Kasztília

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A történelmi Kasztília területe

██ Ó-Kasztília

██ Új-Kasztília

██ Extremadura

Kasztília (spanyolul Castilla, óspanyolul Castiella, latinul Castella) történelmi táj az Ibériai-félszigeten, a mai Spanyolország középső és északi részén terül el.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kasztília szó a spanyol Castilla magyarosított változata. A spanyol szó az óspanyol Castiella alakból származik, végső forrása pedig a latin CASTELLA, „erődítmények [földje]”, a CASTELLVM, ’erőd, vár’ szóból. A mintegy 10 000 fennmaradt spanyolországi erődítmény legnagyobb része itt található. Túlnyomó részük a reconquista idején, a keresztény királyságoknak az arabok rovására történő fokozatos előnyomulásának megszilárdítására épült. A sík vidéken magasodó romos, vagy felújított várak nagyon hatásos látványt nyújtanak. Az egyik leghíresebb Ávila középkori városfala.

Földrajzi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tágas, viszonylag ritkán lakott kasztíliai fennsík, a meseta Spanyolország központi területe. Átlagosan 600 méterrel a tenger színe felett fekszik. Egy helyi közmondás szerint „Ancha es Castilla”, azaz „Kasztília oly tágas”. A sík területet a várkastélyokon kívül a Cervantes Don Quijote című regénye révén is híres szélmalmok élénkítik.

Határait nehéz pontosan megállapítani, mivel a történelem során a különböző spanyol királyságok létrejöttével és egyesülésével más és más értelmezése volt. Két tájegységre osztható: Ó-Kasztília (Castilla la Vieja) és Új-Kasztília (Castilla la Nueva). Előbbin a Madridtól nyugati–északi, utóbbin a Madridtól keleti–déli irányban elhelyezkedő tájegységeket értjük. Hozzávetőlegesen, a mai spanyol közigazgatási felosztás szerint, Kantábria, Kasztília és León, La Rioja, Navarra, Aragónia déli része, illetve Kasztília-La Mancha és Valencia tartomány keleti része fedné le a történelmi Kasztília területét. Kasztília és León, valamint a Kasztília-La Mancha régióját egy sor hegyvonulat választja el egymástól.

A földrajzi körülmények határozták meg lakóinak hagyományos gazdálkodását. A fő gazdasági ágazat történelmileg a transzhumáló pásztorkodás volt: a szikár fennsíkon legeltetett juhnyájakat nyárra a hegyek legelőire hajtották.

A spanyol nyelv szülőföldje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ó-Kasztília a spanyol nyelv bölcsőjeként is híres. A középkorban az ezen a területen beszélt – valószínűleg a mai Burgos tartomány északi részén kialakult – latin dialektusokból fejlődött ki a kasztíliai nyelvváltozat, amelyet később a nemzeti nyelv alapjául választottak, olyan vetélytársak mellett, mint az asztúriai–leóni vagy az aragóniai nyelvjárások. A spanyolok ezért nyelvüket úgy is nevezik, hogy castellano, azaz „kasztíliai” – főként az országban beszélt egyéb újlatin nyelvektől (katalán, galiciai), illetve nyelvváltozatoktól (aragóniai, asztúriai, leóni stb.) való megkülönböztetés hangsúlyozása céljából.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vincent, Mary, R. A. Stradling. A spanyol és portugál világ atlasza, ford. Hajnal Piroska, Király Zsuzsa, Helikon, 198-99. o. ISBN 9635485565 (1997) 
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kasztília témájú médiaállományokat.