Törés (geológia)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Szerkezeti földtan |
|---|
Feszültségtér |
A geológiában a törés az anyag-folytonosság megszakítását jelenti. A kőzetrések és vetők (töréses deformációk) összefoglaló elnevezése. A törési síkoknak a Föld felszínével alkotott metszésvonalainak megnevezésére a törésvonal kifejezést használják, amely azonban nem feltétlenül egyenletes lefutású, hanem elágazó, hajladozó vonalakból álló nyaláb. A törések legfontosabb bélyegei a méretük valamint törési felületek térbeli elhelyezkedése (dőlésirány, dőlészög, felület ívessége).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elmozdulások
A törések milyenségének meghatározásakor a jelenségben résztvevő kőzettömbök egymáshoz viszonyított elmozdulása a mérvadó. A törések kelekezésekor létrejövő elmozdulások történhetnek:
- felületre merőlegesen vagy a felülettel szöget bezárva (azaz a keletkező kőzettömbök szétválnak vagy összetolódnak). Ilyenkor hasadék vagy nyomásoldódási felület alakul ki.
- a felület mentén (azaz a keletkező kőzettömbök elcsúsznak egymás mellett). Ilyenkor a törés neve nyírási sík.
A valós elmozdulások a természetben ritkán figyelhetők meg. Meghatározásukhoz a felület mindkét oldalán levő, az elmozdulás előtt egységes viszonyítási pontot kell találni (pld. elmetszett patakok, őslények, telérek stb.). Az elmozdulások a folyamatot kísérő jelenségek tanulmányozása során azonosíthatók be: mivel az elmozdulások általában egyenetlen felületeken mennek végbe, a vető felületén az elmozdulás irányával párhuzamos karcok, csatornák jönnek létre. Ha az elmozdulás iránya szöget zár be a törési felület síkjával, akkor a keletkező üregekben ásványok, breccsák képződnek. Az elmozdulás valós irányának megállapításakor figyelem előtt tartandó, hogy a jelenséget kiváltó feszültségtér megváltozhat vagy akár felújulhat. Ilyen esetekben keletkeznek az úgynevezett könyök-alakú karcok, amikor egy oldalirányú elmozdulás hirtelen az egyik kőzettömb lezökkenésével vagy elfordulásával ér véget.
[szerkesztés] A törések formái
[szerkesztés] Kőzetrés
A törés legyegyszerűbb formája a kőzetrés (vagy litoklázis), ami azon repedést jelenti, amely mentén a kőzet kontinuitása megszakad. A repedés mentén azoban nem történik elmozdulás. Két típusa különíthető el a keletkezési körülményeket figyelembe véve:
- dilatációs litoklázis - amikor a litoklázis síkjára merőleges irányű mozgás következtében a kőzetrés kitágúl
- kompresszív litoklázis - amikor a litoklázis nyíróerők hatására képződik.
A kőzetréseket kitölthetik kvarc- és kalcit erek, limonit-bevonatok, vagy akár üledékes kőzetek is (ha őslénymaradványok is belekerülnek csontbreccsa a neve).
A kőzetrésekben migráló víz kitágíthatja azokat, így keletkeznek például a karsztos hasadékok. A kőzetrésekbe gyakran magma nyomul be, mely ott kristályosodik ki, ilyenkor andezit-telérek vagy dyke-ok képződnek.
A kőzetrések mérete változó a mikroszkópikus nagyságrendtől a több kilométer hosszúságig. Általában néhány száz méter hosszúságúak.
A litoklázisok térbeli helyzete a dőlés adataival illetve a csapás irányával írható le. Térbeli helyzetükben bizonyos szabályos rend ismerhető fel és rendszerint litoklázisrendszer formájában jelentkeznek a kőzettestekben. Az egymással párhuzamos kőzetrések egy litoklázis-rajhoz tartoznak. Az egymásra merőleges, egyidőben keletkezett kőzetrések neve konjugált litoklázis.
A litoklázisok dőlésszöge és iránya függ a kőzetanyagtól: minél merevebb, ridegebb a kőzet, annál meredekebb helyzetű a litoklázis síkja.
[szerkesztés] Vetők
A vetők olyan törések, amelyek során az érintkező kőzettestek egy nyírási sík mentén elmozdulnak. Ez az elmozdulás lehet néhány centiméter hosszúságú, de elérheti a több száz kilométer hosszúságot is. A vetők képződési folyamata a vetődés. A nagy kiterjedésű vetők rendszerint kisebb mozgások additív halmozódása során keletkeznek, de földrengések során rövid idő alatt jelentős hosszúságú vetők is létrejöhetnek.
A vető alkotóelemei:
- vetősík - az a felület, mely mentén a kőzettestek egymáshoz viszonyítva elmozdulnak.
- vetőszárny - a kőzettestek elmozdulásban érintett felületei.
A vetők osztályozásának alapja a mozgás iránya:
- normál vető (normal fault, dip slip fault) - a mozgásirány a vetősík dőlésirányával azonos
- ferde vető (hinge fault) - a vetőszárnyak rotációs mozgása során keletkeznek
- reverz vető vagy feltolódás (thrust fault) - a normál vető fordítottja: a mozgás ellentétes a vetősík dőlésirányával.
- csapásirányú vetők vagy leveles eltolódások (strike slip faults) - a vetőszárnyak vízszintes irányban mozdulnak el. Ennek több típusa ismert:
- transzkurrens vető (transcurrent fault) - akár több száz kilométer hosszú vízszintes eltolódás
- transzform vető (transform fault) - kéregrövidüléses vagy kéregtágulásos szerkezeteket köt össze
- szinisztrális vető - az elmozdulás bal irányba történik
- dextrális vető - az elmozdulás jobb irányban történik.
A vetőket általában számos, párhuzamos mellékvető kíséri.
Ha a vetődéskor nem szakad meg a kőzetrétegek folytonossága, akkor hajlításos forma, úgynevezett térránc vagy flexura keletkezik.
[szerkesztés] Váltó szerkezetek
A törések egyetlen fajtája sem végtelen hosszú. Az alakváltozások egyes törések megszűnésekor másokra ugornak át, azaz az alakváltozás folytonosan változó elvetésű töréseken oszlik meg. Az alakváltozás egyik szerkezetről a másikra kerülése az úgynevezett váltó szerkezetek segítségével történik.
Három típusa ismert:
- közeledő törés - amikor az egyik törés vége a másik elejét is jelenti egyben
- átfedő törés - a két törés egymáshoz viszonyítva kitér, de van átfedő zónájuk
- együttfutó törés - ha a teljes felületükkel egymás mellett futnak.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- Báldi Tamás: Általános földtan, egyetemi jegyzet, ELTE Budapest, 1997
- Borsy Zoltán: Általános természetföldrajz, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998 ISBN 963-18-8928-9
- Csontos László: Szerkezeti földtan, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1998
