Valois Mária orléans-i hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Valois Mária
Valois(-Orléans-i) Mária
Étampes Grófság grófnéja
Marie d'Orléans
Uralkodási ideje
1478. május 27. 1493
ElődjeFoix Margit
UtódjaAnne de Pisseleu
Narbonne-i Algrófság algrófnéja
Marie d'Orléans/Maria d'Orleans
Uralkodási ideje
1476 1493
ElődjeAragóniai Eleonóra
UtódjaBretagne-i Anna
Orléans-i Hercegség hercegnője
Marie d'Orléans
Uralkodási ideje
1457. december 19. 1493
Életrajzi adatok
UralkodóházValois-ház (Capeting-ház)
Született1457. december 19.
Blois
Elhunyt1493. (35 évesen)
Mazères
ÉdesapjaI. Károly orléans-i herceg (1394–1465)
ÉdesanyjaMária klevei hercegnő (1426–1486)
Testvére(i)
HázastársaFoix János navarrai királyi herceg (1450 után–1500)
Gyermekei1. Germána (1488/90/92–1538)
2. Gaston (1489–1512)
SablonWikidataSegítség

Valois Mária (Blois, 1457. december 19.Mazères, Franciaország, 1493), franciául: Marie d’Orléans, occitánul: Maria d’Orleans, baszkul: Maria Orleansekoa, spanyolul: María de Orléans, orléans-i hercegnő, Narbonne algrófnéja, Étampes és Pardiac grófnéja. Foix Germána aragón királyné anyja, II. Ferdinánd aragóniai király anyósa. XII. Lajos francia király nővére. Candale-i Anna magyar királyné és Bretagne-i Anna francia királyné nagynénje. A Capeting-ház Valois ágának az orléans-i oldalágából származott.

Élete[szerkesztés]

I. Károly orléans-i hercegnek és Mária klevei hercegnőnek, Klevei Ágnes navarrai királyné húgának a lánya, valamint XII. Lajos francia király nővére. 1476-ban feleségül ment Foix János navarrai királyi herceghez, IV. Gastonnak, Foix grófjának és I. Eleonóra navarrai királynőnek, II. Ferdinánd aragóniai király féltestvérének a harmadszülött fiához. Házasságukból két gyermek született. Anyósának, I. Eleonórának a trónra lépte (1479. január 19.) nyitott utat 1479-ben a Foix grófi ház felemelkedésének, hiszen I. Eleonóra királlyá koronázásával (1479. január 28.) a gyerekei navarrai királyi hercegek és hercegnők (vagy más néven infánsok és infánsnők) lettek, míg addig csak a grófi címet viselték apjuk, IV. Gaston, Foix grófja után. Férje, Foix János is ekkortól lett navarrai királyi herceg, és a 4. helyen állt a trónöröklési sorban az anyja, I. Eleonóra királynő trónra léptekor. A Navarrai Királyságban, az egyetlen baszk alapítású államban, a hagyományos matriarchátus továbbélésének tekinthető, hogy a nőknek kitüntetett szerep jutott, és hogy nem tekintették tragédiának, ha egy nő foglalta el a trónt. Egy hónappal később, anyósa halálakor (1479. február 12.) és idősebb sógorának, Gaston vianai hercegnek az 1470-ben bekövetkezett halála miatt az elhunyt sógora fiának, férje unokaöccsének, a szintén a Foix-Grailly-házból származó Ferenc Phoebus hercegnek a trónra léptével már férje a 3. helyre került, de Ferenc király halála (1483. január 30.) után 1483-ban, férje az unokahúgának, I. Katalinnak a trónra kerülését vitatta, bár Foix János ekkor is csak a 2. helyen állt, hiszen megelőzte ifjabb bátyja, Foix Péter bíboros.

Férje azonban vitatta a nők trónöröklési jogát a férfiakkal szemben, így önmagát tekintette Navarra jogos királyának 1483-ban, unokahúga trónra léptekor, ezért a királyságban egészen 1494-ig, I. Katalin királynő pamplonai megkoronázásáig (1494. január 12.) polgárháború dúlt. János végül 1497. szeptember 7-én Tarbes-ban, Bigorre Grófság székhelyén, amely szintén a Foix-ház birtokában volt, megegyezett unokahúgával, Katalin királynővel, és 4000 fontnyi évjáradékért elismerte unokahúga uralmát.

Mária hercegnő már nem érte meg a polgárháború végét, mert egy évvel korábban, 1493-ban még öccse trónra lépése (1498) előtt a franciaországi Mazères-ben elhunyt. Itt is temették el.

Lánya, Germána (1488/90/921538), akinek az első férje János nagybátyja, az anyjának, I. Eleonóra navarrai királynőnek a féltestvére,[1] a Jánossal egykorú II. Ferdinánd aragóniai király (14521516) lett. Ferdinánd navarrai infáns is volt, de a Navarrai Királyság II. János navarrai és aragón király első felesége, I. Blanka navarrai királynő jogán öröklődött, és mivel Ferdinánd II. Jánosnak csak a második házasságból származott, így elvileg nem volt jogosult a navarrai trónra. Ezért 1479-ben apja halála után Navarrát Ferdinánd nővére, Eleonóra, Germána királyné apai nagyanyja örökölte. Éppen Germána jogaira hivatkozva foglalta el a Navarrai Királyságot János nagybátyja és veje, II. Ferdinánd 1512-ben, és nyerte el a navarrai királyi címet, így Foix János lánya Navarra (Felső-Navarra) királynéjává vált. Navarra jogos uralkodója, Katalin királynő a királyságának a Pireneusokon túli kis csücskébe (Alsó-Navarra) szorult vissza. A „spanyol egység” ezzel a megszállással vált teljessé. Foix János fia Gaston herceg (14891512) volt, aki apja halála után szintén magát tekintette Navarra jogos örökösének.

Férje halála (1500) után lánya, Germána hercegnő nagybátyja francia udvarába került, ahol a királyné, Bretagne-i Anna Germána elsőfokú unokatestvére volt, hiszen Anna francia királyné anyja János herceg középső húga, Foix Margit volt, akinek a férjét, II. Ferenc breton herceget követte Foix János az Étampes Grófság élén 1478-ban. A francia udvarban élt Foix János kisebb húgának, Foix Katalin hercegnőnek a szintén elárvult lánya, Candale-i Anna későbbi magyar királyné, akinek az apja, II. Gaston János candale-i gróf ugyancsak 1500-ban halt meg.

Gyermekei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. I. Eleonóra és II. Ferdinánd II. János aragóniai király gyermekei voltak. Az idősebb, Eleonóra János első házasságából született, és édesanyja I. Blanka navarrai királynő volt. A fiatalabb, Ferdinánd pedig a második feleségétől, Enríquez Johanna királynétól származott.
  2. Katalánul és hivatalosan: Girona, spanyolul: Gerona.
  3. Geneall/Isabel, infanta de Castilla – 2014. április 29.

Irodalom[szerkesztés]

  • Anthony, Raoul: Identification et Étude des Ossements des Rois de Navarre inhumés dans la Cathédrale de Lescar, Masson, Párizs, 1931. URL: Lásd Külső hivatkozások

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Előző
Foix Margit
Narbonne algrófnéja
1476 – 1493
Következő
Bretagne-i Anna
Előző
Aragóniai Eleonóra
Étampes grófnéja
1478 – 1493
Következő
Anne de Pisseleu