II. Henrik kasztíliai király

II. Henrik
Kasztíliai király
Uralkodási ideje 1369 – 1379
Elődje	Péter
Utódja	I. János
Életrajzi adatok
Született	1334. január 13. Sevilla
Elhunyt	1379. május 29. (45 évesen) Santo Domingo de la Calzada
Házastársa	Juana Manuel
Gyermekei	János Eleonóra Johanna
Édesapja	XI. Alfonz
Édesanyja	Leonor de Guzmán

II. (Trastámarai) Henrik (1334. január 13. – 1379. május 29.) kasztíliai és leóni király (1366 – 1367, 1369 – 1379), a királyságok első uralkodója a Trastámara-házból, a Burgundiai-házból származó XI. Alfonz (1311 – 1350) kasztíliai és leóni király házasságon kívül született fia (ezért "Fattyúnak" is nevezték), I. Péter kasztíliai és leóni király féltestvére és utóda.

Élete és uralkodása

Henrik édesanyja Eleonóra (Leonor Nunez de Guzman /1310 – 1351/) volt, Medina Sidonia úrnője – aki kilenc fiút szült kedvesének, XI. Alfonz királynak –, és aki óriási befolyással rendelkezett a királyi udvarban. A szeretőt ezért 1351-ben I. Péter édesanyja, Portugáliai Mária (1313 – 1357) anyakirályné (IV. Alfonz (1291 – 1357) portugál király lánya) meggyilkoltatta. I. Péter – állítólag – csak utólag szerzett tudomást a gyilkosságról. (Az anyakirályné később hazatért Portugáliába, ott halt meg 1357-ben, egyesek szerint tisztázatlan körülmények között. Van olyan állítás, hogy I. Péter mérgeztette meg az édesanyját, de van olyan állítás is, hogy a lányát feslett és pazarló életmódúnak tartó apja meggyilkoltatta; ezek azonban minden bizonnyal kitalálások.)

I. Péter uralkodására egyébként az volt a jellemző, hogy féltestvéreivel – apjának a házasságon kívül született fiaival, így Henrikkel is – szinte állandó küzdelmeket vívott, a trónra lépésétől kezdődően. A kezdeti konfliktusok 1356-ban vettek éles fordulatot, amikor I. Péter háborút indított a Barcelonai-házból származó, IV. (Szertartásos) Péter (1319 – 1387) aragóniai király ellen, mert az aragón uralkodó megtagadta I. Péter elmenekült alattvalóinak kiadását („két Péter háborúja”). IV. Péter ugyanis a szolgálatába fogadta I. Péter legkiválóbb féltestvérét, Henriket, aki Trastámara grófja volt, és I. Péter elől Franciországba majd onnan Aragóniába menekült. A harc kíméletlenül folyt: 1358-ban I. Péter meggyilkoltatta Henrik gróf ikertestvérét, Frigyest, valamint Jánost, IV. Péter féltestvérét. 1359-ben pedig I. Péter meggyilkoltatta a nagynénjét, apjának, XI. Alfonz királynak a nővérét, IV. Péter király mostohaanyját, Eleonóra özvegy aragóniai királynét, IV. Péter féltestvéreinek édesanyját. (Állítólag – mivel kasztíliaiak nem vállalták a gyilkosságot – azt egy afrikai rabszolga hajtotta végre). Ebben az évben (1359) az aragóniaiak mind tengeren, mind szárazföldön győztek, ezért bosszúból I. Péter Henrik testvérei közül további kettőt megöletett: a tizennyolc éves Jánost és a tizennégy éves Pétert. A következő évben (1360) az első nájerai csatában Henrik gróf legyőzőtt egy kasztíliai sereget. 1361-ben – pápai közvetítéssel – az aragóniai és a kasztíliai király békét kötöttek, ezért IV. Péter már nem támogatta Henrik grófot, aki vissza is ment Franciaországba. I. Péter azonban nem volt elégedett, és ezért előbb Portugáliával, majd Angliával kötött szövetséget. IV. Péter emiatt visszahívta Henrik grófot, és ismét vele kötött szövetséget (1363). (Szövetségük ellenére ebben az évben Ferdinándot, aki szintén IV. Péter féltestvére és Eleonóra, a meggyilkolt aragóniai királyné fia volt, Henrik gróf emberei megölték.) A két király konfliktusa azonban most már I. Péter és Henrik gróf szembenállása miatt Kasztílián belüli polgárháborúba fordult át.

