Narbonne

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Narbonne
Narbonne panorama.jpg
A Saint-Just-et-Saint-Pasteur-székesegyház és a város látképe
Narbonne címere
Narbonne címere
Narbonne zászlaja
Narbonne zászlaja
Közigazgatás
Ország  Franciaország
Régió Languedoc-Roussillon
Megye Aude
Kerület Narbonne
Kanton 3
Településtársulás Le Grand Narbonne
Polgármester Didier Mouly (2014–2020)
INSEE-kód 11262
Irányítószám 11100
Népesség
Teljes népesség 51 546 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 298 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 0–285 m
Terület 172,96 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Narbonne  (Franciaország)
Narbonne
Narbonne
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 43° 11′ 01″, k. h. 3° 00′ 15″Koordináták: é. sz. 43° 11′ 01″, k. h. 3° 00′ 15″
Narbonne weboldala
A narbonne-i városháza

Narbonne egy város délkelet-Franciaországban; Languedoc-Roussillon régió Aude megyéjében. Nevét az i.e. 2. században itt alapított Narbo Martius (Narbo) római kolóniáról kapta. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.

Földrajzi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aude folyó feltöltő munkájának eredményeként napjainkra mintegy 11 km-re került a Földközi-tengertől, amivel csak a belvárost átszelő de la Robine-csatorna és a St. Jean-laguna köti össze.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első régészeti emlékek a keltákról maradtak fenn; ők nagyjából az i.e. 6. században telepedtek le itt, az akkori tengerparton. Az i. e. 118-ban, a hetedik légió letelepítésével alapított Narbo volt a rómaiak első kolóniája Galliában; így ez lett Gallia Narbonensis provincia székhelye is. A városon átvezető hadi utat Domitius proconsul építtette; az utat máig Domitius útnak (La voie Domitienne) nevezik. Nem sokkel ezután megépült az az akvitániai út és egy sor innen induló, másodrendű útvonal. Augustus császár i. e. 27-ben ide helyezte Gallia conventusát. Fénykorában, az i. u. 2. század első felében 35 000 lakosával Narbonne volt Gallia legnépesebb települése. A 2. század közepén egy tűzvészben a város nagy része leégett, és bár közlekedési csomópont szerepét nem veszítette el, Narbonne hanyatlásnak indult.

462–719 között a vizigót királyság fővárosa volt, amíg a szaracénok el nem foglalták.

Az arabokat III. Pipin frank király űzte ki 759-ben.

Nagy Károly grófságot alapított itt, és Narbonne-t tette a grófság székhelyévé. Ezidőtájt alakult ki a mai Narbonne-i Agglomerációs Közösség előképe: a város vonzáskörzete a 800 táján volt egyházi birtokokból (Névian, Marcorigan, Salleles, Cuxac, Salles d’Aude, Feuilla, Boutenac, Gruissan stb.) szerveződött.

1143-tól a grófság a Narbonne-i Lara család birtoka volt; ez a grófi ház a 15. században II. Vilmossal halt ki.

Szerepét döntően befolyásolta, hogy 1320-ban átszakadt az Aude folyó gátja, és a víz Narbonne partszakaszán kezdte szétteríteni hordalékát. Ahogy a folyó feltöltötte a környéket, Narbonne a szárazföldre került, és kikötőjét elvesztve gazdasági jelentősége is lehanyatlott. 1507-ben Gaston de Foix Nemours hercegségért cserébe Franciaországnak engedte át a grófságot, és apránként Montpellier vált a környék legfontosabb városává.

A 19. században Narbonne a francia munkásmozgalom egyik fellegvárává vált, miközben a döntően szőlőtermelő vidékiek nagy többsége konzervatív volt.

A vasút 1851-ben érte el a várost.

1871-ben Narbonne volt a fellázadt francia városok egyike.

Gazdasági élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Termékeny borvidék központja.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • mezőgazdasági gépgyártás;
  • műtrágyagyártás,
  • urándúsítás.

Az 19. század végén iparának húzó ágazatai még a

  • szeszfőzés,
  • posztószövés,
  • bőrgyártás,
  • kelmefestés,
  • agyagipar és
  • szappanfőzés

voltak; mint láthatjuk, azóta a termékszerkezet igencsak átalakult.

Közlekedés, szállítás, szolgáltatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasúti és közúti csomópont. Tengeri hajóforgalmát az új partvonalon épült Port la Nouvelle kikötőn át bonyolítja. Az Atlanti-óceán felé a Canal du Midi biztosít vízi utat.

Nevezetességei, látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A belvárosban római kori romok:

Saint-Paul-Serge-templom 13. századi, , egy 4. századi őskeresztény temető fölé emelték.

Az érseki palota négy saroktornya: 13–14. századból.

Városháza: 19. századi, neogótikus.

Saint-Just székesegyház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Saint-Just-et-Saint Pasteur- székesegyház

Építését a 13. század végén kezdték el. A languedoci kereskedőváros alaposan le akarta pipálni a többi francia várost: az apszist 42 méter magasra tervezték, ami majdnem duplája a párizsi Notre Dame magasságának. Aztán úgy jártak az építkezéssel, mint a szintén csúcsokat döntögetni akaró Beauvais a maga katedrálisával: nem bírták finanszírozni az építkezést. Az ambiciózus tervek híre messzi tájakra is eljutott; így például a Franciaországban nevelkedett IV. Károly német-római császár 1352 után ennek mintájára módosíttatta a János cseh király által elkezdett és így a francia gótika jegyeit is magán viselő prágai székesegyház terveit.

A Narbonne-i székesegyháznak végül csak a kisebb része épült meg: a szentély a melléképületekkel. A körülbelül 55 méter magas épületet egy hatalmas tűzfal zárja le ott, ahol a templomhajónak kellene következnie. Az elkészült szentély azonban még így is a gótikus építészet egyik leglenyűgözőbb emléke.

A félkész épület falaiban akkora feszültség lépett fel, hogy az elkészült épületrészt 3–5 méter falvastagságú kerengővel és kolostorimitációval kellett megtámasztani. A félkész templomhoz 13 kápolna tartozik.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Population municipale (francia nyelven). INSEE. (Hozzáférés: 2014. március 14.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Narbonne témájú médiaállományokat.