III. Frigyes szicíliai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Frigyes
Pierreale 1360.jpg
III. Frigyes pénze (real) 1360-ból

Ragadványneve Együgyű Frigyes
Szicíliai (Trinacriai) Királyság királya
Federico III/Fidiricu III
Uralkodási ideje
1355. október 16. – 1377. július 27.
Koronázása Palermo
1356. június 12.
Elődje I. (Gyermek) Lajos
Utódja I. Mária
Athéni Hercegség hercege
Φρειδερίκος Β'
Uralkodási ideje
1355. július 11. – 1377. július 27.
Elődje I. (Aragóniai) Frigyes
Utódja I. Mária
Neopatriai Hercegség hercege
Φρειδερίκος Β'
Uralkodási ideje
1355. július 11. – 1377. július 27.
Elődje I. (Aragóniai) Frigyes
Utódja I. Mária
Életrajzi adatok
Uralkodóház Barcelonai-ház
Teljes neve Aragóniai Frigyes
Született 1342. december 4.
Catania, Szicília
Elhunyt 1377. július 27. (37 évesen)
Messina, Szicília
Nyughelye Szent Ágota Székesegyház, Catania
Házastársa 1. Konstancia aragón királyi hercegnő (1344–1363)
Házastársa 2. Balzo Antónia andriai hercegnő (1355–1375)
Gyermekei 1. feleségétől:
1. Mária (1363–1401)
Ágyasától:
2. Vilmos (1360 körül–1380 után)
Édesapja II. Péter szicíliai király (1304/5–1342)
Édesanyja Görzi Erzsébet karintiai hercegnő (1298–1352)

III. Frigyes (Catania, Szicília, 1342. december 4.Messina, Szicília, 1377. július 27.) vagy más számozás szerint IV. Frigyes,[1] ragadványneve: Együgyű Frigyes, olaszul: Federico III di Sicilia, detto il Semplice, szicíliai olaszul: Fidiricu III lu Sìmprici, katalánul: Frederic III de Sicília anomenat "el Senzill", görögül: Φρειδερίκος Γ' ο απλός της Σικελίας, Szicília (Trinacria) királya,[2] Athén és Neopatria hercege (13551377), a Barcelonai-ház szicíliai ágának a tagja. Apja halála után jött a világra.[3]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Péter szicíliai király és Görzi Erzsébet karintiai hercegnő utószülött fia. Négy hónappal apja halála után született. Bátyját, I. Lajost követte a trónon, aki pestisben halt meg. Nővére, Aragóniai Eufémia szicíliai hercegnő vette át a régensséget 1355-ben, mivel Frigyes még csak 13 éves volt. 1356. június 12-én pünkösd vasárnap koronázták Szicília királyává Palermóban. 1361. április 15-én Cataniában feleségül vette Konstancia aragón hercegnőt, IV. Péter aragóniai király és Évreux Mária navarrai hercegnő lányát. A házasságukból egy kislány, a későbbi I. Mária szicíliai királynő született 1363-ban. Az édesanya röviddel a szülés után meghalt.

1372-ben XI. Gergely pápa közvetítésével a két szicíliai királyság vezetője: I. Johanna és III. Frigyes békét kötött, és a Szicília szigetén létező királyság Palermo székhellyel, azaz a Világítótornyon túli Szicíliai Királyság felvette a Trinacria Királyság nevet, melyet már 1302 és 1314 között hivatalosan is viselt. A Világítótornyon inneni Szicíliai Királyság, avagy a Nápolyi Királyság hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság maradt.[4]

A békekötés következményeként Frigyes király több, mint 10 év özvegység után újranősült, és feleségül vette I. Johanna királynő egyik unokahúgát. 1373. november 26-án Messinában kötött házasságot Balzo Antónia hercegnővel, aki Francesco del Balzónak, Andria hercegének és Anjou Margit tarantói hercegnőnek, II. Fülöp tarantói herceg nővérének volt a lánya. Ez a házasság azonban szintén rövid, de gyermektelen maradt. Antónia királyné 1375. január 23-án halt meg annak az ijedtségnek a következtében, amit a lázadó bárók okoztak, amikor a királyi gályára rátámadtak.