Henrik gróf ugyanis 1365-ban, a híres francia hadvezér, Bertrand du Guesclin (1320 körül – 1380) vezette zsoldossereggel bevonult Kasztíliába és 1366-ban királlyá is koronázták, így lett II. Henrik néven kasztíliai és leóni király, az első uralkodó a Trastámarai-házból. I. Péter az akkor zajló százéves háborúban az angolok uralta franciaországi tartományba, Guyenne-be menekült. I. Péter a következő évben (1367) angol segítséggel visszatért Kasztíliába és a második nájerai csatában a Plantagenet-házból származó Edward (1330 – 1376) walesi herceg, a kitűnő hadvezér, a „Fekete Herceg”, III. Edward (1312 – 1377) angol király fia vezette zsoldosok diadalmaskodtak II. Henrik felett. Az angolok fogságába esett du Guesclin, de később – váltságdíj ellenében – kiszabadult. II. Henrik újra Franciaországba menekült. I. Péter nem fizetett zsoldot, az angolok erőszakoskodtak a helybéliekkel, végül a Fekete Herceg seregével még 1367-ben ki vonult Kasztíliából. II. Henrik viszont elnyerte a Valois-házbeli jeles francia királynak, V. Károlynak (1337 – 1380) és a pápának a támogatását. (A klérus egyre nagyobb része, I. Péter házasságait rendezetlennek ítélve, elfordult a királytól, akit bigámistának tartottak. – Van olyan feltételezés, hogy I. Péter a fogságban tartott első feleségét, Bourbon Blankát, I. Péternek (1311 – 1356), Bourbon hercegének a lányát, 1361-ben megmérgeztette. – A király második felesége, Maria de Padilla, szintén 1361-ben halt meg.) II. Henrik új sereggel, amelynek vezére ismét du Guesclin lett, már 1368-ban visszatért Kasztíliába. Mind a nemességnek, mind a városoknak, valamint a papságnak egyre nagyobb része, valamint az eddig ingadozó testvére, Tello (1337 – 1370), II. Henrik mellé álltak. A következő évben (1369) II. Henrik és du Guesclin Montiel mellett döntő győzelmet arattak I. Péter felett, aki a fogságukba esett. I. Péter és II. Henrik között szóváltás alakult ki és II. Henrik sajátkezűleg leszúrta elődjét. II. Henrik ezzel immár végleg megszerezte Kasztília (és León) trónját, és véget ért az I. Péter kezdte kasztíliai-aragóniai konfliktus is.

(I. Péternek a harmadik /egyesek által szintén bigámiának tartott/ házasságából, Pedro Fernández de Castro gróf (?–1343) lányától, Juana de Castrotól született – az apját túlélő – fiát, Jánost, akiből sohasem lett király, Kasztíliai János néven említik a források; az ő utódait is „csak” a „Kasztíliai” - és nem a "Burgundiai" - családi névvel jelölve. - I. Péter ellenfelei egyébként azt a pletykát híresztelték, hogy az uralkodó valójában nem is volt XI. Alfonz király és Mária királyné fia, mert csecsemőkorában az „igazi” I. Péter meghalt és egy zsidó származású kisfiút csempésztek a helyére, amely történetnek nincs semmiféle valóság alapja.)

II. Henrik erélyes uralkodó volt, helyreállította a polgárháborúban felbolydult királyságok rendjét, biztosítva a belső békét. A trónja megvédése végett azonban kétszer is háborúznia kellett Portugáliával. I. Ferdinánd (1345 – 1383) portugál király ugyanis – rokoni kapcsolatokra hivatkozással – igényt tartott a kasztíliai trónra. A trónigényre II. Henrik „megelőző” támadással válaszolt, és 1371-ben megkötött békeszerződésben a portugál király le is mondott a követeléséről. Azonban a már a következő évben (1372) kiújult Kasztília és Portugália konfliktusa. I. Ferdinánd ugyanis szövetségre lépett a Plantagenet-házból származó John of Gaunttal (1340 – 1399), Lancaster hercegével, III. Edward angol király fiával, a „Fekete Herceg” öccsével, aki azért támasztott igényt a kasztíliai trónra, mert feleségül vette Konstanciát (1354 – 1394), I. Péternek María de Padillától (1334 – 1361) született lányát. Még ebben az évben (1372) II. Henrik ismét „megelőző” támadást indított, a kasztíliaiak legyőzték a portugál hajóhadat is, a következő évben (1373) pedig ez a háború is véget ért, II. Henrik sikeresen megvédte kasztíliai uralmát a trónkövetelőkkel szemben.

A források szerint II. Henrik volt az első spanyolországi uralkodó aki az antiszemitizmust politikai eszközként felhasználta, és ez hozzájárult a spanyol inkvizíciónak a következő évszázad második felében, illetve annak vége felé folytatott zsidóüldözéséhez.

Utódlása

II. Henrik utóda a házasságából származó fia, János (1358 – 1390) lett, ő I. János kasztíliai és leóni király, de az új dinasztia családi szálak összefonódása mentén alakult ki, amelyekből a legérdekesebbek a következőek:

II. Henrik felesége, Johanna Mánuel (Juana Manuel /1339 – 1381/), Villena úrnője volt, János Mánuelnek (1282 – 1348), Villena urának (Juan Manuel de Villena), "Az író" ("El Escritor") névvel jelölt kasztíliai államférfinak és jelentős írónak a leánya. Johanna Mánuel apai nagyapja a Villena urává lett, általában "csak" Mánuel (Manuel) néven említett, János Mánuel (Juan Manuel) infáns (1234 – 1283) volt, III. (Szent) Ferdinánd kasztíliai és leóni király fia. Johanna Mánuel édesanyja, Blanka (Bianca de la Cerda /1311 – 1347/), ifjabb Fernando de la Cerda (1275 – 1322) leánya, idősebb Fernando de la Cerda (1255 – 1275) unokája és X. (Bölcs, Könyves) Alfonz királynak dédunokája. (X. Alfonz pedig, mint III. Ferdinánd idősebb fia, János Mánuel infánsnak a bátyja volt.)

Források

• Diccionario de historia de España I-III, Madrid, 1968-1969.
• Ludwig Vones: Geschichte der Iberischen Halbinsel im Mittelalter, 711-1480. Reiche – Kronen – Regionen. Sigmaringen. Thorbecke Verlag. 1993.
• Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en España (Años 364-1994), Vigo, 1994.
• Britannica Hungarica Világenciklopédia, Budapest, 1994-.

Külső hivatkozások

• http://www.homar.org/genealog/
• http://www.genealogie-mittelalter.de/

Lásd még

• Burgundiai-ház

Előző uralkodó: I. Péter

Kasztília királya 1369 – 1379

Következő uralkodó: I. János