Narbonne
Narbonne egy város délkelet-Franciaországban; Languedoc-Roussillon régió Aude megyéjében. Nevét az i.e. 2. században itt alapított Narbo Martius (Narbo) római kolóniáról kapta.
Lakosainak száma:
- 48 100 (1998),
- 29 566 (1891).
Tartalomjegyzék |
Földrajzi helyzete [szerkesztés]
Az Aude folyó feltöltő munkájának eredményeként napjainkra mintegy 11 km-re került a Földközi-tengertől, amivel csak a belvárost átszelő de la Robine-csatorna és a St. Jean-laguna köti össze.
Története [szerkesztés]
Az első régészeti emlékek a keltákról maradtak fenn; ők nagyjából az i.e. 6. században telepedtek le itt, az akkori tengerparton. Az i. e. 118-ban, a hetedik légió letelepítésével alapított Narbo volt a rómaiak első kolóniája Galliában; így ez lett Gallia Narbonensis provincia székhelye is. A városon átvezető hadi utat Domitius proconsul építtette; az utat máig Domitius útnak (La voie Domitienne) nevezik. Nem sokkel ezután megépült az az akvitániai út és egy sor innen induló, másodrendű útvonal. Augustus császár i. e. 27-ben ide helyezte Gallia conventusát. Fénykorában, az i. u. 2. század első felében 35 000 lakosával Narbonne volt Gallia legnépesebb települése. A 2. század közepén egy tűzvészben a város nagy része leégett, és bár közlekedési csomópont szerepét nem veszítette el, Narbonne hanyatlásnak indult.
462–719 között a vizigót királyság fővárosa volt, amíg a szaracénok el nem foglalták.
Az arabokat Kis Pippin űzte ki 759-ben.
Nagy Károly grófságot alapított itt, és Narbonne-t tette a grófság székhelyévé. Ezidőtájt alakult ki a mai Narbonne-i Agglomerációs Közösség előképe: a város vonzáskörzete a 800 táján volt egyházi birtokokból (Névian, Marcorigan, Salleles, Cuxac, Salles d’Aude, Feuilla, Boutenac, Gruissan stb.) szerveződött.
1143-tól a grófság a Narbonne-i Lara család birtoka volt; ez a grófi ház a 15. században II. Vilmossal halt ki.
Szerepét döntően befolyásolta, hogy 1320-ban átszakadt az Aude folyó gátja, és a víz Narbonne partszakaszán kezdte szétteríteni hordalékát. Ahogy a folyó feltöltötte a környéket, Narbonne a szárazföldre került, és kikötőjét elvesztve gazdasági jelentősége is lehanyatlott. 1507-ben Gaston de Foix Nemours hercegségért cserébe Franciaországnak engedte át a grófságot, és apránként Montpellier vált a környék legfontosabb városává.
A 19. században Narbonne a francia munkásmozgalom egyik fellegvárává vált, miközben a döntően szőlőtermelő vidékiek nagy többsége konzervatív volt.
A vasút 1851-ben érte el a várost.
1871-ben Narbonne volt a fellázadt francia városok egyike.
Gazdasági élete [szerkesztés]
Mezőgazdaság [szerkesztés]
Termékeny borvidék központja.
Ipar [szerkesztés]
- mezőgazdasági gépgyártás;
- műtrágyagyártás,
- urándúsítás.
Az 19. század végén iparának húzó ágazatai még a
- szeszfőzés,
- posztószövés,
- bőrgyártás,
- kelmefestés,
- agyagipar és
- szappanfőzés
voltak; mint láthatjuk, azóta a termékszerkezet igencsak átalakult.
Közlekedés, szállítás, szolgáltatások [szerkesztés]
Vasúti és közúti csomópont. Tengeri hajóforgalmát az új partvonalon épült Port la Nouvelle kikötőn át bonyolítja. Az Atlanti-óceán felé a Canal du Midi biztosít vízi utat.
Nevezetességei, látnivalói [szerkesztés]
A belvárosban római kori romok:
- templom,
- piac,
- lapidárium.
Saint-Paul-Serge-templom 13. századi, , egy 4. századi őskeresztény temető fölé emelték.
Az érseki palota négy saroktornya: 13–14. századból.
Városháza: 19. századi, neogótikus.
Saint-Just székesegyház [szerkesztés]
Építését a 13. század végén kezdték el. A languedoci kereskedőváros alaposan le akarta pipálni a többi francia várost: az apszist 42 méter magasra tervezték, ami majdnem duplája a párizsi Notre Dame magasságának. Aztán úgy jártak az építkezéssel, mint a szintén csúcsokat döntögetni akaró Beauvais a maga katedrálisával: nem bírták finanszírozni az építkezést. Az ambiciózus tervek híre messzi tájakra is eljutott; így például a Franciaországban nevelkedett IV. Károly német-római császár 1352 után ennek mintájára módosíttatta a János cseh király által elkezdett és így a francia gótika jegyeit is magán viselő prágai székesegyház terveit.
A Narbonne-i székesegyháznak végül csak a kisebb része épült meg: a szentély a melléképületekkel. A körülbelül 55 méter magas épületet egy hatalmas tűzfal zárja le ott, ahol a templomhajónak kellene következnie. Az elkészült szentély azonban még így is a gótikus építészet egyik leglenyűgözőbb emléke.
A félkész épület falaiban akkora feszültség lépett fel, hogy az elkészült épületrészt 3–5 méter falvastagságú kerengővel és kolostorimitációval kellett megtámasztani.
A félkész templomhoz 13 kápolna tartozik.
Források [szerkesztés]
- Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 577. o. ISBN 963-9257-09-5
- Bokor József (szerk.). Pallas Narbonne, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 29.
- Reader's Digest válogatás: Világjárók lexikona. Reader's Digest Kiadó, Budapest, 1998. p. 509. ISBN 963-8475-28-5
- FotóBarlang — Languedoc I.
- Jacques Lombard: Hogyan alakul ki együttműködés földrajzi, gazdasági és politikai entitások között?
