Aragóniai Sancha nápolyi hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Aragóniai Sancha (Sancia d' Aragona) (Gaeta, 1478 – Nápoly, 1506) nápolyi hercegnő – akit a korának a legszebb hölgyei között tartottak számon – a Borgia-korszak egyik jelentős szereplője volt.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az édesapja II. Alfonz (1448 - 1495) nápolyi király volt, aki az Aragóniai-házból, a Trastámara-ház oldalágából származott; az édesanyja a király szeretője, Trogia Gazella (1460 körül? - ?).

Élete és kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1492-ben eljegyezték Onorato Caetanival (? - 1528), Fondi grófjával (később Traetto hercege), azonban az eljegyzést hamarosan felbontották [1], ugyanis a nagyapjának, I. Ferdinánd (1423 - 1494) királynak az unokájával kapcsolatos tervei megváltoztak, a következők miatt:

I. Ferdinánd apját, I. Alfonz (1396 - 1458) királyt (V. Alfonz néven Aragónia királya volt) az Anjou-házból származó, gyermektelenül elhunyt II. Johanna (1373 - 1435) királynő örökbe fogadta, de később kitagadta, azonban Alfonznak mégis sikerült a Nápolyi Királyságot megszereznie. Alfonz ugyanis elűzte a Valois-házból származó I. René (1409 -1480) királyt, akit – Alfonz kitagadása után – II. Johanna örökbe fogadott. A Valois-házból származó francia királyok azonban nem mondtak le a nápolyi trónra vonatkozó követelésükről, és az 1490-es évek közepén az ambiciózus VIII. Károly (1470 -1498) király elérkezettnek látta az időt arra, hogy a nápolyi trónt megszerezze.

I. Ferdinánd a francia törekvésekkel szemben – egyebek mellett – azzal kívánt védekezni, mivel a nápolyi király a római pápa hűbérese volt, hogy megszerezze a Borgia-családból származó VI. Sándor (1431 - 1503) pápa támogatását. I. Ferdinánd elérte azt, hogy Sanchát feleségül vette VI. Sándornak Vanozza de Cattaneitől (1442 - 1518) született legkisebb fia, Goffredo (Jofré) Borgia (1481 - 1516). [2] Sancha és Goffredo esküvőjére 1494. májusban, Nápolyban került sor, ezzel egyidejűleg Goffredo Squillace hercege lett; a házastársak ide költöztek.

I. Ferdinánd törekvései nem jártak a kívánt eredménnyel: A nápolyi király halála után, még 1494-ben, VIII. Károly bevonult Észak-Itáliába, majd 1495. februárban Nápolyba is, ahol királlyá koronáztatta magát. II. Alfonz már korábban lemondott a fia, II. Ferdinánd (1469 - 1496), Sancha féltestvér bátyja javára, és Szicíliába menekült. A túlerő elől II. Ferdinándnak is menekülnie kellett, ő Ischia szigetére távozott. A források szerint Sancha és a férje is Szicíliába távoztak.

Még 1495. májusában azonban VIII. Károlynak el kellett hagynia Nápolyt, a vele szemben kialakult szövetség miatt, amelyben – mások mellett – Velence, VI. Sándor pápa, és II. (Katolikus) Ferdinánd (1452 - 1516) aragóniai király (V. Ferdinánd néven Kasztília és León királya, a Trastámara-házból származott, így Sanchának is a rokona volt) vettek részt. 1496. februárban a Nápolyban visszamaradt francia helyőrség már nem tudta tovább tartani magát, és átadta a várost Sancha bátyjának, így II. Ferdinánd visszatért a nápolyi trónra, és Sancha, valamint a férje is hazatértek.

A pápa még 1496-ban – II. Ferdinánd halála előtt – Sanchát és férjét Rómába hívta, hogy lakjanak ott, akik ennek a kérésnek eleget is tettek. Rómában Sancha megismerte Goffredo bátyjait, Cesare (César) Borgia (1475 -1507) bíborost, és Giovanni (Juan) Borgiát (1474?, 1475? - 1497), Gandia hercegét, a pápai hadseregnek a főkapitányát, valamint Goffredo nővérét, Lucrezia Borgia (1480 -1519) hercegnőt, akivel hamar kifejezetten jó kapcsolatot alakított ki. Sancha, akinek férje még mindig csak tizenöt éves volt, és Cesare szerelemre lobbantak egymás iránt, a kapcsolatuk hamar ismertté vált. (Olyan hírek is elterjedtek, hogy Sancha Goffredo másik fivérével, Giovannival is kapcsolatot alakított ki.)

