I. János kasztíliai király

I. János
Kasztíliai király
Uralkodási ideje 1379. augusztus 24. – 1390. október 9.
Koronázása	Las Huelgas kolostor, Burgos 1379. július 25.
Elődje	II. Henrik
Utódja	III. Henrik
Életrajzi adatok
Teljes neve	Trastámarai János
Született	1358. augusztus 24. Épila
Elhunyt	1390. október 9. (32 évesen) Alcalá de Henares
Nyughelye	Toledói Székesegyház
Házastársa	1. Aragóniai Eleonóra 2. I. Beatrix portugál királynő
Gyermekei	1. feleségétől: Henrik Ferdinánd Eleonóra 2. feleségétől: Mihály
Édesapja	II. Henrik
Édesanyja	Juana Manuel

I. János (1358. augusztus 24. – 1390. október 9.) a Trastámara-házból származó kasztíliai és leóni király (1379 – 1390).

Származása

Apja II. (Trastámarai) Henrik (1333 – 1379), akinek az utóda lett. Édesanyja, II. Henrik felesége, Johanna Mánuel (Juana Manuel /1339 – 1381/), Villena úrnője volt, János Mánuelnek (Juan Manuel /1282 – 1348/), Villena urának (Juan Manuel de Villena), "Az író" ("El Escritor") névvel jelölt kasztíliai államférfinak és jelentős írónak a lánya. I. János húga, Eleonóra III. Károly navarrai királyhoz ment feleségül.

(Johanna Mánuel a korábbi királyi családnak, a Burgundiai-háznak a "törvényes" ágaiból származott: Johanna Mánuel apja a Villena urává lett, általában "csak" Mánuel (Manuel) néven említett, János Mánuel (Juan Manuel) (1234 – 1283) infáns volt, III. (Szent) Ferdinánd kasztíliai és leóni király fia. Johanna Mánuel édesanyja, Blanka (Bianca de la Cerda /1311 – 1347/) pedig ifjabb Fernando de la Cerda (1275 – 1322) lánya, idősebb Fernando de la Cerda (1255 – 1275) unokája és X. (Bölcs, Könyves) Alfonz királynak a dédunokája. X. Alfonz, III. Ferdinánd idősebbik fia, Mánuel infáns bátyja volt.)

Uralkodása és utódlása

A királynak az uralkodása kezdetén rögtön a portugálok támadásával kellett szembenéznie. Az 1373-ban megkötött – és az idők folyamán módosításokkal többször is meghosszabbított – portugál-angol egyezményben bízó I. Ferdinánd (1345 – 1383) portugál király ugyanis 1381-ben megtámadta Kasztíliát. A portugál uralkodó azonban az angolok támogatása ellenére sem ért el sikereket. A következő évben (1382) a két fél békét is kötött, amelynek eredményeképpen I. Ferdinánd lánya, Beatrix (1372 – 1409) I. János felesége lett, mégpedig a második.

A portugál uralkodó 1383-ban bekövetkezett halálával – férfiágon – kihalt az első portugáliai királyi dinasztia, a Burgundiai-ház. (A félreértések elkerülése végett elengedhetetlenül meg kell említeni a következőket: A portugál királyokat adó Burgundiai-ház nem azonos a Trastámarai-ház uralomra jutása előtt Kasztília és León királyait adó Burgundiai-házzal. Ebben az időben ugyanis két Burgundia létezett: A Burgundiai Hercegség, amely a Francia Királyság hűbérese, és a Burgundiai Grófság (később Palotagrófság, francia elnevezése szerint Franche-Comté), amely viszont a Szent Római Birodalomtól, azaz a Német-Római Császárságtól függő terület volt, mielőtt a 17. század második felében véglegesen a Francia Királyság része lett, amelyhez – ténylegesen – már egyes, korábbi időszakokban is kapcsolódott. Kasztília és León Burgundiai-házbeli uralkodói a Burgund Grófságot uraló, Ivreai-házból (más elnevezés szerint Ivreai–Burgundiai-házból) származtak, amelynek az őse, Ivreai Adalbert (? – 973?), Itália királya volt, anyai ágon a Karoling-házbeli frank uralkodónak, I. (Nagy) Károly (742 – 814) császárnak a leszármazottja. A portugál királyokat adó Burgundiai-ház viszont a Burgund Hercegséget uraló első hercegi dinasztiából, a Capet hercegi dinasztiából eredt, amely az első francia királyi családnak, a Capeting-dinasztiának az oldalága volt.)

