Canal du Midi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Canal du Midi
Világörökség
Canal du midi toulouse.jpg
A Canal du Midi Toulouse mellett
Adatok
Ország Franciaország
Világörökség-azonosító 770
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, IV, VI
Felvétel éve 1996
Elhelyezkedése
Canal du Midi (Franciaország)
Canal du Midi
Canal du Midi
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 43° 21′, k. h. 1° 49′Koordináták: é. sz. 43° 21′, k. h. 1° 49′

A Canal du Midi történelmi jelentőségű csatorna Franciaország déli részén (franciául le midi). A Garonne folyót köti össze a Földközi-tengerrel. A csatorna hossza 240 km és Toulouse városától Sète kikötőig nyúlik (ez utóbbit azért alapították, hogy a csatornának a keleti végpontja legyen.)

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csatorna XIV. Lajos uralkodása alatt épült. Eredeti célja az volt, hogy közvetlen összeköttetést teremtsen az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger között, kiküszöbölve az ellenséges Spanyolország körül vezető hosszú tengeri utat, a tengeri kalózokat és a 17. századi körülmények között egy hónapi utazást.

A Canal du Midi Castelnaudary városa mellett

A csatornát 1681. május 24-én nyitották meg, Canal Royal de Languedoc névvel. A tervező és az építés vezetője Pierre-Paul Riquet volt, egy gazdag adóbérlő, aki a sóadóból származó jövedelméből támogatta az építkezést. A király cserébe neki adta volna a csatorna jövedelmét, Riquet azonban csődbe ment és szegénységben halt meg 1680-ban, néhány hónappal a csatorna megnyitása előtt. A teljes költség 17 millió akkori livre volt, amelynek 40%-át a király, 40%-át a tartomány és 20%-át Riquet előlegezte meg, hogy tulajdonossá váljon. A csatorna építésénél 12 000 munkás dolgozott, a korhoz képest jó fizetéssel. Még „táppénzt” is kaptak, ami az akkori időkben ritka kivétel volt.

A 19. századig a csatorna gazdaságilag fontos víziút volt. A csatorna két oldalán vontatóösvények voltak az igavonó állatok számára. Ma a csatorna turista útvonalnak számít, a vontatóösvényből pedig helyenként kerékpárút lett. A csatorna teljes hosszában hajózható. A csatorna vonzerejének turisztikai célú kihasználására több társaság kínál autó jogosítvánnyal vezethető lakóhajókat.

A csatorna jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Canal du Midi profilja
Zsilip a csatornán

A csatornán 103 zsilip van, amelyek a 190 méternyi szintkülönbség kiegyenlítésére szolgálnak. A csatornához összesen 328 műtárgy tartozik, a zsilipeken kívül hidak, gátak és egy alagút.

Béziers városa mellett a csatorna keresztezi az Orb folyót. Ehhez egy híd-csatornát építettek.

Ez volt az első alagúton átvezető csatorna. A Malpas alagút 173 méter hosszú és Enserune mellett egy domb alatt halad.

A csatorna egyik jellegzetessége, hogy Toulouse és Sète között egy ponton folyásirányt vált. Ennek oka az, hogy a csatorna legmagasabb pontja Naurouze környékére esik. Az építők problémája az volt, hogy miképpen oldják meg a csatorna vízellátását. A Canal du Midi-t egy 34 km-es csatornán keresztül táplálják a Saint Férréol víztározóból. A Midi-hez megépített – első –, a csatorna táplálására szolgáló mesterséges víztározó a maga korában kuriózumnak számított. A gát 700 méter hosszú, 30 méterrel a folyó ágya felett található, és az alapjánál 120 méter széles; az építésnél több száz helyi asszony hordta a földet kosarakban.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Canal du Midi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Canal du Midi Toulouse-tól délre
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Canal du Midi témájú médiaállományokat.