Aragóniai Márton szicíliai királyi herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aragóniai Márton
Szicíliai (Trinacriai) Királyság trónörököse
Martino d'Aragona
Uralkodási ideje
1406. december 17/19. – 1407. augusztus
Elődje Aragóniai Péter
Utódja Aragóniai (Nagylelkű) Alfonz
Életrajzi adatok
Uralkodóház Barcelonai-ház
Teljes neve Aragóniai Márton
Született 1406. december 17/19.
Catania, Szicília
Elhunyt 1407. augusztus (1 évesen)
Catania, Szicília
Édesapja I. (Ifjú) Márton szicíliai király és aragón infáns (1374/75–1409)
Édesanyja Évreux-i Blanka navarrai királyi hercegnő (1387–1441)

Aragóniai Márton (Catania, Szicília, 1406. december 17.[1], /19.[2]Catania, Szicília, 1407. augusztus[3]), olaszul: Martino di Sicilia, katalánul: Martí de Sicília, spanyolul: Martín de Sicilia, szicíliai nyelvjárásban: Martinu di Sicilia, szicíliai és aragón királyi herceg, szicíliai trónörökös. A Barcelonai-ház aragón királyi ágának a tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja I. (Ifjú) Márton szicíliai király, I. (Idős) Márton aragón király és Luna Mária aragóniai királyné egyetlen, nagykorúságot elért gyermeke. Édesanyja Navarrai Blanka,[4] III. Károly navarrai király és Trastamarai Eleonóra kasztíliai királyi hercegnő lánya.

Szülei 1402. november 26-án házasodtak össze.[5] Édesanyja, Blanka királyné egy[6] vagy több vetélést[7] követően 1406. december 17-én[1] vagy 19-én[8] a cataniai Ursino-várban[9] végre megszülte a trónörököst, akit az apja és a nagyapja után Márton névre kereszteltek. Az apai nagymama, Luna Mária már nem érhette meg ennek az örömhírnek a fogadását, hiszen alig egy héttel később, december 29-én meghalt. A hírek korabeli terjedési sebessége folytán Aragóniában csak 1407. február 11-én értesülhetett az egyik nagypapa az örömhírről, aki rögtön értesítette a másik nagyapát is, a navarrai királyt.[1] Ugyanígy édesanyja halálhíréről is csak pár hónapos késéssel szerezhetett tudomást Ifjú Márton király.

Bar Jolán özvegy aragón királyné, I. (Vadász) János aragón király második felesége az unokáját, Anjou Mária (14041463) hercegnőt,[10] lányának, Jolán aragón infánsnőnek, valamint II. Lajos címzetes nápolyi királynak és Anjou hercegének a lányát ajánlotta Márton infáns jegyeseként, hogy ezzel az aragón királyi házban támadt egyenetlenségeket elsimítsa.[11]

Nem sokkal ezután viszont az újdonsült trónörökös fertőzés következtében[12] 1407. augusztusában meghalt,[13] így egyelőre nemcsak az özvegy aragón királyné reményei foszlottak szerte, hogy leszármazottait az aragón trónon lássa, hanem a dinasztia folytonossága ugyancsak ismét gyenge lábakon állt.

Féltestvérei voltak az apja révén: az apjának házasságon kívül született gyermekei, Aragóniai Jolán nieblai grófné és Aragóniai Frigyes lunai gróf, valamint apja első házasságából Péter (Frigyes) herceg, az anyja révén pedig: Vianai Károly, Navarrai (II.) Blanka és I. Eleonóra navarrai királynő.

Ősei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c L. Fodale (1999: 316–317).
  2. L. Tramontana (1999: 16) és Urso (2009: 28).
  3. L. Tramontana (1999: 16), Fodale (1999: 316–317) és Urso (2009: 28).
  4. Blanka szicíliai királyné 1425-től apja örököseként Navarra királynője lett.
  5. L. Fodale (1999: 315) és Urso (2009: 31).
  6. L. Tramontana 1999: 16).
  7. Lásd Urso (2009: 28).
  8. L. Tramontana (1999: 16) és Urso (2009: 28).
  9. Lásd Urso (2009: 28).
  10. Anjou Mária végül VII. Károly francia királyhoz ment feleségül 1422-ben.
  11. Silleras-Fernández (2004: 195).
  12. L. Urso (2009: 28).
  13. L. Tramontana (1999: 16), Fodale (1999: 316–317) és Urso (2009: 28).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Anthony, Raoul: Identification et Etude des Ossements des Rois de Navarre inhumés dans la Cathédrale de Lescar, Párizs, Masson, 1931. URL: Lásd További információk
  • Lo Forte Scirpo, Maria Rita: C'era una volta una regina … : due donne per un regno: Maria d'Aragona e Bianca di Navarra, Napoli, Liguori, 2003, ISBN 882073527X
  • Fodale, Salvatore: Blanca de Navarra y el gobierno de Sicilia, Príncipe de Viana 60, 311–322, 1999. URL: Lásd További információk
  • Silleras-Fernández, Núria: Spirit and Force: Politics, Public and Private in the Reign of Maria de Luna (1396–1406), In: Theresa Earenfight (ed.): Queenship and Political Power in Medieval and Early Modern Spain, Ashgate, 78–90, 2005. ISBN 075465074X, 9780754650744 URL: L. További információk
  • Miron, E. L.: The Queens of Aragon: Their Lives and Times, London, Stanley Paul & Co, 1913. URL: Lásd További információk
  • Tramontana, Salvatore: Il matrimonio con Martino: il progetto, i capitoli, la festa, Príncipe de Viana 60, 13–24, 1999. URL: Lásd További információk
  • Silleras-Fernández, Núria: Widowhood and Deception: Ambiguities of Queenship in Late Medieval Crown of Aragon, In: Mark Crane et al. (eds.): Shell Games: Studies in Scams, Frauds and Deceits (1300–1650), CRRS Publications, Toronto, 2004, 185–207. URL: Lásd További információk
  • Urso, Carmelina: Regine e dame nei castelli della Sicila medievale (secc. XIV–XV) spigolature di storia siciliana, Annali della facoltà di Scienze della formazione Università degli studi di Catania 8, 23–36, 2009. URL: Lásd További információk
  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Aragón, Grafen von Barcelona 1387–1410 a. d. H. Barcelona, 1387–1394 Herzoge von Athen und (/1391) Neopatras, 1401–1410 auch Könige von Sizilien, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäischen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 72., Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző
Aragóniai Péter
Szicília trónörököse Aragon-Sicily Arms.svg
1406 – 1407
Következő
Aragóniai (Nagylelkű) Alfonz