I. Eleonóra navarrai királynő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Eleonóra
Leonor2a.jpg
I. Eleonóra portréja

Navarrai Királyság királya
Leonor I/Leonor I.a
Uralkodási ideje
1479. január 19. – 1479. február 12.
Koronázása Tudela (baszkul: Tutera)
1479. január 28.
Elődje II. (Hitetlen) János
Utódja I. Ferenc Phoebus
Navarrai Királyság jog szerinti királya
Leonor I/Leonor I.a
Uralkodási ideje
1464. december 2. – 1479. január 19.
Elődje II. Blanka
Utódja önmaga mint tényleges királynő
Navarrai Királyság főkormányzója
Leonor de Aragón/Leonor Nafarroakoa
Uralkodási ideje
1457. június – 1479. január 19.
Elődje II. (Hitetlen) János
Utódja önmaga mint tényleges királynő
Foix Grófság grófnéja
Éléonore de Navarre/Alienòr de Navarra
Uralkodási ideje
1443 – 1472. július 25.
Elődje Urgelli Johanna
Utódja Angoulême-i Margit
Életrajzi adatok
Uralkodóház Trastámara-ház
Teljes neve Aragóniai Eleonóra
Született 1426. február 2.
Olite (baszkul: Erriberri), Navarra
Elhunyt 1479. február 12. (53 évesen)
Tudela, Navarra
Nyughelye 1. Tudela
2. 1481. december, Szent Sebestyén kolostor, Tafalla mellett, Navarra
Házastársa IV. Gaston, Foix grófja (1423–1472)
Gyermekei 1. Mária (1443–1467)
2. Gaston (1444–1470)
3. Péter (1449–1490)
4. János (1450 után–1500)
5. Johanna (1454 után–1476)
6. Eleonóra (1457–1480 körül)
7. Margit (1458 után–1486)
8. Katalin (1460 után–1494 előtt)
9. Jakab (1463–1500)
10. Anna (Izabella) (1464–1464)
Édesapja II. (Hitetlen) János navarrai és aragón király (1398–1479)
Édesanyja I. Blanka navarrai királynő (1387–1441)

I. Eleonóra (Olite, Navarra, 1426. február 2.[1]Tudela, Navarra, 1479. február 12.), baszkul: Leonor I.a Nafarroakoa, occitánul: Alienòr Ièra de Navarra, franciául: Éléonore de Navarre, spanyolul: Leonor de Trastámara, navarrai királynő. Anyja I. Blanka (13871441), az Évreux-házból származó utolsó navarrai uralkodó. Apja a Trastámara-házból, mégpedig annak aragóniai ágából származó első navarrai uralkodó, II. János (13981479).[2] Candale-i Anna magyar királyné nagyanyja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1441-ben, I. Blanka királynő halálakor, II. János király jogtalanul megakadályozta azt, hogy Eleonóra bátyja, Vianai Károly herceg (14211461), mint édesanyjának örököse, Navarra királya lehessen. II. János magának tartotta meg a Navarra királya címet, mégpedig a haláláig, 1479-ig. Ezért egyes források II. Jánost mint navarrai királyt, "Bitorlóként” említik. II. János eljárása miatt véget nem érő és bonyolult, polgárháborúba fordult küzdelem kezdődött meg az apa és a fia között, hiszen Károly a jogos örökségét, Navarra trónját meg akarta szerezni, ami azonban nem sikerült neki. A források többsége emiatt Károlyt mint Viana hercegét említi, nem navarrai királyként hivatkoznak rá, bár vannak olyan történelmi munkák, amelyekben IV. Károly néven, mint címzetes király (14411461) szerepel.[3]

1461-ben Károly herceg váratlanul, törvényes utódok hátrahagyása nélkül, meghalt. A navarrai nemességnek a vianai herceget támogató része ekkor Károly húgát – Eleonóra nővérét – Blankát (14241464) választotta királynőnek, ezért őt II. Blanka néven címzetes navarrai királynőként (14611464) is számontartják. (Blanka a Trastámarai-ház kasztíliai ágából származó IV. Henrik (14251474), Kasztília és León királyának volt az első felesége, de házasságukat gyermektelenség miatt érvénytelenítették.) II. János azonban ezt a választást sem fogadta el, mert ő a navarrai trónt Eleonórának szánta, ugyanis a Károly herceg elleni küzdelemben Eleonóra és a férje, Gaston de Grailly, IV. Gaston, Foix grófja, a Foix-Grailly - házból, őt támogatta. II. János Blankát elfogatta és kiszolgáltatta Eleonórának és a férjének, akik továbbra is fogva tartották. Blanka később lemondott a húga javára, apáca lett, de 1464-ben mégis meggyilkolták, korabeli feljegyzés szerint a halálához „köze lehetett” Gaston grófnak és feleségének, Eleonórának.