I. János apjával II. Henrikkel (Szoptató Mária, serrai szerzetesek festménye, részlet)

I. Ferdinánd halála után özvegye, Eleónora (Leonor Telles de Menezes /1350 - 1386/) régensnőként uralkodott Portugáliában. Az uralmával elégedetlen portugálok hamarosan fellázadtak ellene és Eleonóra I. Jánostól kért segítséget, hiszen ő volt I. Ferdinánd egyetlen törvényes örökösének, Beatrixnak a férje. 1384-ben a kasztíliaiak meg is támadták Portugáliát, de Lisszabon eredménytelen ostroma után az ősszel kitört pestis miatt haza is tértek. 1385-ben pedig a portugálok Avisi (Avizi) Jánost (1357 - 1433), az Avisi Lovagrend nagymesterét, I. Péter (1320 - 1367) király házasságon kívül születetett fiát - I. Ferdinánd féltestvérét - választották a királyuknak, ő I. (Nagy) János portugál király, az első uralkodó a második portugál királyi dinasztiából, az Avis-házból. Kasztília még ebben az évben újra megtámadta Portugáliát, azonban 1385. augusztus 14-én, az Aljubarrota mellett vívott csatában az I. János király és kiváló hadvezére, az 1918-ban boldoggá avatott „Szent Főkapitány”, Nuno Álvares Pereira (1360 – 1431) vezette portugál sereg döntő győzelmet aratott a kasztíliaiak felett, Portugália független állam maradt. (Eleonóra régensnő pedig száműzetésben, Kasztíliában halt meg.)

Az új portugál király a következő évben (1386) megújította az angolokkal kötött korábbi szerződéseket és 1387-ben feleségül vette Filippát (1359 – 1415), a Plantagenet-házból származó John of Gauntnak (1340 – 1399), Lancaster hercegének, (III. Edward (1312 – 1377) angol király fiának) az első házasságából származó leányát. John of Gaunt második felesége Konstancia (1354 – 1394) volt, I. Péternek (1334 – 1369), II. (Trastámarai) Henrik király elődjének, Maria de Padillától született lánya, ezért a herceg – akárcsak II. Henrik életében – most is igényt tartott a kasztíliai koronára. 1387-ben a herceg – most már portugál segítséggel – meg is támadta Leónt, azonban hadjárata sikertelen maradt. Ezért 1388-ban I. Jánossal kötött szerződésben lemondott a kasztíliai trónigényéről, de ennek fejében I. János fia, a király első házasságából született, még kiskorú Henrik (1379 – 1406) infáns, a trónörökös, házasságot kötött John of Gaunt és Konstancia lányával, Katalinnal (1372 – 1418). (A házassági szertartást egyébként 1393-ban – formálisan – megismételték.) I. János király ezzel maga és örökösei részére meg tudta őrizni a kasztíliai (és a leóni) trónt, véget vetve a dinasztikus viszályoknak, biztosítva a békét országainak. A kasztíliai-portugál harcoknak pedig 1389-ben fegyverszünet, majd 1412-ben békekötés vetett véget.

I. János lovasbalesetben halt meg, utóda a már említett Henrik infáns lett, ő III. Henrik kasztíliai és leóni király, akinek az édesanyja I. János első felesége volt, Aragóniai Eleonóra (1358 - 1382), a Barcelonai-házból származó IV. Péter (1319 - 1387) aragóniai királynak és harmadik feleségének, Szicíliai Eleonórának (1325 - 1375) a lánya. Első feleségétől született egy másik fia is, Ferdinánd infáns, aki 1412-től Aragónia királya lett.

Források

• Diccionario de historia de España I-III, Madrid, 1968-1969.
• Ludwig Vones: Geschichte der Iberischen Halbinsel im Mittelalter, 711-1480. Reiche – Kronen – Regionen. Sigmaringen. Thorbecke Verlag. 1993.
• Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en España (Años 364-1994), Vigo, 1994.
• Britannica Hungarica Világenciklopédia, Budapest, 1994-.

Külső hivatkozások

• Reyes y Reynos/Genealogias – 2010. május 16.
• Genealogie-Mittelalter/Johann I. König von Kastilien – 2010. május 16.
• FMG/Castile & Leon Kings Genealogy – 2010. május 16.
• Euweb/House of Burgund-Ivrea/Castile Kings Genealogy – 2010. május 16.

Lásd még

• Burgundiai-ház

Előző uralkodó: II. Henrik

Kasztília királya 1379 – 1390

Következő uralkodó: III. Henrik