III. Frigyes 1376-ban házassági szövetségre lépett Bernabò Viscontival, Milánó grófjával, Visconti Valentina és Visconti Anglesia ciprusi királynék apjával. Ennek eredményeképpen 1377. februárjában megkötötték a házassági szerződést Bernabò Visconti legidősebb lányával, Visconti Antóniával (13601405).[5] Azonban a házasság nem valósult meg, mert III. Frigyes még ugyanabban az évben vagy vérhas vagy bélrák következtében elhunyt, de azt is feltételezték, hogy a király halála után a kiskorú lányának, I. Máriának a gyámjaként tevékenykedő, és a kis királynő nevében a legfőbb helytartó tisztségét elfoglaló Artale d'Alagona mérgeztette meg.[6]

1377. július 27-én halt meg, és egyetlen törvényes gyermeke egy 14 éves kislány volt, akit titokban Bernabò Visconti unokaöccsével, I. (Visconti) János Galeazzo (13511402) milánói úrral jegyeztek el, ami kiváltotta az aragón beavatkozást Szicília belügyeibe. Miután Frigyesnek törvényes fiai nem születtek, így Máriát tekintették a trón várományosának, és a törvényes római pápa, XI. Gergely, I. Johanna nápolyi királynő, a szicíliai bárók és lakosok is az ő trónutódlását támogatták, szemben Frigyes apósával és sógorával, IV. Péter aragóniai királyéval,[7], aki III. Frigyes nagyapjának, II. Frigyes szicíliai királynak a végrendeletére hivatkozott, amelyet ő úgy értelmezett, hogy a Barcelonai-ház szicíliai ágának magvaszakadása esetén a lányutódok ellenében az aragóniai ágat illeti az öröklés. III. Frigyes végrendeletében a lánya és annak utódai halála esetére a házasságon kívül született fiát jelölte meg örökösnek. Aragóniai Vilmos máltai gróf azonban pár évvel apja halála után meghalt, és csak egy lányt hagyott örökül.

III. Frigyest első felesége, Aragóniai Konstancia királyné mellé helyezték örök nyugalomra a cataniai Szent Ágota Székesegyházban.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. II. Frigyes német-római császár I. Frigyes néven Szicília királya is volt, de a császári számozást megtartva, dédunokája, II. Frigyes szicíliai király III. Frigyesként is számon volt tartva.
  2. 1302. augusztus 31.1314. augusztus 9-éig és 1372. augusztus 20.1392. május 21-éig a szigetország elnevezése Trinacriai Királyság volt, megkülönböztetve a másik, nápolyi székhelyű Szicíliai Királyságtól, amelynek a hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság maradt.
  3. Lásd Fodale (1938/2006: 694).
  4. A Nápolyi Királyság elnevezés csak történeti műszó a másik Szicíliai Királyságtól (A Világítótornyon túli Szicíliai Királyság) való megkülönböztetésre.
  5. Visconti Antónia 1380-ban III. Eberhard württembergi grófhoz ment feleségül. Négy gyermekük született. Első felesége halála után III. Eberhard Zsigmond magyar király unokahúgát, Nürnbergi Erzsébetet vette feleségül.
  6. Lásd Fodale (1938/2006: 699).
  7. 1349-ben IV. Péter feleségül vette Frigyes nővérét, Eleonóra szicíliai királyi hercegnőt, így előbb lettek sógorok, mint ahogy Frigyes apósa lett volna az aragón király.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fodale, Salvatore: Federico IV (III) d'Aragona, re di Sicilia (Trinacria), detto il Semplice, Dizionario Biografico degli Italiani 45, 695–700, 1995. URL: L. További információk
  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Sizilien 1296–1401 a.d.H. Barcelona, 1312–1379 Herzoge von Athen und Neopatras, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 73, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Marrone, Antonino: Il Regno di Federico IV di Sicilia dalla Maggiore Età all'Autonomia Politica (1361–1367), Mediterranea Ricerche storiche 6, 2009, 27–86. URL: L. További információk

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Frigyes szicíliai király témájú médiaállományokat.


Előző
I. (Gyermek) Lajos
Szicília királya Aragon-Sicily Arms.svg
1355 – 1377
Következő
I. Mária
Előző
I. (Aragóniai) Frigyes
Athén hercege Blason fam fr La Roche (Ducs d'Athènes) (selon Gelre).svg
1355 – 1377
Következő
I. Mária
Előző
I. (Aragóniai) Frigyes
Neopatria hercege Duchy of Neopatras.png
1355 – 1377
Következő
I. Mária