Martin Buber

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Martin Buber (Bécs, 1878. február 8. – Jeruzsálem, 1965. június 13.) Izraeli -osztrák vallásfilozófus.

[szerkesztés] Munkássága

Buber a reform zsidóság irányzatát követte, mégis az ortodox és ultraortodox misztikus zsidó mozgalmak megértésével foglalkozott. Ennek érdekében számos haszid elbeszélést fordított német nyelvre, melyek által ezek az egész világon ismertté váltak. Munkásságával hidat próbált verni a kelet-európai fenyegetett hagyományos zsidóság és a nyugati tudományos, felvilágosult modern gondolkodás között.

Franz Rosenzweiggal közösen 1925-ben nekiláttak a T’nakh, a Héber Biblia németre fordításának. Rosenzweig 1929-es halálát követően Buber egyedül folytatta a munkát, melyet 1961-ben fejezett be. Filozófiai munkásságában elsősorban a perszonalizmus elkötelezettje volt. Művének alapkategóriája a „te” és a „Te” melyekkel az ember dialogikus egzisztenciáját és alapvető Istennel való dialogikus közösségét dolgozta ki.

[szerkesztés] Magyarul megjelent könyvei

Az Országos Széchenyi Könyvtárban:

• Buber, Martin (1940): A zsidóság megújhódása a Makkabea főiskolás munkakközösség fordítása. Budapest: Magy. Cionista Szöv. Ifjúsági Szakosztálya,
• Buber, Martin (1991): Ösvények Utópiában.
• Buber, Martin (2006): Haszid történetek. Budapest: Atlantisz, Ford.: Rácz, Péter
• Buber, Martin (1999): Góg és Magóg haszid krónika. Budapest: Bábel,
• Buber, Martin (1998): A próféták hite. Budapest: Atlantisz,
• Buber, Martin (1999): Én és te. Budapest: Európa,
• Buber, Martin (1996): A tao tanítása. Debrecen: Latin Betűk,
• Buber, Martin (2002): Angyal-, szellem- és démontörténetek. Budapest: Atlantisz,

Egyéb forrásokban:

• Martin Buber: Beszédek a nevelésről. In: Ész – élet – egzisztencia I. Szeged: 1990. 385-415