Erzsébet tér (Nagykanizsa)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A tér északkeleti része, a Csoportházakkal az elmúlt századfordulón

Az Erzsébet tér Nagykanizsa belvárosában elhelyezkedő legnagyobb és egyben fő tere. Formáját tekintve tölcsér alakú, délen a Fő utca, északon három jelentős utca (Magyar utca, Rozgonyi utca, Vásár utca) torkolata határolja. A téren található a Városháza, valamint több műemlék és helyi jelentőségű épület.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török 1690-es kivonulása után, két főközlekedési út kereszteződésében aklakult ki. Központi jellegénél fogva ez lett a vásár- és piactér, mely körül a földesúr és a gazdagodó polgárok házaikat felépítették.

1753-ban Piarczi utca, egy 1864-es térképen pedig Gabonapiacz néven szerepel. Az 1702-ben lerombolt vár tégláiból itt emelték a legszebb és legmaradandóbb épületeket (Vasember-ház, Régi Posta, Zöldfa vendéglő). A 20. században piac funkciója fokozatosan megszűnt, a század végére dísztérré alakították.

A főtér 1898-ban – Erzsébet királyné tragikus halálának évében – kapta az Erzsébet tér nevet, amit a képviselőtestület 1900. november 10-én tartott közgyűlésén Erzsébet királyné térre módosított.

1945-től a rendszerváltozásig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945 után a Szabadság tér nevet kapta és a tér közepén felépítették a Szovjet hősi emlékművet. Az 1985-ben végrehajtott felújítás során átépítették a Rozgonyi és az akkori Báthory utcát összekötő utat, felújították a Török kút környékét, ezzel megszüntetve a mögötte lévő buszmegállót. A nyugati oldal lezárásával a tér körbejárhatósága megszűnt.

Napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendszerváltást követően a tér újra az Erzsébet tér nevet kapta, és több javaslat született a tér rendezésére, melynek eredményeként még 1990-ben leemelték a Városházán lévő vörös csillagot, majd 1991-92-ben a téren eltemetett szovjet katonák exhumálása is megtörtént, valamint a teljes szovjet emlékművet eltávolították. 1993-ban, eredeti helyén, a tér délkeleti sarkán újra felállításra került a 20. honvéd gyalogezred emlékműve. Az északi részen álló Török kutat a Thúry György Múzeum udvarára szállították, ahol plasztikai hibáit javítva, védőtető alatt állították fel újra. A kút hű másolata 1995-ben került újra a térre. Ezt követően, bár a régi szökőkutat újra cserélték, nagyobb mértékű felújítást nem végeztek.

2006-ban a téren lévő parkoló helyén kettő, egyenként 108 gépkocsi befogadására alkalmas mélygarázs építését tervezték, melynek előkészítő műveleti meg is történtek. Ez adott lehetőséget régészeti feltárásokra, melynek során török kori leletekre valamint a megerősített városfal északkeleti csücskén elhelyezkedő, úgynevezett olasz bástya cölöpsorára és az azt körülvevő vizesárok rendszerben elhelyezett hegyes karók maradványaira bukkantak. A projekt azonban a kivitelező elérhetetlenné válásával nem valósult meg, így a gödröket visszatemették, majd a területet visszaállították eredeti formájában.[1]

Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata 2009-ben aláírta a Városrehabilitációs program I. ütemére vonatkozó támogatási szerződést, melynek során sor kerülhetett a tér újabb felújítására. Bár a munkálatok csak 2011. márciusában, a csatornázási projekttel együtt kezdődtek, bő egy év után, 2012. júliusában megtörtént a tér műszaki átadása. A renoválás során megszüntették a Vásár utcát és a Rozgonyi utcát összekötő útszakaszt, mellyel a terület ketté tagoltsága megszűnt. A közlekedési rend változtatásával, valamint a nyugati oldal megnyitásával újra lehetővé tették a tér körbejárhatóságát. Elhelyezésre került az eredetileg a téren álló restaurált Szentháromság-szobor (a Török kút másolatának helyén), valamint egy Erzsébet királynét ábrázoló szobor is. Megújult a szökőkút, a tér közepén zenepavilonnal és a nagykanizsai várat ábrázoló makettel, valamint egy a Testvárosok kútjának nevezett ivókúttal is gazdagodott a tér.

