Animációs film

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Animáció 10 képkocka / másodperc sebességgel

Animáció 2 képkocka / másodperc sebességgel. Ennél a sebességnél kivehetőek az egyes képkockák.

Az animáció olyan filmkészítési technika, amely élettelen tárgyak (többnyire bábok) vagy rajzok, ábrák stb. „kockázásával” olyan illúziót kelt a nézőben, mintha az egymástól kis mértékben eltérő képkockák sorozatából összeálló történésben a szereplők megelevenednének vagy élnének. Az animációs filmeknek számos változata létezik, közvetlenül a filmre rajzolástól kezdve a homokkal rajzoláson át az élő szereplőkkel együtt játszó rajzfigurákig. Számítógép segítségével az animáció egyre közelebb jut a valós, életszerű lények reális mozgatásához, ugyanakkor szinte korlátlan fantáziájú háttereket lehet előállítani a virtuális ábrázoló eszközök, hang, kép, térhatás, sőt interaktivitás segítségével.

Az egymásután körülbelül 16 képkocka/másodperc vagy nagyobb sebességgel levetített animációs filmbetéteket szívesen használja a reklámszakma, az oktatás és a szórakoztatóipar.

A lapon látható animációk 6 képkockája

[szerkesztés] Animációs film

Az animációs film, mint hangos rajzfilm a 20. század vívmánya. Benne emberi és más hangokat, zörejeket, zenét és képet kombinálnak, így modern kommunikációs eszköz. A művész az animációs filmben teljesen kibontakozhat, ha ő a rendezője, a rajzolója, az animátora és a vágója is a filmnek. A szerzőnek minden beállítást meg kell terveznie a rajzban. (storyboard.)

Az animációs film alkotási folyamatában három kategória emelhető ki:

képzőművészeti elemek: vonal, mező, tér, szín. Ezek az elemek statikusak és térbeliek is lehetnek.
filmes elemek: rendezés, forgatás, vágás (montázs), hangosítás, zenei aláfestés. Ezek pedig dinamikusak és időbeliek.
az első kettő kombinációja, ez kapcsolja őket össze, a képzőművészeti kifejezésmódból a kinematográfiába való átmenet.

[szerkesztés] Felosztás

Az animációs film olyan film, amelynek készítésekor a filmvászonra tervezett mozgássorozatot vagy cselekményt kockánként hozzák létre és veszik fel. Technika és képi világ szerint lehet:

rajzfilm,
árnyfilm,
kollázsfilm,
bábfilm,
gyurmafilm,
homok- vagy szénporfilm,
festményfilm,
fotóanimáció,
tárgymozgatás,
számítógépes animáció (két- és háromdimenziós),
flash animáció,
trükkfilm,
pixilláció,
stop motion,

A rajzfilm olyan rajzok fényképészeti reprodukálása, amikhez különböző technikákkal mozgást és hangot illesztenek. Az ötletet a rajz és filmkamera segítségével valósítják meg. A művész megrajzolja a cselekmény színterét, és szereplőit mozgás közben. Ahhoz, hogy a mozgás láthatóvá váljon, egy 24 rajzból álló sorozatot kell készíteni úgy, hogy minden követkző rajzon a mozdulat másik mozzanata látszódjon. Ezután minden egyes rajzot kamerával rögzítenek, s így lesz a 24 rajzból valamilyen mozgás egy másodpercre. Míg a játékfilm és a dokumentumfilm készítője a valós térből rögzít élő mozgást, a rajzfilm szerzője rajzolja a teret és a mozgást is.

Az animációs film, mint hangos rajzfilm a 20. század vívmánya. Benne emberi és más hangokat, zörejeket, zenét és képet kombinálnak, így modern kommunikációs eszköz. A művész az animációs filmben teljesen kibontakozhat, hiszen általában ő a rendezője, a rajzolója, az animátora és a vágója is a filmnek. A szerzőnek minden képkockát meg kell rendeznie a rajz által, s a film több kockája ad egy- egy jelenetet, azaz a sok-sok rajz lehel bele életet.