Eleonóra, aki már 1455 óta, apja helyett, a férjével együtt, részt vett Navarra kormányzásában, most már lehetséges vetélytársak nélkül látta el ezt a feladatát, férje halála (1472) után mint egyedüli helytartó a királyságban. A két navarrai párt, a spanyol elnevezéssel „beaumonteses”-nek nevezett, II. János ellenes csoportosulás, és a szintén spanyol kifejezéssel „agramonteses”-nek nevezett, II. Jánost támogató csoportosulás vetélkedésén és az ebből eredő viszályokon, harcokon azonban ő sem tudott úrrá lenni.[4]

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. János király 1479. január 19-én elhunyt, a nagy beteg Eleonóra ekkor pár hétig I. Eleonóra néven Navarra királynője lett. A koronázását sikerült megtartani még e rövid időn belül is, annak ellenére, hogy hagyományosan nem siettek a királykoronázással a Navarrai Királyságban. Anyját, I. Blankát is csak négy évvel a trónra lépte után koronázták meg a férjével, II. Jánossal, I. Eleonóra apjával együtt 1429-ben. Unokáját, I. Katalint pedig csak 11 évvel a trónra lépése után sikerült megkoronázni szintén a férjével együtt Pamplonában 1494-ben. A királynő betegsége miatt nem kockáztatták meg, hogy egy pamplonai utazás viszontagságainak kitegyék. Tudelában érte az apja haláláról érkező hír, amely szintén lesújtó volt számára, hiszen ő az apja lánya volt, apjának kedvence, és ez csak rontott az állapotán. Ezért inkább a fővárosból hozták el számára a koronát és a koronázási ékszereket. A koronázás 1479. január 28-án zajlott le Tudelában,[1] az Esperesi Palotában (Palacio Decanal).[5] Még két hetet élt utána. Trónra léptével a gyerekei a grófi cím mellé felvehették a királyi herceg (infáns) és királyi hercegnő (infánsnő) címet is. A trónutódlás miatt is fontos volt a királlyá kenés és felszentelés szertartása, és ez mindenképp törvényesítette az uralmát, így unokája és örököse, Ferenc Phoebus, akit 1479. február 10-én kelt végrendeletében Eleonóra utódává nevezett ki,[6] nagyanyja halála (1479. február 12.) után akadálytalanul foglalhatta el a trónt. I. Eleonóra volt az utolsó – és ha IV. Károly címzetes királyt, valamint II. Blanka címzetes királynőt nem soroljuk be az uralkodók közé – akkor a második navarrai uralkodó a Trastamara-házból, aki Navarra egészében uralkodott.[7]

Utódai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Eleonóra és IV. Gaston gróf elsőszülött fia, Foix Gaston (14441470), aki Károlynak, Eleonóra bátyjának a halála után Viana hercege lett, már a szülei életében meghalt. I. Elenóra utóda az unokája, Gaston vianai herceg fia, I. Ferenc Phoebus (14671483) volt, aki Navarra első királya a Foix-házból.

Négy királynő: Három a Foix-Grailly-házból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Eleonórának ugyan a gyerekeiből nem lettek királyok vagy királynék sem életében, sem később sem, de négy különböző gyermekétől származó négy lányunokájából a halála után kortárs királynők, illetve királynék lettek. A négy unokatestvér Európa számos meghatározó és kulcsfontosságú királyságainak[8] élére került, amelynek révén ezek az államok szövetségesekké váltak egy időre, és e királynők így befolyásolhatták Európa nagyhatalmi politikáját a XV. század végén és a XVI. század elején.

