Rupert német király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rupert
Kaiser Ruprecht 1401.jpg
Rupert királyi pecsétje (1401)

Német király
Uralkodási ideje
1400. augusztus 21.[1] – 1410. május 18.
Koronázása Köln
1401. január 6.[1]
Elődje Vencel
Utódja Jobst
Zsigmond
Életrajzi adatok
Uralkodóház Wittelsbach-ház
Született
1352. május 5.
Amberg[1]
Elhunyt
1410. május 18. (58 évesen)
landskorni vár (Oppenheim mellet)[1]
Nyughelye Heidelberg[2]
Házastársa Nürnbergi Erzsébet
Gyermekei 1. Rupert (1375 – 1397)
2. Margit (1376 – 1434)
3. Frigyes (kb. 1377 – 1401)
4. Lajos (1378 – 1436)
5. Ágnes (1379 – 1401)
6. Erzsébet (1381 – 1408)
7. János (1383 – 1443)
8. István (1385 – 1459)
9. Ottó (1390 – 1461)
Édesapja II. Rupert rajnai palotagróf
Édesanyja Szicíliai Beatrix

Pfalzi Rupert (németül Ruprecht von der Pfalz), (1352. május 5.[1]1410. május 18.[1]) német király 1400-tól, rajnai palotagróf és választófejedelem (pfalzi választó) 1398-tól III. Rupert néven. A Wittelsbach-ház tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Rupert rajnai palotagróf és választófejedelem, valamint Aragóniai Beatrix szicíliai királyi hercegnő (II. Péter szicíliai király és Görzi Erzsébet karintiai hercegnő leánya) fiaként látta meg a napvilágot Ambergben. Anyja ágán Bajor Erzsébet német királynénak, IV. Konrád német király özvegyének és II. Menyhért karintiai hercegnek volt az ükunokája. Már fiatalon részt vett a választófejedelmi rangú Rajnai Palotagrófság kormányzásában, amit apja halála után megörökölt 1398-ban.

Megválasztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ő lett a négy választófejedelem egyike, akik 1400 augusztusában Oberlahnsteinben találkoztak és elmozdították trónjáról Vencelt. Ezt követően a rensi gyűlésen a három egyházi választófejedelem, valamint saját szavazata révén nyerte el a német trónt.[1] 1401. január 6-án[1] koronázták meg Kölnben.

A lemondani nem hajlandó Vencel ellen betört Csehországba, de vállalkozása sikertelenül végződött.[1] A kettejük között ekkor meginduló tárgyalások, amelyek során Vencel felajánlotta Rupertnek a római királyi címet császárként való elismerése fejében, kudarcot vallottak.[1]

Itáliai hadjárat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rupert 1401-ben hadjáratot indított – Firenze támogatásával – az Itáliai-félszigetre, melynek célja Milánó meghódítása volt.[1] A király tervei között szerepelt a császári korona megszerzése is. Hamarosan megütközött – a még Vencel által 1395-ben milánói hercegi rangra emeltVisconti János Galeazzoval, de súlyos vereséget szenvedett tőle.[3] János Galeazzo Vencelt is megpróbálta Itáliába hívni, de annak otthoni gondjai és János Galeazzo halála miatt nem tört ki Ruperttel a háború.[4] Rupert 1401 őszén átkelt az Alpokon, de csapatai felbomlottak és 1402-ben Rupert, túl szegényen ahhoz, hogy új hadjáratot szervezzen, visszatért Németországba. Balsikere lázongást okozott Németországban, de a király találkozott néhány követőjével, hogy kivívja a békét és 1403 októberében elismertette magát IX. Bonifác pápával. Ez okozta Vencel végső bukását.

Belső lázongások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rupert ezek után már nem vett részt lényeges vállalkozásban, ami érthető is, mert a Luxemburg (Brandenburg, Csehország) és egyes Habsburg-tartományok (Ausztria), valamint Szászország nem ismerte el uralmát.[4] Saját hívei közül előbb a mainzi választóval került viszályba, majd a birodalmi jogoknak területükön való érvényesítése miatt a badeni őrgróffal és a württembergi gróffal.[4] 1405-ben a sértett II. János érsek utóbbi két fejedelemmel és 17 sváb birodalmi várossal létrehozta ellene a Marbachi Szövetséget, amit Rupert kénytelen volt elismerni.[4]

Egyházszakadás kérdése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rupert az egyházszakadás megszüntetésében nem játszott szerepet.[4] Az 1409-es pisai Zsinat V. Sándort emelte a pápa trónra – de így már 3 pápa lett.[4] A zsinat Vencelt ismerte el római királynak, ennek ellenére Rupert Sándor mellé állt.[4] A birodalom egyes területein – az éppen időszerű helyzettől függően – XII. Gergelyt támogatták.[4]

Rupert helyzetét a birodalmon belül az 1410-ben a mainzi érsekkel harcban álló hesseni és braunschweigi-lüneburgi tartományurakkal megkötött Marburgi Szövetség megerősítette ugyan helyzetét[4], de ezt már nem tudta kihasználni[4]: 1410. május 18-án Landskrone várában, közel Oppenheimhez befejezte életét.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Rupert és felesége, Nürnbergi Erzsébet

Rupert 1374. június 27-én[5] vette el Ambergben[5] Nürnbergi Erzsébetet[5] (13581411. július 26.), V. Frigyes nürnbergi őrgróf és Meisseni Erzsébet leányát. Kilenc gyermekük született.

  1. Rupert[5] (1375. február 20., Amberg – 1397. január 25., Amberg).
  2. Margit[5] (13761434. augusztus 27., Nancy), 1394-ben hozzáment II. Károly lotaringiai herceghez.
  3. Frigyes[5] (kb. 1377, Amberg – 1401. március 7., Amberg).
  4. III. Lajos rajnai palotagróf[5] (1378. január 23.1436. december 30., Heidelberg).
  5. Ágnes[5] (13791401, Heidelberg), Heidelbergben ment hozzá, röviddel 1400 márciusa előtt Klevei Adolfhoz.
  6. Erzsébet[5] (1381. október 27.1408. december 31., Innsbruck), Innsbruckban ment hozzá 1407. december 24-én IV. Frigyes osztrák herceghez.
  7. János neumarkti palotagróf[5] (1383, Neunburg vorm Wald1443. március 13./14)., fia: III. Kristóf svéd, dán és norvég király
  8. István simmerni palotagróf[5] (1385. június 23.1459. február 14., Simmern).
  9. I. Ottó neumarkti palotagróf[5] (1390. augusztus 24., Mosbach1461. július 5.).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rupert német király témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 9639025666   119. oldal
  2. James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 315. oldal
  3. Weiszhár, 119–120. oldal
  4. ^ a b c d e f g h i j Weiszhár, 120. oldal
  5. ^ a b c d e f g h i j k l [genealogy.euweb.cz/wittel/wittel2.html Wittelsbach 2] (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előd:
II. Rupert
zweibrückeni palotagróf

(13981410)

Utód:
I. István


Előző uralkodó:
II. Rupert
Rajnai palotagróf
13981410
Arms of the Palatinate (Bavaria-Palatinate).svg
Következő uralkodó:
III. Lajos
Előző uralkodó:
Vencel
Német király
14001410
Német-római császár

A német-római császári korona
Következő uralkodó:
Jobst
Zsigmond