Az animációs film alkotási folyamatában három kategória emelhető ki:

képzőművészeti elemek: vonal, mező, tér, szín. Ezek az elemek statikusak és térbeliek.
filmes elemek: rendezés, forgatás, vágás (montázs), hangosítás, zenei aláfestés. Ezek pedig dinamikusak és időbeliek.
az első kettő kombinációja, ez kapcsolja őket össze, a képzőművészeti kifelyezésmódból a kinematográfiába való átmenet.

Művészeti és technológiai folyamat egysége. Fázisai a következők: a téma, a cselekmény szereplőinek (rajz révén helyezkednek el a háttérben) és környezetének kiválasztása. Ezután következik a filmvázlat és a forgatókönyv kidolgozása. A forgatás megkezdése előtti utolsó fázis a kartonok elkészítése celltechnikával. A technika az áttetsző acetátlapokról, az ún. cellről kapta a nevét. Velük elkerülhetővé válik az újrarajzolás, a cell állókép marad, s csak a külön cellre rajzolt változó részeket váltogatják. Egy egy látványt ceruzával vagy tussal rajzolnak meg részletenként legfeljebb négy szalagra. A rajzokat ezután akriltartalmú festékkel festik, mégpedig a cell hátoldalán, majd a festéket vegyszeresen rögzítik, és a szalagokat csak a szélükön fogják meg. Amikor készek a rajzok, a celleket vízfestékkel a háttérbe helyezik. Ilyenkor rögzítőkapcsokat használnak, melyek beleillenk a szalag lyukaiba. Ez biztosítja a pontos fedést. Az árnyékok elkerülése miatt üveglappal szorítják le őket.

Az alakok mozgása a következőképpen oldható meg: meghatároznak négy jellegzetes helyzetet, s ezek közé berajzolják a mozgás fázisait, amelyek ciklusokat alkotnak. A jól kidolgozott mozdulatsort cellekre rajzolják 1-től 4-ig. Másodpercenként 18 kép készül. Ha a mozgás fél másodpercig kell hogy tartson, akkor 9 képkockára van szükségünk. Minden képkockát külön fényképeznek. A mozdulatok azzal lassíthatók, vagy gyorsíthatók, ha eltérő számú képkockát fényképeznek. Ha a cselekmény lassúbb, akkor a kép közötti helyzeteltérés is kisebb. Gyorsaság illúziója úgy is elérhető, ha a formát eltorzítjuk, megnyújtjuka mozgás irányába, vagy ha porfelhőt, felcsapódó vizet, párhuzamos vonalakat, elmosódó alakokakt festünk.

Könnyen ábrázolható metamorfózis (egy forma mássá alakulása), ha néhány filmkockaként váltogatjuk a rajzokat. A rajzfilm forgatásához asztalra, rögzített kamerára, fényre és cell- lapokra van szükségünk. A celleket keretbe, celltartóba helyezik, és rögzítik. Ezután fénymérővel kimérik a fényt, amitől az exponálás függ. Szem előtt kell tartani azt is, hogy egy-egy kép előtt mekkora a gyújtótávolság, ami az objektív körüli fehér szalaggal ellenőrizhető. Hogy a szűrés vagy bővítés egyenletes legyen, a távolságokat azonos részekre kell osztani, és minen egyes részre egy, kettő, vagy három képet felvinni. A tájképet balról jobbra kell felvenni, s ez úgy érhető el, ha a tájkép rajzát ellenkező irányba mozgatjuk. Az animációs filmszalagra könnyen rávihető a hang. A hangosítás előtt tagolni kell a szöveget, s ha beszédet kell felvenni, ki kell jelölni a magán-és másalhangzók ejtésének megfelelő szájállásokat. A szájat az egyik, a fejet a másik cellre kell rajzolni.

Az animációs film kamera nélkül is elkészíthető, ha a rajzok közvetlenül nem exponált filmszalagra kerülnek. A rajzot éles tollal a filmszalag fényérzékeny rétegére (emulzió) kerülnek. Vannak olyan szalagok is, amikre színes tussal rajzolhatunk.