Ájtatos manó
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||
| Magyarországon védett Eszmei érték: 2000 Ft |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Mantis religiosa Linnaeus, 1758 |
||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ájtatos manó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ájtatos manó témájú médiaállományokat. |
Az imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa) a rovarok (Insecta) osztályába sorolt fogólábúak (Mantodea) rendjében az imádkozó sáska nem, így az imádkozó sáskák (Mantidea) teljes családjából is az egyetlen, Magyarországon is honos faj. A köznyelvben gyakorta egyszerűen „imádkozó sáska” néven emlegetik. Tudományos nevében Mantis szó jóst jelent: erre vonatkozik a Theokritosz által leírt „mantis ha kalamaia” kifejezést is, ami tulajdonképpen a nádszálakban ülő jóst, látnokot jelent. Az arab kultúrában azt tartják róla, hogy kezeivel Mekka felé mutat.
Magyarországon védelem alatt áll.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Leírása
A 6–7 cm hosszú nőstény zömökebb, nagyobb; potroha felduzzad a benne rejlő petéktől, a hím mindig karcsú, 4–5 cm hosszú. Jól felismerhető hosszú nyakáról és jellegzetesen meghajlított első lábairól, amelyek tüskések és igazi fogókészüléket alkotnak. Leggyakrabban zöldes vagy barnás színű: valójában az élőhelyén található növényzet uralkodó színétől függően a zöld és barna szín között sokféle árnyalatban előfordul (mákföldön élő példányok például halványsárgák vagy sárgásbarnák, míg a bokros területeken élők élénkzöldek lehetnek). Alakjának és testtartásának köszönhetően jól beleolvad a környezetébe.
[szerkesztés] Táplálkozása
Táplálékuk elsősorban röpképes rovarokból áll – nagy étvágyú, kíméletlen ragadozó, megfigyelték, hogy a rovarok mellett kisebb gyíkokat, kígyókat, madarakat és apró emlősöket is elfogyaszt.[1] Gyakran mozdulatlanná meredve, lesből támad (bár ilyenkor néha az is előfordul, hogy hosszú lábain „hintázni” kezd, hogy áldozata szélfútta falevélnek higgye), de előfordul az is, hogy óvatosan megközelíti áldozatát, majd ráveti magát. Mindkét esetben fogólábaival ragadja meg a zsákmányt.
[szerkesztés] Szaporodása
Számottevő ivari dimorfizmus nincsen, eltekintve attól, hogy a hímek átlagmérete kisebb, mint a nőstényeké. A párosodás nyár végén történik, a frissen kikelt állatok nagyon hasonlítanak a kifejlett imádkozó sáskára (de kisebbek és szárnyatlanok): kifejléssel növekednek. A nőstény felfalhatja hímet párzás után (kannibalizmus), de akár a nemi aktus közben is (a hím gyakran akkor is folytatja a párzást, ha feje vagy más testrészei már hiányoznak).
[szerkesztés] Élőhelye
Az imádkozó sáska gyakran megtalálható a meleg száraz, bokros-füves területeken, nagyon kedveli a dombvidékek déli fekvésű, napsütötte, de nem kopár oldalait. Megtalálható Közép-Európában, így hazánkban is, számos alfaja azonban szinte valamennyi kontinensen előfordul.
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
