IV. Károly navarrai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a navarrai királyról szól. Hasonló címmel lásd még: IV. Károly (egyértelműsítő lap).
IV. Károly
Aragóniai Károly
Vianai Károly
Navarrai Károly
Navarra Királyság jog szerinti királya
Carlos IV
Uralkodási ideje
1441. április 1. – 1461. szeptember 23.
Koronázásanem koronázták meg
ElődjeI. Blanka
UtódjaII. Blanka
Aragóniai Királyság trónörököse
Carlos de Aragón
Uralkodási ideje
1458. június 27. – 1461. szeptember 23.
ElődjeAragóniai János
UtódjaAragóniai Ferdinánd
Életrajzi adatok
UralkodóházTrastámara-ház
Született1421. május 29.
Peñafiel, Kasztília
Elhunyt1461. szeptember 23. (40 évesen)
Barcelona, Katalónia, az Aragón Korona Országai
NyughelyePoblet-kolostor
ÉdesapjaII. János navarrai és aragón király (1398–1479)
ÉdesanyjaI. Blanka navarrai királynő (1387–1441)
Testvére(i)
HázastársaÁgnes klevei hercegnő (1422–1448)
GyermekeiÁgyasaitól:
1. Anna (–1477)
2. Fülöp (1456–1488)
3. János Alfonz (1459–1526/29)
4. Jakab
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vianai Károly (Peñafiel, 1421. május 29. – Barcelona, 1461. szeptember 23.) navarrai herceg, akit IV. Károly király néven is emlegetnek, a XV. századi navarrai és katalóniai politikai élet változatos pályát befutott szereplője volt.

Származása[szerkesztés]

Az édesanyja I. Blanka (1387–1441) királynő, az Évreux-házból származó utolsó navarrai uralkodó, apja a Trastámara-házból, mégpedig annak aragóniai ágából származó első navarrai uralkodó, II. János (1398–1479) király (II. (Nagy) János aragóniai király, 1458-tól 1479-ig). A házasságkötés folytán, 1425-ben, Károly herceg nagyapjának, III. (Nemes, Jó) Károly király halálakor, Károly apja navarrai király lett, nem csak Blanka, a herceg édesanyja lépett a trónra.

Élete[szerkesztés]

1441-ben, I. Blanka királynő halálakor, II. János király jogtalanul megakadályozta azt, hogy Károly herceg, mint édesanyjának örököse, Navarra királya lehessen. II. János magának tartotta meg a Navarra királya címet, mégpedig a haláláig, 1479-ig. Ezért az ellenfelei II. Jánost, mint navarrai királyt, „Bitorlóként” említik. II. János eljárása miatt véget nem érő és bonyolult küzdelem kezdődött meg az apa és a fia között, hiszen Károly a jogos örökségét, Navarra trónját, meg akarta szerezni, ami azonban végül nem sikerült neki.

Az apa és a fia közötti ellentét az 1450-es évekre kiéleződött. II. János 1444-ben feleségül vette Juana Enríquezt (1425–1468), aki kasztíliai nemesi családból származott (az apai ágú dédapja XI. Alfonz (1311–1350) kasztíliai király házasságon kívül született fia volt); ő lett II. János második felesége. Juana (Johanna) 1451-ben már gyermeket várt férjétől, aki a következő évben, 1452-ben meg is született: ő a későbbi II. (Katolikus) Ferdinánd (1452–1516) aragóniai király. Juana Enríquez mindent meg is tett azért, hogy az ő (leendő) gyermeke, és ne az elsőszülött fiú, Károly legyen a férjének az utóda.

Az apa és fia közötti küzdelem miatt 1451-ben polgárháború robbant ki Navarrában. Ebben a navarrai nemesség két részre oszlott: Károly herceg támogatói a spanyol elnevezéssel „beaumonteses”-nek nevezett csoportosuláshoz; II. János támogatói pedig, a szintén spanyol kifejezéssel, „agramonteses”-nek nevezett csoportosuláshoz tartóztak.[1]

Károly azonban már 1451 őszén, Aibar mellett, vereséget szenvedett az apjától, aki őt két évre fogságba vetette. II. János csak azzal a feltétellel engedte szabadon a fiát, hogy az ő haláláig a Navarra királya címet nem fogja viselni. Szabadon engedése után azonban Károly újra kezdte a harcot, de ismét alulmaradt. 1455-ben IV. Gaston (1423–1472), Foix grófja a Foix-Grailly-házból, II. János veje, Károlyt kiszorította Navarrából. (IV. Gaston gróf Eleonórát (1426–1479), a későbbi I. Eleonóra navarrai királynőt, Károly herceg húgát vette feleségül, aki a bátyja és az apja közötti viszályban az apja pártjára állt.) Károly előbb Franciaországba, majd Itáliába, a nagybátyja – II. János bátyja – I. Alfonz (1396–1458) nápolyi és (V. Alfonz néven) aragóniai király udvarába távozott; itt is élt annak haláláig.

Közben, 1457-ben, a Juan I de Beaumont (1419?–1487), a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend navarrai nagyperjele által, a királyság fővárosába, Pamplonába, összehívott rendi gyűlés (a Cortez) Károly herceget Navarra királyává nyilvánította. (A herceget emlegetik is IV. Károly király, illetve IV. Károly címzetes király néven; Károly megkoronázásra azonban soha nem került sor.)