1497-ben Giovanni Borgiát rejtélyes módon meggyilkolták, a tettes személye sohasem vált ismertté. Az egyik legelterjedtebb híresztelés szerint a testvérével ekkor már rossz viszonyban lévő Cesare gyilkoltatta meg Giovannit, hogy - a bíborosi címtől megválva - átvehesse a főkapitányi tisztet. [3] Valóban, Cesare hamarosan megvált a bíborosságtól, és később főkapitány is lett. Giovanni halála után vetődött fel az, hogy Goffredo és Sancha házasságát érvénytelenítik, Goffredo bíboros lesz, Sancha és Cesare pedig házasságot kötnek, de ebből semmi sem vált valóra.

VI. Sándor elképzelése - amit Cesare osztott - ugyanis az volt, hogy Cesarének „törvényes” gyermek legyen a felesége, mégpedig Aragóniai Carlotta (1480 - 1506) hercegnő, a gyermektelenül elhunyt II. Ferdinánd utódjának, (I.) Frigyes (1452 - 1504) nápolyi királynak [4] – Sancha apai nagybátyjának – a leánya, aki egyébként a francia királyi udvarban nevelkedett. Ez az elképzelés nem valósult meg. VIII. Károly utóda, a szintén a nápolyi trónra aspiráló XII. Lajos (1462 -1515) király elérte azt, hogy a Franciaországba utazó Cesare 1499. májusban az Albret-házból származó Charlotte (Sarolta) (1480 – 1514) hercegnőt vette feleségül, III. János (1469 - 1516) navarrai király húgát. A francia király jóvoltából Cesare Valentinois hercege lett (ezért Valentinónak is hívták), és végleg elfordulva az Aragóniai-háztól, a francia király pártjára állt.

Közben, 1498. júliusban, Lucrezia Borgia megkötötte második házasságát. A férje Alfonz (1481 – 1500), Bisceglie hercege, Sancha öccse lett; a házasságukból egy kisfiú született, Rodrigo (1499 -1512).

A franciaországi herceggé vált Cesarének azonban már útjában volt a nápolyi rokonság, és végzetes elhatározásra jutott: 1500. júliusban a bérencei súlyosan megsebesítették Alfonz herceget (aki korábban már érezte azt a veszélyt, ami a sógora felől fenyegette, egyszer el is menekült Rómából, de magának a pápának az unszolására visszatért). Sancha az öccsét, Lucrezia a férjét kitartóan ápolta, azonban Cesare bizalmasa, Michelotto Corella (1470 - 1508), ügyes trükkel eltávolította őket Alfonz mellől, és ezt kihasználva, 1500. augusztus 18-án az emberei megölték a herceget. Sanchát - aki az általa nagyon szeretett öccsének meggyilkolása miatt elhidegült Lucreziától - a férjétől elszakították, az Angyalvárba kísérték, tisztes fogságba vetették (ahonnan majd csak 1503-ban szabadul). A felháborodott és temperamentumos nápolyi hercegnő hamarosan az Angyalvár egyik erkélyéről a járókelőkhöz fordulva, világgá kiáltotta a Borgiák valós, illetve vélt bűneit, amíg az őrök el nem vonszolták, de bántódásáról nincs tudomásunk. Később olyan hírek terjedtek el, hogy a fogsága alatt szerelmi kapcsolatot létesített Ippolito d’ Este (1479 -1520) bíborossal, aki Magyarországon Estei Hippolit egri püspökként ismert, de inkább Itáliában tartózkodott, mint a püspökségében.

Még 1500-ban XII. Lajos király és II. (Katolikus) Ferdinánd király (aki szintén II. Ferdinánd néven Szicília királya is volt) megállapodtak a Nápolyi Királyság felosztásáról. 1501-ben a franciák és a spanyolok közösen megszállták a királyságot, felosztották egymás között, Nápoly a franciáknak jutott. Frigyes király a franciák fogságába került, Franciaországba vitték, ahonnan a tisztes fogságból már sohasem tért haza. Ahogyan azonban lenni szokott, a győztesek hamarosan összevesztek, végül a spanyolok győztek, 1503-ben megszerezték Nápolyt, majd a franciákat kiszorítva, az egész királyságot is, és II. Ferdinánd - III. Ferdinánd néven - nápolyi király lett.

