V. Alfonz aragóniai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
V. Alfonz
Alfonso-V-el-Magnanimo.jpg

Ragadványneve Nagylelkű Alfonz
Aragón Királyság királya
Alfonso V/Alfons V
Uralkodási ideje
1416. április. 22.1458. június 27.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje I. (Antequerai) Ferdinánd
Utódja II. (Hitetlen) János
Nápolyi Királyság királya
Alfonso I
Uralkodási ideje
1442. június 2.1458. június 27.
Elődje I. Renátusz
Utódja I. (Fattyú) Ferdinánd
Szicíliai Királyság királya
Alfonso I
Uralkodási ideje
1416. április 22.1458. június 27.
Elődje I. (Antequerai) Ferdinánd
Utódja I. (Hitetlen) János
Szardíniai Királyság királya
Alfonsu II
Uralkodási ideje
1416. április 22.1458. június 27.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje I. (Antequerai) Ferdinánd
Utódja II. (Hitetlen) János
Életrajzi adatok
Uralkodóház Trastámara-ház
Teljes neve Aragóniai (Kasztíliai) Alfonz
Született 1394/96
Kasztília
Elhunyt 1458. június 27. (64 évesen)
Nápoly
Házastársa Trastamara Mária kasztíliai királyi hercegnő (1401–1458)
Gyermekei Házasságon kívül született gyermekei:
1. Ferdinánd (megh. fiatalon)
2. Eleonóra Diána
3. Ferdinánd (1423–1494)
4. Mária (–1449)
5. Colia (1423/24–1473/75)
Édesapja I. Ferdinánd aragóniai király (1380–1416)
Édesanyja Kasztíliai Eleonóra alburquerquei grófnő (1374–1435)

V. Alfonz (Villaverde, Medina del Campo mellett, Kasztília, 1394/96Nápoly, 1458. június 27.), uralkodói mellékneve: Nagylelkű, spanyolul: Alfonso el Magnánimo, V de Aragón, katalánul: Alfons el Magnànim, V d'Aragó, aragóniai nyelvjárásban: Alifonso V d'Aragón dito lo Magnanimo, olaszul: Alfonso V d'Aragona detto Alfonso il Magnanimo, szárdul: Alfonsu V de Aragona, kasztíliai és aragón királyi herceg, V. Alfonz néven Aragónia királya, IV. Alfonz néven Barcelona grófja, III. Alfonz néven Valencia, II. Alfonz néven Szardínia, valmint Mallorca, I. Alfonz néven Szicília és Nápoly királya. A Trastámara-ház aragóniai ágának a tagja. A nápolyi Anjouk örököseként címei között szerepelt a Magyarország királya titulus is.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Ferdinánd aragóniai király és Kasztíliai Eleonóra alburquerquei grófnő elsőszülött fia. Kasztíliában látta meg a napvilágot, ahol apja másodszülött királyi hercegként kevés eséllyel pályázott a trónra, de Alfonz nagybátyjának, III. Henrik kasztíliai királynak a halála (1406) után annak öccse, az ő apja, Ferdinánd infáns töltötte be a régensi tisztet a kiskorú II. János kasztíliai király nevében. 1412-ben a caspei megegyezés értelmében Alfonz apját választották aragón királlyá, így Alfonz mint elsőszülött lett az aragón trón örököse, és megkapta az ezzel járó Girona hercege[1] címet.

1415. szeptember 19-én csütörtökön Alfonz mint aragón trónörökös fogadta az akkor Katalóniához tartozó Perpignanban az Aragón Korona országaiba érkező Luxemburgi Zsigmondot a betegen fekvő apja, I. Ferdinánd király nevében. (a következő szöveg korabeli helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól): „Perpignanban is nagy előkészületeket tettek Zsigmond fogadására. A város kapujában két bíbornok fogadta, akik között vonult be a városba. Fogadására megjelentek továbbá a castiliai király követei: a Montesat-rend nagymestere a rend tagjaival együtt, azonfelül ott voltak még kíséretében Alfonso infáns az ország egyházi és világi nagyjaival, valamint a városban jelenlévő castiliai nagyok is. [...] A magyarok közül többek között [...] Garai Miklós nádor is jelen volt.”[2] I. Ferdinánd királlyal két nappal később, szeptember 21-én szombat délután találkozott személyesen Zsigmond az aragón király betegágyánál, hogy a nagy nyugati egyházszakadás megszüntetéséhez megnyerje Hispánia urát, aki Kasztília régense is volt. Majd közvetlenül utána látogatta meg a királyi család többi tagját. „[...] Zsigmond elbúcsúzva Ferdinándtól, a királynét, leányát és Alfonso herceg feleségét látogatta meg. Beléptekor a királyi hölgyek az ajtóig mentek eléje. Zsigmond nagy tisztelettel köszöntötte őket és karját nyújtva a királynénak, helyéhez vezette. Helyet foglalva megkezdődött a társalgás. Zsigmond latinul beszélt, Alfonso herceg a tolmács szerepét vitte. A társalgás végeztével Zsigmond elbúcsúzott a hölgyektől és Alfonso kíséretében visszatért szállására.”[3]

