Folyami rák

Folyami rák
Természetvédelmi státusz
Sebezhető        iucn2.3
Magyarországon védett Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Rákok (Crustacea) Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca) Rend: Tízlábú rákok (Decapoda) Család: Astacidae Nem: Astacus Faj: A. astacus
Tudományos név
Astacus astacus Linnaeus, 1758
Szinonimák
Astacus fluviatilis Fabricius, 1775

A folyami rák vagy nemes rák (Astacus astacus) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a tízlábú rákok (Decapoda) rendjéhez, ezen belül az Astacidae családjához tartozó faj.

Elterjedése

A folyami rák korábban Közép-Európában gyakori volt. Ma már ritka.

Megjelenése

A folyami rák a tízlábú rákok rendjének legnagyobb közép-európai, édesvízben élő képviselője. A hím 18, esetleg 25 centiméter hosszú, a nőstény 15 centiméternél rövidebb. A fejtort egységes hátpajzs (carapax) borítja. Két összetett szeme mozgatható, henger alakú nyélen helyezkedik el. Az elülső csáppár csaknem olyan hosszú, mint az állat teste. 5 pár járólába van, közülük az első pár-főleg a hímnél-igen erőteljes ollókban végződik. A második és harmadik pár járólábon is kis ollók vannak. A potrohon 5 (a nőstényen csak 4) pár hasadt pleopodium és 1 pár uropodium található. A hasadt, lapított uropodiumok az utolsó potrohfüggelékkel, a szintén lapos, lemezszerű telzonnal együtt 5 lemezű faroklegyezőt alkotnak. Az állat vörösbarna, szürke vagy sárgás, az ollók alsó oldala vörös.

Élőhelye

A folyami rák tiszta folyóvizek és tavak lakója, ahol a parti üregekben és kövek alatt él.

Szaporodása

Gonadjaik a szív alatt, a bélcső felett helyezkednek el. A petefészek (ovarium) páros szerv, vékony falán átlátszanak a narancssárga peték. A rövid, izmos falú páros petevezető (oviductus) a 3. pár járóláb (a 6. torszelvényen) tőízén nyílik a szabadba. A hímek ivarszerve a háromlebenyű, sárgásfehér here (testis). Ebből kétoldalt páros, kanyargós, fehér színű ductus deferens indul ki, melynek izmos falú végső része az ondókilövellő cső. A hímivarnyílás az 5. pár járóláb tőízén van (a 8. torszelvényen). A hím a ductus deferens váladékával összetapasztott hímivarsejt adagot, a spermatophorát a cső alakú párzószervé módosult 1. és 2. potrohlábával tapasztja a nőstény ivarnyílásának közelébe. A nőstény a potrohát a tor alá hajtva a petevezető váladékával feloldja a spermatophorát, és megkezdi a peték lerakását, melyek a spermatophorából kiszabadult spermiumokkal találkozva megtermékenyülnek. 200-300 petét rak le a nőstény, melyeket a peterakással egyidejűleg elválasztott, először ragadós, majd vízben megszilárduló fonalak kötnek egymáshoz és a potrohlábakhoz. Az anyaállat tavaszig a potrohlábain hordozza a a megtermékenyített petéket. A lábak mozgatása biztosítja a peteburkon belül fejlődő embriók megfelelő oxigénellátását, de így is csak 20 kisrák kel ki. A frissen kikelt rákok szelvényszáma teljes, minden testrészük kialakult, külalakjuk csaknem azonos a felnőtt állatokéval. Nincs lárvalak, epimorfózissal (kifejlés) fejlődnek. Később elhagyják anyjuk potrohát és önálló életet kezdenek. Növekedési és vedlési periódusok váltják egymást. A 4. évre válnak ivaréretté, innentől kezdve a nőstények évente kétszer, a hímek egyszer vedlenek.

Külső hivatkozások

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. augusztus 30.)
• A rákászat

Forrás

• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.