II. Péter szicíliai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Péter
Palermo-sarcofago di federico II.jpg

Szicíliai Királyság királya
II. Péter (Pietro II)
Uralkodási ideje
1337. június 25. – 1342. augusztus 15.
Koronázása Palermo
1321. június 19.
Elődje II. Frigyes
Utódja I. (Gyermek) Lajos
Életrajzi adatok
Uralkodóház Barcelonai-ház
Teljes neve Aragóniai Péter
Született
1304/05. július 24.
Catania
Elhunyt
1342. augusztus 15. (37 évesen)
Calascibetta
Nyughelye Szűz Mária Mennybemenetele Székesegyház, Palermo
Házastársa Görzi Erzsébet karintiai hercegnő (1298–1352)
Gyermekei Feleségétől:
1. Frigyes (–1324)
2. Konstancia (1324 körül–1355)
3. Eleonóra (1325–1375)
4. Beatrix (13261365)
5. Eufémia (1330 körül–1359)
6. Jolán (1334 körül–fiatalon)
7. Lajos (1337/38–1355)
8. János (1340 körül–1353)
9. Blanka (1342 körül–1374)
10. Frigyes (1342–1377)
Házasságon kívüli kapcsolatból:
11. Roland (Orlando)
12. Jakab
Édesapja II. Frigyes szicíliai király (1271–1337)
Édesanyja Anjou Eleonóra nápolyi (szicíliai) királyi hercegnő (1289–1341)

II. Péter (Catania, Szicília, 1304/05. július 24.Calascibetta,[1] Szicília, 1342. augusztus 15.), szicíliai olaszul: Petru II di Sicilia, katalánul: Pere II de Sicília, olaszul: Pietro di Sicilia, Szicília királya.[2] A Barcelonai-ház szicíliai királyi ágának a tagja. Anyja révén V. István magyar király dédunokája.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja II. Frigyes szicíliai (trinacriai) király, III. Péter aragón királynak és I. Péter néven szicíliai királynak, valamint Hohenstaufen Konstancia szicíliai királyi hercegnőnek, I. (Hohenstaufen) Manfréd (12321266) szicíliai király és Beatrix savoyai hercegnő[3] lányának volt a fia. Anyja Anjou Eleonóra nápolyi (szicíliai) királyi hercegnő, II. Károly szicíliai (nápolyi) királynak és Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnőnek, V. István magyar király és Kun Erzsébet lányának a lánya.

II. Frigyes 1314. június 2-án a szicíliai parlamenttel elfogadtatta az új trónöröklési törvényt, mely szerint Frigyes és Eleonóra elsőszülött fia, Péter szicíliai királyi herceg fogja örökölni a királyságot, mely 1314. augusztus 9-én újra a Szicíliai Királyság nevet vette fel.

II. Frigyes ezen intézkedései az 1302. augusztus 29-én a nápolyi székhelyű Szicíliai Királysággal megkötött caltabellottai[4] béke rendelkezéseit tették semmissé, melynek értelmében Péter apja, II. Frigyes csak a saját élete tartamáig uralkodhatna Szicília szigete felett, melyet feleségének, Péter anyjának, Eleonórának a hozományaként igazgathat, de Frigyes halála után a sziget visszaszáll az Anjou-házra, és a két Szicília egy uralkodó alatt egyesül, Szicíliát a gyermekei nem örökölhetik. A béke-megállapodásban még azt is kikötötték, hogy II. Frigyes Szicília sziget uralkodójaként a Trinacria királya címet viseli, a Szicília királya cím pedig a nápolyi központú országrészt illeti. Kikötötték még, hogy Eleonóra és II. Frigyes leendő fiai, így Péter is új királyságokat kapnak majd, vagy pénzbeli kárpótlásban részesülnek Szicília öröksége helyett.

II. Frigyes biztosra ment, ezért 1321. április 18-án Péter trónörököst társuralkodóvá nevezte ki, megtette királyi helytartóvá (fővikáriussá), majd másnap, 1321. április 19-én Szicília királyává koronáztatta II. Péter néven, annak ellenére, hogy XXII. János pápa kiközösítette Péter apját.[5]

II. Péter ifjabb szicíliai király 1322. április 23-án Cataniában feleségül vette Görzi Erzsébet karintiai hercegnőt, II. Ottó karintiai herceg és Piast Eufémia liegnitzi hercegnő leányát. Görzi Erzsébet apja, II. Ottó Bajor Erzsébet német, szicíliai és jeruzsálemi királynénak, IV. Konrád német király özvegyének volt a fia annak második házasságából II. Menyhért karintiai herceggel. Péter feleségénak anyja, Piast Eufémia Boldog Jolán lengyel hercegnének, IV. Béla magyar király lányának volt az anyai unokája, valamint Piast Erzsébet magyar királynénak az elsőfokú unokatestvére.

A szicíliai királyi család számára fontos volt, hogy Péter felesége egykori királynéjuknak, IV. Konrád feleségének, Bajor Erzsébetnek volt az unokája. Ezzel akarták legitimizálni uralmukat Szicília felett. Péter királyi rangban fővikáriusi pozíciót töltött be apja, II. Frigyes szicíliai király haláláig, így felesége is rögtön elnyerte a királynéi címet, bár tényleges uralkodók férjével csak apósa halálával, 1337-ben lettek. Férje halála után régensi tisztet töltött be kiskorú fia, Lajos nevében.

II. Péter 1342. augusztus 15-én Calascibetta[1] városában halt meg, és a Palermói Székesegyházban nyugszik.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Calascibetta szicíliai olaszul: Calatascibetta, latinul: Calataxibetta.
  2. 1302. augusztus 31.1314. augusztus 9-éig és 1372. augusztus 20-ától 1392. május 21-éig a szigetország elnevezése Trinacriai Királyság volt, megkülönböztetve a másik, nápolyi székhelyű Szicíliai Királyságtól, amelynek a hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság maradt.
  3. Savoyai Beatrix szicíliai királyné IV. Amadeus savoyai gróf lányaként jött a világra.
  4. Caltabellotta szicíliai olaszul: Cataviddotta.
  5. A kiközösítés alól csak XXII. János utódja, XII. Benedek pápa oldozta fel II. Frigyest 1335-ben.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Sizilien 1296–1401 a.d.H. Barcelona, 1312–1379 Herzoge von Athen und Neopatras, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 73, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Péter szicíliai király témájú médiaállományokat.


Előző
II. Frigyes
Szicília királya Aragon-Sicily Arms.svg
1337 – 1342
Következő
I. (Gyermek) Lajos