Aragóniai Konstancia szicíliai királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aragóniai Konstancia
Szicíliai (Trinacriai) Királyság királynéja
Costanza d'Aragona
Uralkodási ideje
1361. április 15. – 1363. július 18.
Koronázása Palermo
1361. szeptember 15.
Elődje Görzi Erzsébet
Utódja Balzo Antónia
Athéni Hercegség hercegnéje
Κωνσταντία της Αραγωνίας
Uralkodási ideje
1361. április 15. – 1363. július 18.
Elődje Lancia Cesarina
Utódja Balzo Antónia
Neopatriai Hercegség hercegnéje
Κωνσταντία της Αραγωνίας
Uralkodási ideje
1361. április 15. – 1363. július 18.
Elődje Lancia Cesarina
Utódja Balzo Antónia
Aragóniai Királyság trónörököse
Constança d'Aragó/Constanza de Aragón
Uralkodási ideje
1347. április 28. – 1350. december 27.
Elődje Aragóniai Péter
Utódja Aragóniai (Vadász) János
Életrajzi adatok
Uralkodóház Barcelonai-ház
Teljes neve Aragóniai Konstancia
Született 1344
Poblet-kolostor, Katalónia
Elhunyt 1363. július 18. (19 évesen)
Catania, Szicília
Nyughelye Szent Ágota Székesegyház, Catania
Házastársa III. Frigyes szicíliai király (1342–1377)
Gyermekei Mária (1363–1401)
Édesapja IV. Péter aragón király (1319–1387)
Édesanyja Évreux-i Mária navarrai királyi hercegnő (infánsnő) (1330–1347)

Aragóniai Konstancia (Poblet-kolostor, Katalónia, 1344Catania, Szicília, 1363. július 18.), katalánul: Constança d'Aragó, spanyolul: Constanza de Aragón, olaszul: Costanza d'Aragona, görögül: Κωνσταντία της Αραγωνίας, az aragón trón örököse, Szicília (Trinacria) királynéja,[1] IV. Péter aragóniai király lánya, Idős Márton aragón király nővére, III. Frigyes szicíliai király első felesége és I. Mária szicíliai királynő anyja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Poblet-kolostor

Apja, IV. Péter aragón király 1347-ben fiúörökös hiányában az akkor hároméves legidősebb lányát, Konstancia hercegnőt az aragón trón örökösévé nevezte ki, mellyel mind az öccse, Aragóniai Jakab urgelli gróf, mind pedig az Aragón Gyűlés, a Corts ellenállását kiváltotta.[2] A Barcelonai-ház miután házasság révén megszerezte az Aragón Királyságot 1137-ben, amikor I. Petronilla (11361174) aragón királynő feleségül ment IV. Rajmund Berengárhoz (11131162), Barcelona grófjához, a Katalóniában érvényes száli törvény értelmében megtiltották a nők trónöröklési jogát, amely 1516-ig volt érvényben. Bár Konstancia trónöröklési jogának kinyilvánításával azonos évben megszületett az öccse, Péter herceg 1347. április 28-án, aki még ugyanaznap meg is halt, mely az édesanyja, Navarrai Mária aragóniai királyné életébe került. Ezért az édesöccsének a születése nem oldotta meg a trónöröklési válságot Aragóniában, hanem még inkább elmélyítette a királyné halálával, egészen 1350-ig, mostohaöccse, a későbbi aragón király, Vadász János megszületéséig, aki 1350. december 27-én látta meg a napvilágot.

a Cataniai Szent Ágota Székesegyház

1351. február 8-án Perpignanban Konstanciát eljegyezték II. János francia király másodszülött fiával, I. Lajossal, Anjou hercegével, de az eljegyzést hamarosan felbontották. Ezután I. Lajos szicíliai király jegyese lett, aki viszont az egybekelés előtt 1355-ben pestisben meghalt. Ekkor az új szicíliai király, I. Lajos király öccse, III. Frigyes lett a kijelölt vőlegénye. Konstancia 1361. április 15-én Cataniában a Szent Ágota Székesegyházban végül feleségül ment III. Frigyes szicíliai királyhoz. 1361. szeptember 15-én Palermóban koronázták Szicília királynéjává.[3] A házasságukból egy kislány, a későbbi szicíliai királynő, I. Mária született 1363. július 2-án. Konstancia néhány héttel a szülés után meghalt. A cataniai Szent Ágota Székesegyházban helyezték végső nyugalomra. Később ide temették férjét, III. Frigyest 1377-ben, unokáját, Pétert 1400-ban és lányát, Mária királynőt 1401-ben.

Utódai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1302. augusztus 31-étől – 1314. augusztus 9-éig és 1372. augusztus 20-ától 1392. május 21-éig a szigetország elnevezése Trinacriai Királyság volt, megkülönböztetve a másik, nápolyi székhelyű Szicíliai Királyságtól, amelynek a hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság maradt.
  2. Lásd Miron (1913).
  3. Fodale (1995: 697).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fodale, Salvatore: Federico IV (III) d'Aragona, re di Sicilia (Trinacria), detto il Semplice, Dizionario Biografico degli Italiani 45, Róma, 695–700, 1995. URL: L. Külső hivatkozások
  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Sizilien 1296–1401 a.d.H. Barcelona, 1312–1379 Herzoge von Athen und Neopatras, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 73, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Miron, E. L.: The Queens of Aragon: Their Lives and Times, London, Stanley Paul & Co, 1913. URL: Lásd Külső hivatkozások
  • Marrone, Antonino: Il Regno di Federico IV di Sicilia dalla Maggiore Età all'Autonomia Politica (1361–1367), Mediterranea Ricerche storiche 6, 2009, 27–86. URL: L. Külső hivatkozások

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző
Görzi Erzsébet
Szicília királynéja Aragon-Sicily Arms.svg
1361 – 1363
Következő
Balzo Antónia
Előző
Lancia Cesarina
Athén hercegnéje Blason fam fr La Roche (Ducs d'Athènes) (selon Gelre).svg
1361 – 1363
Következő
Balzo Antónia
Előző
Lancia Cesarina
Neopatria hercegnéje Duchy of Neopatras.png
1361 – 1363
Következő
Balzo Antónia
Előző
Aragóniai Péter
Aragónia trónörököse Aragon Arms.svg
1347 – 1350
Következő
Aragóniai (Vadász) János