III. Frigyes szicíliai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a szicíliai királyról szól. Hasonló címmel lásd még: III. Frigyes (egyértelműsítő lap).
III. Frigyes
Aragóniai Frigyes
Szicíliai Frigyes
RagadványneveEgyügyű Frigyes
Szicíliai (Trinacriai) Királyság királya
Federico III/Fidiricu III
Uralkodási ideje
1355. október 16. – 1377. július 27.
ElődjeI. (Gyermek) Lajos
UtódjaI. Mária
Athéni Hercegség hercege
Φρειδερίκος Β'
Uralkodási ideje
1355. július 11. – 1377. július 27.
ElődjeI. (Aragóniai) Frigyes
UtódjaI. Mária
Neopatriai Hercegség hercege
Φρειδερίκος Β'
Uralkodási ideje
1355. július 11. – 1377. július 27.
ElődjeI. (Aragóniai) Frigyes
UtódjaI. Mária
Életrajzi adatok
UralkodóházBarcelonai-ház
Született1342. december 4.
Catania, Szicília
Elhunyt1377. július 27. (34 évesen)
Messina, Szicília
NyughelyeSzent Ágota Székesegyház, Catania
ÉdesapjaII. Péter szicíliai király (1304/5–1342)
ÉdesanyjaGörzi Erzsébet karintiai hercegnő (1298–1352)
Testvére(i)
Házastársa1. Konstancia aragón királyi hercegnő (1344–1363)
Házastársa2. Balzo Antónia andriai hercegnő (1355–1375)
Gyermekei1. feleségétől:
1. Mária (1363–1401)
Ágyasától:
2. Vilmos (1360 körül–1380 után)
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Frigyes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

III. Frigyes (Catania, Szicília, 1342. december 4. – Messina, Szicília, 1377. július 27.) vagy más számozás szerint IV. Frigyes,[1] ragadványneve: Együgyű Frigyes, olaszul: Federico III di Sicilia, detto il Semplice, szicíliai nyelven: Fidiricu III lu Sìmprici, görögül: Φρειδερίκος Γ' ο απλός της Σικελίας, katalánul: Frederic III de Sicília anomenat "el Senzill", Szicília (Trinacria) királya,[2] Athén és Neopatria hercege (1355–1377), a Barcelonai-ház szicíliai ágának királyi főágából származott. Apja halála után jött a világra.[3]

Élete[szerkesztés]

II. Péter szicíliai király és Görzi Erzsébet karintiai hercegnő utószülött fia. Négy hónappal apja halála után született. Bátyját, I. Lajost követte a trónon, aki pestisben halt meg. Nővére, Aragóniai Eufémia szicíliai hercegnő vette át a régensséget 1355-ben, mivel Frigyes még csak 13 éves volt. 1361. április 15-én Cataniában feleségül vette Konstancia aragón hercegnőt, IV. Péter aragóniai király és Évreux Mária navarrai hercegnő lányát. A házasságukból egy kislány, a későbbi I. Mária szicíliai királynő született 1363-ban. Az édesanya röviddel a szülés után meghalt.

1372-ben XI. Gergely pápa közvetítésével a két szicíliai királyság vezetője: I. Johanna és III. Frigyes békét kötött, és a Szicília szigetén létező királyság Palermo székhellyel, azaz a Világítótornyon túli Szicíliai Királyság felvette a Trinacria Királyság nevet, melyet már 1302 és 1314 között hivatalosan is viselt. A Világítótornyon inneni Szicíliai Királyság, avagy a Nápolyi Királyság hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság maradt.[4]

A békekötés következményeként Frigyes király több mint 10 év özvegység után újranősült, és feleségül vette I. Johanna királynő egyik unokahúgát. 1373. november 26-án Messinában kötött házasságot Balzo Antónia hercegnővel, aki Francesco del Balzónak, Andria hercegének és Anjou Margit tarantói hercegnőnek, II. Fülöp tarantói herceg nővérének volt a lánya. Ez a házasság azonban szintén rövid, de gyermektelen maradt. Antónia királyné 1375. január 23-án halt meg annak az ijedtségnek a következtében, amit a lázadó bárók okoztak, amikor a királyi gályára rátámadtak.

III. Frigyes 1376-ban házassági szövetségre lépett Bernabò Viscontival, Milánó grófjával, Visconti Valentina és Visconti Anglesia ciprusi királynék apjával. Ennek eredményeképpen 1377 februárjában megkötötték a házassági szerződést Bernabò Visconti legidősebb lányával, Visconti Antóniával (1360–1405).[5] Azonban a házasság nem valósult meg, mert III. Frigyes még ugyanabban az évben vagy vérhas vagy bélrák következtében elhunyt, de azt is feltételezték, hogy a király halála után a kiskorú lányának, I. Máriának a gyámjaként tevékenykedő, és a kis királynő nevében a legfőbb helytartó tisztségét elfoglaló Artale d'Alagona mérgeztette meg.[6]

1377. július 27-én halt meg, és egyetlen törvényes gyermeke egy 14 éves kislány volt, akit titokban Bernabò Visconti unokaöccsével, I. (Visconti) János Galeazzo (1351–1402) milánói úrral jegyeztek el, ami kiváltotta az aragón beavatkozást Szicília belügyeibe. Miután Frigyesnek törvényes fiai nem születtek, így Máriát tekintették a trón várományosának, és a törvényes római pápa, XI. Gergely, I. Johanna nápolyi királynő, a szicíliai bárók és lakosok is az ő trónutódlását támogatták, szemben Frigyes apósával és sógorával, IV. Péter aragóniai királyéval,[7] aki III. Frigyes nagyapjának, II. Frigyes szicíliai királynak a végrendeletére hivatkozott, amelyet ő úgy értelmezett, hogy a Barcelonai-ház szicíliai ágának magvaszakadása esetén a lányutódok ellenében az aragóniai ágat illeti az öröklés. III. Frigyes végrendeletében a lánya és annak utódai halála esetére a házasságon kívül született fiát jelölte meg örökösnek. Aragóniai Vilmos máltai gróf azonban pár évvel apja halála után meghalt, és csak egy lányt hagyott örökül.