Navarra királynője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Ferenc Phoebus navarrai király húga, Foix Katalin Navarra királyává vált bátyja halála után 1483-ban, és uralkodott 1517-ig. Navarra 1512-es kasztíliai elfoglalása után utódaira már csak az ország északi csücskét hagyhatta, de akik így is egész Navarra királyainak címezték magukat. Ehhez 1589-től, Navarrai Henrik franciaországi trónraléptével a francia királyi cím is társult. Ettől fogva a francia királyok egészen a francia forradalomig a Franciaország és Navarra királya címet viselték.

Aragónia királynéja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eleonóra másik fiától, a Foix János navarrai trónkövetelőtől származó unokája, Foix Germána[9] II. Ferdinánd aragón, nápolyi, szicíliai, valenciai, navarrai[10] király és kasztíliai régens[11] második feleségeként 1506-tól[12] I. Ferdinánd magyar király hispaniai gyermekkorának meghatározó személyisége volt. Egy fia született csak, János (14091409), aki röviddel a születése után meghalt, így utódai nem maradtak.[13] Viszont az ő házassága és jogcíme a navarrai trónra vezetett Navarra 1512-es elfoglalásához, mellyel a Pireneusokon túli területeinek kivételével Navarra nagyobbik része a spanyol Trastamara-ház birtokába került, akik szintén Navarra királyainak címezték magukat, és ezt örökül hagyták a spanyol Habsburgokra. 1516-ig volt Aragónia, Nápoly, Szicília, Valencia és Navarra királynéja, de utána is meghatározó és befolyásos személyisége maradt országainak.[14]

Franciaország királynéja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Margit nevű lányától, aki II. Ferenchez, Bretagne hercegéhez ment feleségül, Bretagne-i Anna francia királyné született. Ő két francia király, VIII. Károly és XII. Lajos felesége is volt, így kétszer lett az ország királynéja: 14911498 és 14991514, és másodszorra is megkoronázták Franciaország királynéjává. Ő és XII. Lajos hozzák tető alá a szövetséget velencei közvetítéssel a magyar és az aragón királlyal, és pecsételik azt meg a francia királyné unokahúgainak, Candale-i Anna grófnőnek és Foix Germána navarrai királyi hercegnőnek[15] a házasságkötéseivel az említett királyokkal.[16] Bretagne-i Annának a XII. Lajostól származó idősebbik lányán, Klaudia francia királynén keresztül, aki I. Ferenc francia királyhoz ment feleségül, 1589-ig az ő utódai uralkodtak Franciaországban.

