Erdei iszalag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Erdei iszalag
Clematis vitalba02.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Alcsalád: Ranunculoideae
Nemzetség-
csoport
:
Anemoneae
Nemzetség: Iszalag (Clematis)
Alnemzetség: Clematis subg. Clematis
Alfajcsoport: Clematis subsect. Clematis
Fajsor: Clematis ser. Clematis
Faj: C. vitalba
Tudományos név
Clematis vitalba
L. (1753)
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Erdei iszalag témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei iszalag témájú kategóriát.

Magjai

Az erdei iszalag (Clematis vitalba) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó faj; a néhány közép-európai folyondár egyike.

A Clematis nemzetség típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közép-Európától, délen Olaszországig, illetve a Balkánon keresztül Anatóliáig honos.

Változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Clematis vitalba var. grata (Maxim.) Finet & Gagnep.
  • Clematis vitalba var. angustiloba Schur, Enum. Pl. Transsilv. 1. 1866.
  • Clematis vitalba var. vitalba

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Terméscsoportok

10 méternél magasabbra is felkapaszkodó, elfásodott szárú, évelő, lombhullató kúszónövény. Csavarodó szárán kívül kacsszerűen behajló levélnyelével is kapaszkodik. Ágai szögletesek vagy barázdáltak, a fák törzsén és koronájában nagy felületeket elborítanak. Az idős ágak karvastagságúak, kérgük szürke, szabálytalanul lehámló.

Az átellenesen álló levelek páratlanul szárnyaltak, többnyire öttagúak; a levélkék tojásdad lándzsásak, durván fűrészesek vagy ép szélűek, 3–10 centiméter hosszúak és 4–6 centiméter szélesek. A teljes lepellevél molyhosan szőrös.

A krémszínű, 2–3 centiméter széles, gyengén illatos, sokporzójú virágok a levelek hónaljában, gazdag bogernyőkben nyílnak. Egy-egy virágnak rendszerint 4–5 sziromlevele van.

Fehér, gyapjúgomolyagszerűen szőrös terméscsoportjairól fehérvénicnek is nevezik. Mindegyik termés piheszerű bibeszáron nő.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Melegkedvelő, ezért a Kárpát-medencében csak szórványosan fordul elő. Hosszú életű. A nyirkos erdőket, erdőszéleket, ligeteket, cserjéseket és sövényeket, a meszes talajt kedveli. Fényigényes. A síkságoktól 1500 méter magasságig nő.

Júniusjúliusban virágzik (egyes években augusztusig is). Termései télen az indákon maradnak.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kevés triterpén-szaponint tartalmaz; a friss növény protoanemonint is.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A friss növény a bőrt irritálja, súlyosabb esetben gyulladást, hólyagosodást válthat ki, elfogyasztva a vesét és a bélrendszert izgatja. A homeopátiában a zöld részeket igen ritkán, például felületes lábszárfekély „gyógyítására” használják fel.

Hibridjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993. 
  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241  
  • Martin Walters: Vadvirágok. Fürkész Könyvek. Trivium Kiadó, Budapest, 2005. ISSN 0237 4935 ISBN 963-9367-66-4
  • Linnaeus, C. (1753) Species Plantarum, Tomus I: 544.
  • Clematis vitalba in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), US Department of Agriculture Agricultural Research Service.
  • http://www.theplantlist.org/tpl/record/kew-2726964