III. Frigyest első felesége, Aragóniai Konstancia királyné mellé helyezték örök nyugalomra a cataniai Szent Ágota-székesegyházban.

Gyermekei[szerkesztés]

Ősei[szerkesztés]

III. Frigyes szicíliai király ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. I. Jakab aragóniai király
 
 
 
 
 
 
 
8. III. Péter aragóniai király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Magyarországi Jolán aragóniai királyné (II. András magyar király lánya)
 
 
 
 
 
 
 
4. II. Frigyes szicíliai király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
18. Manfréd szicíliai király
 
 
 
 
 
 
 
9. Hohenstaufen Konstancia aragóniai királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
19. Savoyai Beatrix szicíliai királyné
 
 
 
 
 
 
 
2. II. Péter szicíliai király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. I. Károly szicíliai király
 
 
 
 
 
 
 
10. II. Károly nápolyi király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. I. Beatrix provence-i grófnő
 
 
 
 
 
 
 
5. Anjou Eleonóra szicíliai királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
22. V. István magyar király
 
 
 
 
 
 
 
11. Árpád-házi Mária nápolyi királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
23. Kun Erzsébet magyar királyné
 
 
 
 
 
 
 
1. III. Frigyes szicíliai király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24. III. Menyhért görzi gróf
 
 
 
 
 
 
 
12. II. Menyhért karintiai herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25. Tiroli Adelhaid görzi grófné
 
 
 
 
 
 
 
6. II. Ottó karintiai herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26. II. Ottó bajor herceg
 
 
 
 
 
 
 
13. Bajor Erzsébet német királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
27. Braunschweigi Ágnes bajor hercegné
 
 
 
 
 
 
 
3. Görzi Erzsébet szicíliai királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
28. II. Boleszláv liegnitzi herceg
 
 
 
 
 
 
 
14. V. Henrik liegnitzi herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
29. Anhalti Hedvig liegnitzi hercegné
 
 
 
 
 
 
 
7. Piast Eufémia karintiai hercegné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
30. Boleszláv gnieznói herceg
 
 
 
 
 
 
 
15. Piast Erzsébet liegnitzi hercegné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
31. Boldog Jolán (IV. Béla magyar király lánya)
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ II. Frigyes német-római császár I. Frigyes néven Szicília királya is volt, de a császári számozást megtartva, dédunokája, II. Frigyes szicíliai király III. Frigyesként is számon volt tartva.
  2. ↑ 1302. augusztus 31. – 1314. augusztus 9-éig és 1372. augusztus 20. – 1392. május 21-éig a szigetország elnevezése Trinacriai Királyság volt, megkülönböztetve a másik, nápolyi székhelyű Szicíliai Királyságtól, amelynek a hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság maradt.
  3. ↑ Lásd Fodale (1995: 694).
  4. ↑ A Nápolyi Királyság elnevezés csak történeti műszó a másik Szicíliai Királyságtól (A Világítótornyon túli Szicíliai Királyság) való megkülönböztetésre.
  5. ↑ Visconti Antónia 1380-ban III. Eberhard württembergi grófhoz ment feleségül. Négy gyermekük született. Első felesége halála után III. Eberhard Zsigmond magyar király unokahúgát, Nürnbergi Erzsébetet vette feleségül.
  6. ↑ Lásd Fodale (1995: 699).
  7. ↑ 1349-ben IV. Péter feleségül vette Frigyes nővérét, Eleonóra szicíliai királyi hercegnőt, így előbb lettek sógorok, mint ahogy Frigyes apósa lett volna az aragón király.

Források[szerkesztés]

  • Fodale, Salvatore. Federico IV (III) d'Aragona, re di Sicilia (Trinacria), detto il Semplice, In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 45 (olasz nyelven), Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana, 695–700. o. (1995). Hozzáférés ideje: 2015. április 9. 
  • Isenburg, Wilhelm Karl, Prinz zu: Die Könige von Aragonien 1035–1412, Tafel 45., In: W. K. P. z. I.: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staten II., J. A. Stargardt, Berlin, 1936. (második kiadás: Marburg, 1965.)
  • Marrone, Antonino. „Il Regno di Federico IV di Sicilia dalla Maggiore Età all'Autonomia Politica (1361–1367)” (olasz nyelven). Mediterranea. Ricerche storiche 2009 (6), 27–86. o. (Hozzáférés: 2015. április 9.)  
  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Sizilien 1296–1401 a.d.H. Barcelona, 1312–1379 Herzoge von Athen und Neopatras, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 73, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.

További információk[szerkesztés]

Előző
I. (Gyermek) Lajos 		Szicília királya
1355 – 1377 		Következő
I. Mária
Előző
I. (Aragóniai) Frigyes 		Athén hercege
1355 – 1377 		Következő
I. Mária
Előző
I. (Aragóniai) Frigyes 		Neopatria hercege
1355 – 1377 		Következő
I. Mária
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=III._Frigyes_szicíliai_király&oldid=23859111”