A téren található műalkotások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

20. honvéd gyalogezred emlékműve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentháromság-szobor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erzsébet királyné szobor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alkotás 3 tonnás ruskicai márványból készült, mely a budapesti Epreskertben található Erzsébet királyné szobor másolata. Felállítására a Városrehabilitáció I. ütemében, 2012. június 28-án került sor Engler András és Polgár Botond szobrászművész jelenlétében, akik a talapzaton faragták készre a szobrot.[2]

Testvérvárosok kútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alkotást Párkányi Raab Péter készítette, a város önkormányzata által kiírt pályázatra. Az alkotás egy ivókútkoz támaszkodó kerékpározó férfit ábrázol, a testvérvárosok neve pedig a kerékpár küllői helyén olvasható. Avatására 2012. július 19-én került sor a tér átadásával egyidejűleg.

Épületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasemberház (Erzsébet tér 1.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 18. században épült barokk stílusú, ma műemlék épület. Nevét Bettlheim Rezső és Guth Arnold 18. század végén alapított vaskereskedésének cégére után kapta, melynek másolatát 1983-ban helyezték el a homlokzaton, a 80-as évek elején végzett teljes felújítás után. Udvarán található az 1848-49-es szabadságharc vértanúinak emlékparkja.

Erzsébet tér 2-4.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenlegi épület a 80-as években épült a Vasemberház homlokzatához igazodva kereskedelmi- és lakóépületként.

Erzsébet tér 5.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Király utca sarkán álló, 1972-ben épült saroképület.

Fogház (Erzsébet tér 6. /Korábbi számozás szerint/)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Városháza mögött található, jelenleg a Sabján Gyula utcához tartozó hajdani fogház épülete.

Városháza (Erzsébet tér 6-7.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenlegi épület 1936-37-ben épült, ma a polgármesteri hivatalnak ad helyet.

Dohányraktár (Erzsébet tér 8.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kvártélyház (Erzsébet tér 9.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műemlék épület, jelenleg a Zrínyi Miklós - Bolyai János Általános Iskola telephelye található az épületben.

Lőwi-ház (Erzsébet tér 10.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 18. században épült kora klasszicista stílusban, helyi jelentőségű épület.

Gutmann-palota (Erzsébet tér 11.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1820-ban épült klasszicista lakóház. 1950 és 2000 között a Thúry György Múzeumnak adott otthont.

Erzsébet tér 12.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erzsébet tér 13.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szeidmann-ház (Erzsébet tér 14-15.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épület udvarán található a Kiskastély más nevén Képzőművészetek háza és a 2006-ban magtárból kialakított Magyar Plakát Ház mely műemléki védettséget élvez.

Kaiser-ház (Erzsébet tér 16.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyi jelentőségű épület, mely 1869-ben épült.

Benzián-ház (Erzsébet tér 17.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arany Szarvas Szálló (Erzsébet tér 18.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1874-ben épült szállodának, ma helyi jelentőségű épület.

Erzsébet tér 19.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerb-ház (Erzsébet tér 20.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A telket a görögkeleti egyház vásárolta meg az 1780-as évek végén. Itt építették fel templomukat 1792-ben mely 1798-ban tűzvész áldozata lett. A templomot újraépítették, majd 1852-53-ban felépítették az utcai részen bérházukat. Az épületben működött az 1900-as évek elején a Fiume kávéház, valamint a város első mozija, az Apolló Mozgóképszín. A 60-as években a templomot lebontották és modernizálták az épületet.

Ebenspanger-ház (Erzsébet tér 21.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épületet 1867-ben építette az Ebenspanger család romantikus stílusban, melyet a 60-as években modernizáltak.

Erzsébet tér 22.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenlegi épület 1961-ben épült.

Centrál Szálló (Erzsébet tér 23.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tarnóczky Attila - Hol, mi? Kanizsai házak és lakói
  • Kanizsai Enciklopédia, B.Z. Lapkiadó Kft., 1999.