Pápai palota (Avignon)
| Avignon történelmi központja a pápai palotával | |
| Világörökség | |
 |
|
| A pápai palota homlokzata | |
| Adatok | |
| Ország | Franciaország |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, IV |
| Felvétel éve | 1995 |
| Elhelyezkedése | |
 Avignon történelmi központja a pápai palotával
Pozíció Franciaország térképén
|
|
Az avignoni pápai palota a legnagyobb középkori gótikus épület.[1] A pápai székhely, amely egyidejűleg erődként és palotaként szolgált, a 14. században a nyugati kereszténység szimbóluma volt.[N 1] A palota hat konklávé színhelye volt: itt választották pápává XII. Benedeket 1335-ben ; VI. Kelement 1342-ben, VI. Incét 1352-ben, V. Orbánt 1362-ben, XI. Gergelyt 1370-ben és XIII. Benedek ellenpápát 1394-ben.
A palota két épületből áll, XII. Benedek régi palotájából, amely valódi erőd és VI. Kelemen új palotájából, amely a legfényűzőbb az avignoni pápai építmények közül. Nemcsak a legnagyobb gótikus épület, hanem a nemzetközi gótikus stílus kifejezője a maga teljességében. Az építület és a díszítés a legjobb francia építészek, Pierre Peysson és a de Loubières-nek nevezett Jean du Louvres, illetve a sienai iskola legnevesebb freskófestői, Simone Martini et Matteo Giovanetti együttműködésének gyümölcse.
Ráadásul az avignoni pápai könyvtár, amely a kor Európájának a legnagyobbja volt a 2000 kötetével, maga köré gyűjtötte a szépirodalomért rajongó klerikusok csoportját, köztük Petrarcát, a humanizmus megteremtőjét, míg a Kelemen-féle kápolna (Grande Chapelle) a zeneszerzőket, énekeseket és zenészeket vonzotta.[2]
A palota volt az a hely, amely lehetővé tette az egyház életmódjának és szervezetének teljes átalakítását. Elősegítette a szolgáltatűsok központosítását, a funkciók alkalmazkodását a pápai igényekhez és lehetővé tette egy valódi pápai adminisztráció kialakítását.[3] A római kúria létszáma, amely a 13. század végén 200 fő volt, a 14. század elejére 300 főnyire nőtt, hogy 1316-ban elérje az 500 főt. Őket egy laikusokból álló környezet segítette, akik szintén a palotán belül dolgoztak.[4]
Ennek a szakasznak egy része vagy egésze lefordítandó. Segíts te is a fordításban!
1995 óta a pápai palota, Avignon történelmi központjával együtt az UNESCO Világörökség része.[5]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elhelyezkedése
A pápai palota a falakon belüli Avignon északi része felett helyezkedik el. A várostól északra egy sziklás kiemelkedésre építették, a Dóm-sziklákra, amely a Rhône folyó bal partja fölött emelkedik.
Impozáns mérete és a sziklák felé irányulása miatt dominálja a várost és nagyon távolról is látható. A legjobb kilátás, nem véletlenül, a Rhône másik partjáról adódik, az Andaon hegyről, ahol a Saint-André erőd épült. Látható továbbá az Alpilles csúcsáról is, amely valamivel kevesebb mint húsz kilométernyire fekszik déli irányban.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Leírása
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Hét pápa és két ellenpápa követte itt egymást, először 1309 és 1376 között, majd 1378 és 1413 között.
[szerkesztés] Források
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Palais des Papes d'Avignon című francia kiemelt Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
- ↑ Dominique Vingtain, Avignon, le palais des papes, p. 13.
- ↑ Raymond Dugrand et Robert Ferras, article Avignon, in La Grande Encyclopédie, T. III, p. 1355, Éd. Larousse, Paris, 1972, ISBN 2-03-000903-2 (pour le T. III).
- ↑ Yves Renouard, La Papauté à Avignon, p. 7.
- ↑ Raymond Dugrand et Robert Ferras, i.m. p. 1355, becslése szerint a teljes, családokkal együtt számított létszám elérte a háromezer főt.
- ↑
[szerkesztés] A francia cikk forrásjegyzéke
- Eugène-Emmanuel Viollet-le-Duc, Dictionnaire raisonné de l'architecture française du XIe au XVIe siecle, publié par Banc, 1864
- Paul Pansier, Les Sièges du Palais d’Avignon sous le pontificat de Benoît XIII, Annales d’Avignon et du Comtat Venaissin, 1923.
- Joseph Girard, Avignon. Histoire et Monuments, Éd. Dominique Seguin, Avignon, 1924.
- Léon-Honoré Labande, Le Palais des papes d’Avignon et les monuments historiques d’Avignon au XIVe siecle, T. I et II, Éd. Detaille, Aix-Marseille, 1925.
- L. Imbert et abbé J. Sautel, Avignon et Villeneuve-lès-Avignon, Avignon, 1925.
- Joseph Girard, Évocation du vieil Avignon, 1958 - ré-édité Éd. de Minuit, Paris, 2000 ISBN 2-7073-1353-X
- Michel Laclotte, L’École d’Avignon. La peinture en Provence aux XIVe et XVe siecles, Paris, 1960.
- Enrico Castelnuovo, Un pittore italiano alla corte di Avignone. Matteo Giovannetti e la pittura in Provenza nel secolo XIV. Torino, Einaudi, 1962, ré-édité en 1991, puis, version française, Un peintre italien à la cour d'Avignon, Matteo Giovanetti et la peinture en Provence au XIVe siecle, Paris, G. Monfort, 1996 ISBN 2-85226-037-9
- Yves Renouard, La Papauté à Avignon, Paris, PUF, coll. «Que sais-je?» n°630, 1969.
- Philippe Prévot, Histoire du ghetto d'Avignon, Éd. Aubanel, Avignon, 1975, ISBN 2-7006-0056-8
- Sylvain Gagnère, Le Palais des papes d’Avignon, Les Amis du Palais du Roure, 1983, ASIN B0014MWJ7U
- Marc Maynègre, La visite de Louis XIV à Avignon et Le massacre de la Glacière in De la Porte Limbert au Portail Peint, histoire et anecdotes d’un vieux quartier d’Avignon, Sorgues, 1991 ISBN 2-9505549-0-3
- Dominique Vingtain, Avignon, le palais des papes, Éd. Zodiaque, La Pierre-qui-Vire, 1998 ISBN 2-7369-0240-8
- Bernard Guillemain, Les Papes d'Avignon (1309-1376), Ed. cerf, Paris, 2000, ISBN 2-204-05895-5
- Le Palais des Papes, Avignon - guide de visite, Éd. Gaud et Éd. RMG Palais des Papes, 3e édition, 2004 ISBN 2-84080-063-2
- Hervé Aliquot et Cyr Harispe, Les Palais du pape Clément VI en Avignon, Éd. École Palatine, Avignon, 2008 ISBN 2-9522477-2-2
[szerkesztés] Külső hivatkozások