V. Alfonznak feleségétől Trastamara Mária kasztíliai királyi hercegnőtől, aki elsőfokú unokatestvére volt, nem születtek gyermekei. Csak házasságon kívül született gyermekek maradtak utána. Vajay Szabolcs kutatásai megerősítik, hogy Alfonznak két Ferdinánd nevű fia volt, egy idősebb Ferdinánd, aki Aragóniai Margittól, Híjar (katalánul: Híxar) bárónőjétől született, de mind a kisfiút, mind pedig az édesanyját a féltékeny, gyermektelen aragón királyné, Kasztíliai Mária vízbe fojttatta. V. Alfonz ugyancsak Ferdinánd nevű másodszülött fiának Giraldina Carlino volt az anyja. A történeti források és irodalmak sokszor egybemosták őket, és bizonytalanság volt az anya személye körül. A tévedést éppen az okozta, hogy mindkét gyermeket Ferdinándnak hívták.[4] V. Alfonz örökösénak a származása már életében nagyon sok pletyka forrása volt, és egyesek szerint egészen a királyi családig értek a szálak, mégpedig az aragón királyné húgát, Kasztíliai Katalin villenai hercegnőt, III. Henrik kasztíliai király kisebbik lányát nevezték meg a gyermek anyjának,[5] de ez az újabb kutatások fényében nem állja meg a helyét.[4] Kasztíliai Katalin, aki V. Alfonz kisebb öccsének, Aragóniai Henrik villenai hercegnek volt az első felesége, és ugyanúgy V. Alfonz elsőfokú unokatestére volt, mint a felesége, Mária királyné, egy gyermeket biztosan világra hozott, amely szülés az ő és gyermeke életébe került 1439-ben, de ismereteink szerint ez volt az egyetlen szülése.

V. Alfonz másodszülött fiára már sokkal jobban vigyázott, és Giraldona Carlinótól még két lánya született, és a feleségétől távol neveltette őket. Törvénes fiúörökös hiányában, mikor 1442-ben I. Renátusz nápolyi királytól elhódította a Nápolyi Királyságot, természetes fiát szerette volna az örököséül jelöltetni az újonnan szerzett országában, hiszen örökölt királyságaiban a száli törvény értelmében csak törvényes házasságból született fiúk örökölhettek, így ott az idősebb öccse, II. János navarrai király volt a törvényes örököse.

V. Alfonz 1440. február 17-én már törvényesíttette Ferdinándot a pápával, és 1443. február 23-án a Nápolyi Királyság parlamentje trónörökösnek ismerte el, és megkapta a trónörökösnek kijáró Calabria hercege címet.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Spanyolul Gerona.
  2. L. Áldásy (1927: 60–61).
  3. L. Áldásy (1927: 64–65).
  4. ^ a b Lásd Vajay (1960).
  5. Lásd Miron (1913).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vajay, Szabolcs (de): Les rapports gènéalogiques hungaro-portugais au moyen âge, Braga, 1960.
  • Miron, E. L.: The Queens of Aragon: Their Lives and Times, London, Stanley Paul & Co, 1913. URL: Lásd Külső hivatkozások
  • Áldásy Antal: Zsigmond király és Spanyolország (Székfoglaló értekezés), Budapest, MTA, 1927.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző
I. (Antequerai) Ferdinánd
Aragónia királya Aragon Arms.svg
1416 – 1458
Következő
II. (Hitetlen) János
Előző
I. (Antequerai) Ferdinánd
Valencia királya Escut de la Ciutat e Regne de València.svg
1416 – 1458
Következő
II. (Hitetlen) János
Előző
I. (Antequerai) Ferdinánd
Mallorca királya Armoiries Majorque.svg
1416 – 1458
Következő
II. (Hitetlen) János
Előző
I. (Antequerai) Ferdinánd
Szardínia királya Armoiries Royaume Sardaigne.png
1416 – 1458
Következő
II. (Hitetlen) János
Előző
I. (Antequerai) Ferdinánd
Barcelona grófja Aragon Arms.svg
1416 – 1458
Következő
II. (Hitetlen) János
Előző
I. (Antequerai) Ferdinánd
Szicília királya Aragon-Sicily Arms.svg
1416 – 1458
Következő
I. (Hitetlen) János
Előző uralkodó:
I. (Jó) Renátusz
Szicíliai uralkodó
1442 – 1458 (Nápolyban)
A szicília-nápolyi Anjou-k címere
Következő uralkodó:
I. (Fattyú) Ferdinánd