1503-ban meghalt VI. Sándor pápa, és ezzel Cesare csillaga leáldozott. Sancha kiszabadult az Angyalvárból, és végleg hazatért Nápolyba. Goffredo a hercegségébe, Squillacébe ment, a házastársak továbbra sem éltek együtt. Ez után azt rebesgették, hogy Sancha a "Nagy Kapitánynak" nevezett, kiváló spanyol hadvezérrel, Gonzalo Fernández de Córdobával (1453 - 1515) - aki 1504 és 1507 között Nápoly alkirálya volt -, létesített kapcsolatot. Majd olyan hírek is elterjedtek, hogy Sancha a spanyol szolgálatban álló, híres olasz zsoldosvezér, Prospero Colonna (1452 – 1523) szeretője lett.

Sancha fiatalon - ismeretlen, súlyos betegségben - 1506-ban (egyes adatok szerint már 1504-ben) meghalt.

Sanchának nem született gyermeke. Lucrezia Borgia kérésére azonban magával vitte Nápolyba az unokaöccsét, Rodrigót, Alfonznak, Bisceglie hercegének a fiát. Lucrezia ugyanis harmadszor is férjhez ment, az Este-házból származó I. Alfonz (1476 - 1534), Ferrara hercege lett a férje, és a férje családja ekkor azt kérte Lucreziától, hogy a gyermekét ne hozza magával. A hazatérő Sancha – állítólag Cesare kifejezett kérésére – a római infánsnak nevezett Giovanni Borgiát (1498 - 1548) is magával vitte Nápolyba, akinek a származásáról a legvadabb pletykák keringtek. [5]

A felesége halála után Goffredo másodszor is megnősült, Maria de Mila (? - ?) nemeshölgyet vette feleségül, három gyermekük született.

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Onorato Caetanit „kárpótolták” a felbontott jegyességért: Lukrécia (? - 1549), I. Ferdinánd legkisebb gyermeke lett a felesége.
  2. Időről időre olyan híresztelések terjedtek el, hogy Goffredo apja nem is VI. Sándor volt.
  3. Azt is pletykálták, hogy éppen a Sancháért való vetélkedés miatt romlott meg Cesare és Giovanni viszonya, de azt is, hogy Goffredo - a felesége és Giovanni közötti kapcsolat híresztelését tényként elfogadva - bosszút állt Giovannin. A kérdés azonban az, hogy Goffredo miért nem szállt szembe Cesarével, hiszen Sancha és Cesare kapcsolata "bizonyított" volt.
  4. Frigyes király kapcsán meg kell jegyezni a következőket: A korábban egységes - Nápolyt is magába foglaló - Szicíliai Királyságból, 1282-ben, a szicíliai vecsernyét követően – ténylegesen – két királyság alakult ki, amelyeket a történetírás Szicíliai Királyságnak és Nápolyi Királyságnak nevez. A Szicíliai Királyságban uralkodott, Frigyes nevű királyok (I. Frigyes (II. Frigyes néven német-római császár), II. Frigyes és III. (Együgyű) Frigyes) ezért – több szerző szerint –, nem tekinthetőek nápolyi királyoknak, mert 1282 előtt még nem létezett a Nápolyi Királyságnak nevezett állam. E szerzők szerint Frigyes nápolyi király I. Frigyes - és nem IV. Frigyes - király volt. (A nápolyi és a szicíliai királyok eltérő számozására utal az is, hogy II. (Katolikus) Ferdinánd aragóniai király - aki II. Ferdinánd néven Szicília királya is volt - majd III. Ferdinánd néven lesz nápolyi király; nem a szicíliai királyi cím szerinti számozást megtartva.) Lásd: "Külső hivatkozások" web-lapjait!
  5. A római infáns, egyes híresztelések szerint, Lucrezia Borgia házasságon kívül született fia volt, aki Lucrezia és Cesare – avagy Lucrezia és az apja – vérfertőző kapcsolatából származott. Más pletykák szerint a - rövidítetten - Perotto névvel említett pápai kamarás volt a fiú apja, akit – szintén pletyka szerint – a húgával létesített kapcsolat miatt Cesare leszúrt. Ismét más híresztelések szerint pedig a pápa - vagy Cesare - ismeretlen hölgytől született fia volt. - Később azonban, Sancha halála után, átmenetileg, mind Rodrigo, mind Giovanni Ferrarában, Lucrezia udvarában éltek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Maria Bellonci: Lucrezia Borgia élete és kora, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978.
  • Kulcsár Zsuzsanna: Rejtélyek és botrányok a középkorban, Gondolat, a TIT Kiadója, Budapest, 1978.
  • Battista Mondin: Pápák Enciklopédiája, Szent István Társulat, Budapest, 2001.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szépirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jeanne Kalogridis: A Borgia menyasszony, Palatinus, Budapest, 2009.