Maimonidész

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maimonidész
Zsidó filozófia
Középkori filozófia
Maimonides-2.jpg
Született 1137 / 1138, (Córdoba, Spanyolország)
Meghalt 1204. december 13., (Fusztát, Egyiptom)
Iskola/Irányzat Zsidó filozófia, Zsidó törvény, Zsidó etika
Rájuk hatott: Spinoza, Aquinói Szent Tamás, Bodin, Leibniz,[1] Newton[2], Strauss

Moses Maimonidész (vagy Majmonidész, 1137 / 11381204. december 13.), teljes nevén Mose ben Maimon (héberül: משה בן מימון), saját nyelvén, arabul: موسى بن ميمون بن عبد الله القرطبي الإسرائيلي (Múszá ibn Majmún ibn Abdalláh al-Kurtubí al-Iszráílí), zsidó rabbi, orvos, filozófus; Spanyolországban és Egyiptomban tevékenykedett a középkorban. Héber nyelvű művekben Maimoni (מימוני) néven említik, de találkozunk a Mose ben Maimon rabbi névváltozattal és ennek héber rövidítésével RáMBáM formával is.

Az ő nevéhez fűződik a zsidó vallásjog (halakha) törvényeinek a rendszerbe foglalása (Misné Tórá) a Talmud alapján.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1137-ben született Córdobában, ami az ő korában az arab kultúra egyik központja volt.[3] (A korábbi szakirodalomban szereplő 1135-ös születési dátum téves.) Tanulmányait kezdetben apja útmutatása mellett végezte, aki rabbinikus bíró (dajján) volt. De ugyanekkor ismerkedett meg az antik görög és arab filozófiával is, arab tudósok közvetítésével.

Mikor 1148-ban, Spanyolországban a fanatikus muszlim Almohád-mozgalom hatására a zsidó lakosságot kényszerítették vallásuk elhagyására, Maimonidész családja inkább a száműzetést választotta és Észak-Afrikába menekült. 1160-ben a család a marokkói, Fez nevű városban telepedett le, majd 1165-be Jeruzsálembe költözött.[3] Innen Egyiptomba költöztek tovább, először Alexandria városba, majd a mai Kairó helyén állt Fusztát nevű városba, ahol Maimonidész életének végéig élt.

A család vándorlása közben Maimonidész nem hagyta abba a tanulmányait: orvoslást tanult és Arisztotelészt és egyéb filozófiai műveket tanulmányozott. Fusztátban Maimonidész a rabbinikus bíróság tagja, és egy nem bizonyított hipotézis szerint a zsidó közösség vezetője (Nagid, vagy raisz al-jahud) lett, majd 1185-től Szaladin, Egyiptom és Szíria ajjúbida szultánjának a személyes orvosa. Mindez idő közben számos művet és tanulmányt írt. Írt egy filozófiai logikával foglalkozó művet (aminek autenticitását újabban kétségbevonják); egy judeo-arab nyelvű kommentárt a Misnához; a Tóra 613 parancsának felsorolását (Széfer ha-micvot); a Misné Torá törvénykönyvet; A tévelygők útmutatója című judeo-arabul írt filozófiai értekezlést, továbbá számos levelét, amelyeket különböző zsidó közösségeknek írt. Misna-kommentár eredetileg arab nyelven íródott, majd később fordították héber nyelvre.

Maimonidésznek különösen a Misné Torá című munkája ismert. Ebben összefoglalja a zsidó vallásjog (halakha) teljes anyagát. Eltérve a korábbi hagyománytól Maimonidész nem tárgyalja a törvények talmudi forrásait. Ehelyett arra törekszik, hogy a zsidó vallást logikus egészként mutassa be. Második legfontosabb műve a Tévelygők útmutatója. Ebben a műben azokhoz fordult, akik a filozófiával való foglalkozás közben hitükben elbizonytalanodtak, és azt akarja megmutatni, hogy hogyan válhat a hit sajáttá a tudomány közvetítésével: ahol a tudományos ismeretek ellentmondanak a bibliai szövegnek, ott allegorikusan kell értelmezni azokat.

Maimonidész negatív teológiát képvisel, ami azt jelenti, hogy Isten lényegéről csak tagadó módon lehet beszélni. Az állítások csak Isten hatásaira vonatkoznak és nem a lényegére.

13 hittétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maimonidész a zsidó vallás tanait, a Misna kommentárokban (Sanhedrin, 10. fejezet) 13 hittételben foglalta össze. Ezek a következők:

  1. A Teremtő Istenben hiszek.
  2. Isten egyetlen
  3. Isten szellemi lény.
  4. Isten az első és utolsó.
  5. Istenen kívül senki sem méltó az imádásra.
  6. A próféták szavai igazak.
  7. Mózes a próféták atyja.
  8. A mai Tóra a Mózesnek átadottal megegyezik.
  9. Nincs más Tóra.
  10. Isten ismeri az ember gondolatát, tud tetteikről, megérti minden tettünket.
  11. Isten a parancs meg nem tartóját bünteti, a megőrzőit jóval fizeti.
  12. Hit az eljövendő Messiásban, és az ő várása.
  13. Hit a holtak feltámadásban.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maimonidész egyik kézírata. (Judeo-arab nyelven és héber betűkkel íródott)

Maimonidész egyaránt írt vallási, filozófiai és orvosi műveket is. A legtöbb mű arab nyelven íródott, kivételt képez a Mishné Torá ami héber nyelvű. A Judaizmusról szoló szövegek a következők:

  • Misna kommentárok, (héberül: Pérus Ha-Misnajot) arab nyelven íródott. Ez a szöveg volt az első teljes Misna-kommentár; a bevezető részeket gyakran idézik más művekben is.
  • Széfer Mádá ( A tudás könyve) -- a Misné Torá első könyve, amit időnként önálló egységként kezeltek.
  • Misné Torá, de ismert Széfer Jad ha-Chazaka néven is, a zsidó-törvényekkel foglalkozik.
  • Széfer ha-micvot A Tóra 613 parancsának felsorolását találhatjuk meg benne;
  • Tévelygők útmutatója, Arisztotelész filozófiájával és a zsidó vallással foglalkozó mű;
  • Teshuvot, különböző levelezések gyűjteménye.
  • Értekezés a logikáról (arabul: Makála fí szinát al-mantik) számos kiadása ismert, valamint több nyelvre is lefordították. Újabban több Maimonides-kutató kétségbe vonja autenticitását.

Maimonidész több orvosi munkát is hátrahagyott magaután; számos ezek közül máig fennmaradt. A legismertebb orvosi témájú műve a Fuszúl Múszá (Múszá fejezetei) ami ugyancsak arab nyelven íródott.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]