Averroës

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Averroës
(Ibn Rusd)
Arab filozófia
Középkor
AverroesColor.jpg
Született 1126. április 14.
Córdoba
Elhunyt 1198. december 10. (72 évesen)
Marrákes
Iskola/Irányzat averroizmus
Érdeklődés filozófia, teológia, fizika, orvostudomány, matematika, csillagászat
Rájuk hatott: Maimonidész, Aquinói Szent Tamás, Spinoza
Averroës szobra Córdobában
Averroës, részlet Raffaello: Az athéni iskola freskójából

Averroës, eredetileg Ibn Rusd (arab betűkkel – Ibn Rušd), teljes nevén Abu l-Valíd Muhammad ibn Ahmad al-Barbari (arabul أبو الوليد محمد بن أحمد البربري – Abū l-Walīd Muḥammad ibn Aḥmad al-Barbarī; Córdoba, 1126. április 14.Marrákes, 1198. december 10.) középkori arab filozófus, tudós, aki az Ibériai-félszigeten élt a cordobai kalifátus idején. Célja a Korán tökéletesebb megértése volt az arisztotelészi filozófiai eszmék segítségével.

Destructio destructionis (Taháfut at-Taháfut / „Az összeomlás összeomlása”) című művében szembeszállt korának általános filozófiaellenes hangulatával és bizonyítja, hogy a Gazáli által Taháfut al-falászifa („A filozófusok összeomlása”) című könyvében kifejtett misztikus nézetek hibásak, még csak nem is filozófiai igényességgel kigondolt tételek. Azt állította, hogy az anyag és a mozgás örökkévaló, nem valamiféle teremtés eredménye, tagadta az individuális lélek halhatatlanságát és a túlvilági életet.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Córdobában született. Apja és apai nagyapjai is kádi volt; ő maga is kádi lett, előbb Sevillában, majd Córdobában. teológiát, jogot, orvostudományt, matematikát és filozófiát tanult. Abu Bakr ibn Tufajl ajánlatával 1182-ban került az almohád Abu Jaakúb Júszuf kalifa udvarába mint háziorvos, majd a kalifa halálát követően annak fia, al-Manszúr szolgálatában állt. A kalifa megbízásából kezdett hozzá Arisztotelész műveinek fordításához és értelmezéséhez.

Averroës tizenegy éven keresztül volt Jaakúb al-Manszúr udvarában, amikor a kalifa a filozófus ellenfeleinek intrikáitól befolyására először Córdoba közeli kis helyiségbe, majd Marokkóba száműzte. A vád szerint Averroës az ókoriak filozófiáját művelte az igaz hit rovására. Műveit elégették. Marrákesben halt meg.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Colliget

Averroës filozófiájának célkitűzése Arisztotelész arab, újplatonikus értelmezésének helyesbítése volt. Arisztotelésznek olyan tiszteletet adott amilyen, abban a korban, csak egy vallásalapítónak járt, így az arisztotelészi tanokhoz igazította számos vallási kérdés megválaszolását. Ilyen tanítása volt az, miszerint Isten létezését a kinyilatkoztatástól függetlenül is bizonyítani lehet, az értelem segítségével. Ugyancsak Arisztotelészt követte a lélek halhatatlanságát illetőleg: azt állította, hogy a lélek nem halhatatlan, de az értelem (núsz) az. Mindezen nézeti miatt, a merev ortodox mohamedán hívők – sőt a keresztények is – elítélték tanait és mintegy válaszként Averroës tanaira, látott napvilágot al-Gazáli könyve A filozófusok összeomlása címmel, amely azt hívatott kimutatni, hogy mivel minden igazság már meg van írva a Koránban, nincs szükség a kinyilatkoztatástól független spekulációkra. Averroës egy másik könyvvel válaszolt, Az összeomlás összeomlása cíművel.

Írásaiban arra vállalkozott, hogy bebizonyítsa a lényegi egyezést a vallásjog (saría) és a filozófia (falszafa) között. Főbb műveiben, a Döntő értekezésben (Faszl al-makál) és Platón Államához írt kommentárjában arra mutatott rá, hogy a filozófia és a vallás célja ugyanaz: az egyik a másiknak „társa és nevelő nővére”. Az igazság egy, csak az emberek különböző utakon keresik és magyarázzák. Azonban csak a filozófus képes, jogosult sőt köteles demonstratív érveléssel kifejteni a profetikusan kinyilatkoztatott törvény legmélyebb, belső jelentéseit. Így ebben a tanításában csatlakozott Platónhoz és ő is megkülönböztette a filozófus természetet és a tömeget. A filozófus természetet újabb két csoportra osztotta: a teológusokra és a filozófusokra. A tömeg közvetlen jelentésében kell elfogadnia a Szentírás történeteit, példabeszédeit. A Szentírásban foglalt teljes igazságot azonban csak a filozófus természet képes felfogni. Azonban mindenkinek egyformán kell elfogadni a Korán bizonyos állításait, mivel ezen állítások Isten kinyilatkoztatásai. Ezért – állította Averroës – a saría felsőbbrendű a nomosznál (gör. szó, jelentése: ember alkotta törvények).

Averroës lélekre vonatkozó tanítása tagadta a lélek halhatatlanságát, ugyanakkor különbséget tett az aktív és a potenciális intellektus között. Az aktív intellektus (isteni ész) nyújtja az intelligibilis formákat, a passzív intellektus (ember) pedig felveszi ezeket. A formák aktualizálódása a potenciális intellektusban konkrét emberre vonatkozóan eredményezi az individuálisan szerzett intellektust.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Averroës műveit már a 13. század elején Michael Scotus latinra fordította. Európai hatása nemcsak a skolasztikusokra volt nagy, hanem mindazon szabadgondolkodók körében, akik tagadták a halhatatlanságot. Követőit averroistáknak nevezték.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]