1458-ban, V. Alfonz halála után, II. János navarrai király – szintén II. János néven – Aragónia királya lett. A következő évben, 1459-ben, apa és fia kibékültek, Károly hazatért, a megbékélés azonban csak rövid ideig tartott. A megözvegyült Károly herceg ugyanis feleségül akarta venni a még gyermek Izabellát (1451–1504), II. János (1405-1454) kasztíliai király leányát, IV. Henrik (1425–1474) király féltestvér húgát. (Ő a későbbi I. (Katolikus) Izabella kasztíliai királynő, a Trastámarai-ház kasztíliai ágából származott.) II. János azonban már a kisebbik fia, Ferdinánd feleségének „nézte ki” Izabellát (ez így is lett), és az ismét vele szembe került Károly herceget újra elfogatta (1460), azonban elszámította magát: A II. Jánossal szemben álló katalóniai rendek, akik örömmel fogadták Károly hercegnek Nápolyból való visszatérését, fellázadtak a király ellen. II. János meghátrált, fiát 1461 elején szabadon engedte. 1461. június 21-én Villafranca de Panadésben (katalánul: Vilafranca del Penedès) pedig apa és fia megállapodtak arról, hogy II. János elismeri Károly herceg örökségét (sőt címzetes navarrai királynak), illetve kinevezte Katalónia kormányzójának.

Ezután azonban 1461. szeptember 23-án, Barcelonában, Károly herceg teljesen váratlanul meghalt. Haláláért némelyek az apját, még többen azonban Juana Enríquezt, a mostohaanyát okolták, akit azzal vádoltak, hogy megmérgeztette Károly herceget.

Károly herceg művelt, reneszánsz személyiség volt; Navarra királyairól – mint elődeiről – könyvet írt.

Gyermekei[szerkesztés]

Ősei[szerkesztés]

IV. Károly navarrai király ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. II. Henrik kasztíliai király (= 14)
 
 
 
 
 
 
 
8. I. János kasztíliai király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Villenai Johanna kasztíliai királyné (= 15)
 
 
 
 
 
 
 
4. I. Ferdinánd aragóniai király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
18. IV. Péter aragóniai király
 
 
 
 
 
 
 
9. Aragóniai Eleonóra kasztíliai királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
19. Szicíliai Eleonóra aragóniai királyné
 
 
 
 
 
 
 
2. II. János aragóniai király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. XI. Alfonz kasztíliai király
 
 
 
 
 
 
 
10. I. Sancho alburquerquei gróf
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. Leonor Núñez de Guzmán
 
 
 
 
 
 
 
5. Alburquerquei Eleonóra aragóniai királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
22. I. Péter portugál király
 
 
 
 
 
 
 
11. Portugáliai Beatrix alburquerquei grófné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
23. Inês de Castro
 
 
 
 
 
 
 
1. IV. Károly navarrai király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24. III. Fülöp navarrai király
 
 
 
 
 
 
 
12. II. Károly navarrai király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25. II. Johanna navarrai királynő
 
 
 
 
 
 
 
6. III. Károly navarrai király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26. II. János francia király
 
 
 
 
 
 
 
13. Valois Johanna navarrai királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
27. Luxemburgi Bona francia trónörökösné
 
 
 
 
 
 
 
3. I. Blanka navarrai királynő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
28. XI. Alfonz kasztíliai király
 
 
 
 
 
 
 
14. II. Henrik kasztíliai király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
29. Leonor Núñez de Guzmán
 
 
 
 
 
 
 
7. Kasztíliai Eleonóra navarrai királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
30. Kasztíliai János villenai úr
 
 
 
 
 
 
 
15. Villenai Johanna kasztíliai királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
31. Kasztíliai Blanka villenai úrnő
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A II. János elleni „párt” arról a Beaumont-családról kapta a nevét, amely család Lajos infánstól (1331–1372), Beaumont grófjától (Luis I de Beaumont), III. Fülöp navarrai király (1301–1343) fiától származott. – A II. Jánost támogató „párt” az Agramont (franciául: Gramont) családról kapta a nevét; ez a navarrai nemesi család a XII. századig vezette vissza a családfáját. A csoportosulás vezetői azonban nem a "névadó" családból kerültek ki. Vezető szerepe a Navarra-családnak volt. Felipe I de Navarra (1408 körül-1450, Leónel de Navarra (1378–1413) házasságon kívül született fia, aki II. (Gonosz) Károlynak volt a házasságon kívüli gyermeke; mindketten Muruzábal várgrófjai; ez a Navarra-család eredete.

Források[szerkesztés]

  • Anthony, Raoul: Identification et Etude des Ossements des Rois de Navarre inhumés dans la Cathédrale de Lescar, Masson, Párizs, 1931. URL: Lásd Külső hivatkozások
  • José Maria Lacarra: Historia politica del reino de Navarra, desde sus origenes hasta su incorporacion a Castilla, I–III, Pamplona, 1972–1973.
  • Diccionario de historia de España I–III, Madrid, 1968–1969.
  • Ludwig Vones: Geschichte der Iberischen Halbinsel im Mittelalter, 711–1480. Reiche – Kronen – Regionen. Sigmaringen. Thorbecke Verlag. 1993.
  • Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en España (Años 364–1994), Vigo, 1994.

További információk[szerkesztés]

Előző
Aragóniai János 		Aragónia trónörököse
1458 – 1461 		Következő
Aragóniai Ferdinánd
Előző
Aragóniai János 		Szicília trónörököse
1458 – 1461 		Következő
Aragóniai Ferdinánd
Előző uralkodó:
I. Blanka
Navarra uralkodója
1441 – 1461 de iure		Navarra címere
 Következő uralkodó:
II. Blanka
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=IV._Károly_navarrai_király&oldid=23567792”