Magyarország királynéja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legkisebb, Eleonórát túlélő lánya, Katalin hercegnő, aki a szintén a Foix-Grailly házból származó II. Gaston Jánossal, Candale grófjával kötött házasságot, Candale-i Anna magyar és cseh királyné édesanyja volt. Anna királyné II. Ulászló feleségeként 1502 és 1506 között volt Magyarország és Csehország királynéja[17] és a politikát és az országai életét nagyban befolyásoló erős asszonya. Anna királyné révén a későbbi magyar, cseh királyok és német-római császárok is I. Eleonóra királynő utódai voltak.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b L. Anthony (1931: 9).
  2. Aragónia, Nápoly, Szicília, Valencia királya: 14581479.
  3. A pamplonai rendi gyűlés, a Cortes, 1457-ben Károly herceget Navarra királyává nyilvánította, de megkoronázására nem került sor.
  4. A II. János elleni „párt” arról a Beaumont-családról kapta a nevét, amely család Lajos infánstól (1331-1372), Beaumont grófjától (Luis I de Beaumont), III. Fülöp navarrai király (1301-1343) fiától származott. – A II. Jánost támogató „párt” az Agramont (franciául: Gramont) családról kapta a nevét; ez a navarrai nemesi család a XII. századig vezette vissza a családfáját. A csoportosulás vezetői azonban nem a "névadó" családból kerültek ki. Vezető szerepe a Navarra-családnak volt. Felipe I de Navarra (1408 körül-1450, Leónel de Navarra (1378 -1413) házasságon kívül született fia, aki II. (Gonosz) Károlynak volt a házasságon kívüli gyermeke; mindketten Muruzábal várgrófjai; ez a Navarra-család eredete.
  5. Palacio Decanal – 2014. április 27.
  6. Histoire des Comtes de Foix/François-Febus Navarre-Foix-Grailly – 2014. április 27.
  7. Eleonóra féltestvére, a szintén a Trastamara-házból származó II. Ferdinánd aragóniai király 1512-ben elfoglalta Navarra nagy részét, és felvette a Navarra királya címet, de ő csak Felső-Navarrában uralkodott, Alsó-Navarrában Eleonóra utódai uralkodtak tovább.
  8. Navarra kis mérete ellenére ütközőállam volt Franciaország és Kasztília között, Franciaországot rajta keresztül lehetett megtámadni. Épp ez lett a veszte, hogy semleges próbált maradni 1512-ben a két ország közötti háborúban.
  9. Franciásan Germaine de Foix.
  10. 1512-től, de ténylegesen csak Felső-Navarrában uralkodott.
  11. 1509-től a lánya, II. (Őrült) Johanna királynő nevében kormányozta Kasztíliát.
  12. Miután a tényleges egybekelés 1506. márciusában megtörténik, még Anna magyar királyné életében szerepet játszik. Ő volt II. Ulászló számára a másik feleségjelölt Anna mellett, emiatt a közeli rokonság ellenére a személyes kötődés is erős volt közöttük a francia udvarban. Királynénk ez év július 26-án halt meg.
  13. A végrendelete szerint állítólag a mostohaunokájától, V. Károly német-római császártól, akinél mindössze 10 évvel volt idősebb, egy lánya született, aki Izabella infánsnőként volt számon tartva.
  14. Az ő udvarában élt egy ideig apródként a baszk származású Loyolai Szent Ignác, aki Pamplona 1521-es ostromakor kapott sebeinek hatására fordult erősen a vallásosság felé. Ekkor próbálta visszafoglalni Navarra jogos királya, I. Katalin navarrai királynő fia és utóda, az Albret-házi II. Henrik (15031555) a baszk eredetű országának a fővárosát.
  15. Ő az anyja révén, aki a francia király nővére volt, XII. Lajosnak is az unokahúga.
  16. Mivel teljesen politikai jellegű volt ez a megállapodás, a két felajánlott arajelölt közül Foix Germánára is eshetett volna a magyar király választása, de Anna mellett valószínűleg csak a kora döntött, hiszen ő ekkor már 18 éves volt, míg Germána legjobb esetben is 14 éves, mivel nem tudjuk az ő pontos születési évét.
  17. 1502. szeptember 29-én Székesfehérvárott koronázták magyar királynévá.

További cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Anthony, Raoul: Identification et Etude des Ossements des Rois de Navarre inhumés dans la Cathédrale de Lescar, Paris, Masson, 1931. URL: Lásd További információk
  • Zurita, Jerónimo: Anales de Aragón, szerk.: Ángel Canellas López, Zaragoza, Institución Fernando el Católico, 1967–1977. URL: Lásd További információk
  • Suárez Fernández, Luis: Fernando el Católico y Leonor de Navarra, 619–638, Estudios en memoria del Prof. D. Salvador de Moxó, II, Madrid, 1982. URL: Lásd További információk
  • José Maria Lacarra: Historia politica del reino de Navarra, desde sus origenes hasta su incorporacion a Castilla I-III, Pamplona, 1972–1973.
  • Diccionario de historia de Espana I-III, Madrid, 1968–1969.
  • Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en Espana (Anos 364–1994), Vigo, 1994.
  • Woodacre, Elena: Queens Regnant of Navarre.Succession, Politics, and Partnership, 1274–1512 = Queenship and Power, Palgrave Macmillan, New York, 2013. URL: Lásd További információk

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Eleonóra navarrai királynő témájú médiaállományokat.

Anales de Aragon Volumen VIII Capítulo XXVIII: De la sucesión de la princesa doña Leonor en el reino de Navarra y de su muerte, 186–187 – 2014. április 27.

Előző
Urgelli Johanna
Foix grófnéja Armoiries Foix-Béarn-Bigorre.svg
1443 – 1472
Következő
Angoulême-i Margit
Előző
Urgelli Johanna
Béarn algrófnéja Armoiries Foix-Béarn-Bigorre.svg
1443 – 1472
Következő
Angoulême-i Margit
Előző uralkodó:
II. Blanka (de iure)
II. János (de facto)
Navarra uralkodója
1464 – 1479 (de iure)
1479 – 1479 (de facto)
Navarra címere
Következő uralkodó:
I. Ferenc Phoebus