Somlyó Zoltán
Somlyó Zoltán, született: Schwartz Zoltán (Alsódomboru, 1882. június 22. – Budapest 1937. január 7.) költő, újságíró, műfordító. Somlyó György költő, műfordító apja, Somlyó Bálint filozófus, esztéta nagyapja.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Nagykanizsán végezte középiskoláit. Tanulmányai végeztével címíró, azután Fiuméban újságíró. Visszatérve Budapestre a Magyar Nemzet munkatársa lett 1906-tól. 1909-1913 között a nagyváradi, szegedi, pécsi, szabadkai szerkesztőségekben dolgozott. 1913-tól újra Budapesten élt, állandó munkatársa volt a Pesti Hírlapnak és a Pester Lloydnak, több verse jelent meg a Nyugatban. A Tanácsköztársaság bukása után inkább mint műfordító szólalt meg. Fordította Baudelaire, Maupassant, Voltaire, Rousseau, Gerhart Hauptmann műveit. Költészetének alaphangja a magányosság és reménytelenség érzése.
Művei [szerkesztés]
- Dalok a piros kendőtől a hatcsattos cipóig (1902)
- Dél van (1910)
- Az átkozott költő (1911)
- Sötét baldachin (1913)
- Végzetes verssorok (1916)
- A Férfi versei (1922)
- Tango Milonga hercegnő (1924)
- Válogatott versek (1953)
- A titkos írás (1960)
Forrás [szerkesztés]
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 9638607106
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Somlyó Zoltán a PORT.hu-n
- Somlyó Zoltán összes költeménye (MEK)
- Somlyó Zoltán versei (MEK)
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.
