Kányazsombor
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Alliaria petiolata (M.Bieb.) Cavara & Grande | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kányazsombor témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kányazsombor témájú médiaállományokat és Kányazsombor témájú kategóriát. |
A kányazsombor (Alliaria petiolata) a keresztesvirágúak (Brassicales) rendjébe, a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó növényfaj.
Előfordulása[szerkesztés]
Európában, Nyugat- és Közép-Ázsiában, Északnyugat-Afrikában Marokkótól kezdve, az Ibériai-félszigeten és a Brit-szigeteken, északon Észak-Skandináviáig, keleten Észak-India és Nyugat-Kína területéig (Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület) előfordul. Észak-Amerikában inváziós faj. Magyarországon közönséges növény. Cserjésekben, erdőszélekben, évelő növénytársulásokban fordul elő. Az árnyékos vagy félárnyékos helyeket, a nedves talajt kedveli.
Jellemzői[szerkesztés]
Kétnyári, néha egynyári, néha pedig a gyökérhajtások járulékos rügyei segítségével évelő növény. 20–100 cm magasra nő, kétnyáriként az első évben a talaj közelében télen is zölden maradó tőrózsát növeszt, ami csak a következő évben fejleszt nagyobb szárat. Levelei nyelesek, a tőlevelek fogazottak, vese alakúak, a szárlevelek szívesen tojásdadok, szabálytalanul öblösen fogasak, a felső levelek kisebbek. A zsenge levelek megdörzsölve fokhagymaszagúak. Április-júniusban virágzik. Rövid, végálló fürtvirágzatban nyíló hímnős, fehér virágai négyszirmúak. A 2,5–3 mm hosszú csészelevelek keskeny-tojásdadok, a sziromlevelek 5–7 mm hosszúak, visszás-tojásdadok. A virágokat rövid szájszervű méhek, legyek, lepkék porozzák – a méhek egy növényről csak 1-1 virágot látogatnak meg, így biztosított a keresztbeporzás, de megporzó rovarok hiányában a kányazsombor képes önbeporzásra is.[1] A pollenszemek 33 µm átmérőjűek, enyhén tojásdadok. Kezdetben zöld, megérve szürkésbarna termése felálló vagy elálló, 4–6 mm-es kocsányon növő hosszúkás, négyélű becőtermés; vastagsága 1–2 mm, hosszúsága 3,5–7 cm. A feketésbarna, csaknem hengeres (3 mm hosszú, 1-1,5 mm széles) magok a kétrekeszű becőben 1-1 sorban helyezkednek el. Egy növény több ezer magot termel, melyek több méteres körzetben szóródnak szét, a talajban akár öt évig is termékenyek maradhatnak. Terjedésüket valószínűleg állatok is segítik.
Hatóanyagai[szerkesztés]
Glukozinolátokat (mustárolaj-glikozidok: szinigrin, glukotropeolin, allil-mustárolaj, benzil-mustárolaj), kis mennyiségű a szívre ható glikozidokat, nagy mennyiségű A-provitamint és C-vitamint tartalmaz.
Felhasználása[szerkesztés]
Friss, növényi részeit használják fel. Fokhagymára és mustárra emlékeztető aromája miatt fűszerként használják, salátát vagy pesztót ízesítenek vele. Enyhe emésztésjavító hatással és gyenge antibiotikus jellemzőkkel is rendelkezik. A népi gyógyászat a légutak megbetegedéseire, „vértisztítóként”, sebek borogatására, fogínygyulladás elleni szájvíz készítésére használta fel.
Ökológia[szerkesztés]
Európában mintegy 69 rovarfaj és 7 gombafaj számára nyújt táplálékot, köztük számos lepkefajnak. Becőterméseit föntről lefelé haladva a hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines) hernyója fogyasztja, más káposztafélékkel egyetemben.
Az 1860-as években a telepesek élelmiszernövényként hurcolták be Észak-Amerikába (New York, Long Island), ahol az azt fogyasztó rovarok, rajta élősködő gombák hiányában[2] szinte háborítatlanul terjedt, jelenleg több államban is gyomnövényként kezelik.[3] Egy 2006-os tanulmány szerint pedig a kányazsombor károsítja az egyes növények, köztük Észak-Amerikában őshonos fák megfelelő növekedéséhez szükséges mikorrhizás együttélést.[4]
Hasonló fajok[szerkesztés]
Hölgyestike (Hesperis matronalis)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Alliaria petiolata című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
- Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó; (hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 963 9491 349
- Terra.hu
- Robert W. Freckmann Herbarium
- Plants For A Future
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ (1996. április 2.) „Pollination Biology and Breeding System of Alliaria petiolata (Brassicaceae)” (angol nyelven). Bulletin of the Torrey Botanical Club 123 (Vol. 123, No. 4), 273-280. o, Kiadó: Torrey Botanical Society. ISSN 0040-9618. (Hozzáférés: 2008. november 4.)
- ↑ Garlic mustard. Michigan Nature Association. [2007. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 24.)
- ↑ PLANTS Profile for Alliaria petiolata (garlic mustard) | USDA PLANTS
- ↑ Stinson KA, Campbell SA, Powell JR, Wolfe BE, Callaway RM, et al. (2006. április 2.). „Invasive Plant Suppresses the Growth of Native Tree Seedlings by Disrupting Belowground Mutualisms”. PLoS Biology 4, e140. o. DOI:10.1371/journal.pbio.0040140. (Hozzáférés: 2007. május 24.)
További információk[szerkesztés]
[
