II. Borrell barcelonai gróf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Borrell Barcelona grófja

II Borrell (? - 993) Barcelona, Girona és Ausona grófja 947, illetve Urgell grófja 948-tól.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A források először apja, Sunyer uralkodása idején, 945-ben említették először a barcelonai Sant Pere de les Puelles felszentelésekor. Apja halála után, 947-ben örökölte a grófi címet, majd 948-ban nagybátyjától örökölte Urgell grófságot is.[1]

Borrell bátyjával, I. Miro-val együtt örökölte a grófi címet, utóbbi azonban 966-ban meghalt, ezzel Katalónia több, mint felének egyeduralkodója lett. A kívülállók és talpnyalók ezután csak mint dux Gothiae, azaz "Gothia hercege"-ként emlegették, de saját dokumentumaiban mindenhol mint comes et marchio, azaz "gróf és márki" szerepel.[2]

967-ben feleségül vette Ledgardát, III. Rajmund toulouse-i gróf lányát, akitől két fia és két lánya született:

Első felesége kb. 986-ban meghalt, ezt követően 987-ben feleségül vette Auvergne-i Eimerudát.

Tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borrell katonai téren elég kevés sikert tudott felmutatni: a források szerint összesen két csatát vívott és mindkettőt elveszítette. Uralkodása alatt, 985-ben fosztotta ki Barcelonát a muszlim al-Mansur[3][4] Ezzel szemben diplomataként jóval nagyobb sikereket ért el: a 980-as évek támadásait és II. al-Hakam córdobai kalifa egyetlen, 961-es támadását kivéve jó kapcsolatokat tartott fenn két hatalmas szomszédjával, a Córdobai Kalifátussal és a Frank Királysággal.[5] 970-ben személyesen zarándokolt Rómába, hogy találkozzon XIII. János pápával és I. Ottó német-római császárral.[6]

Borrell emellett a tudományok és a kultúra bőkezű támogatója volt. 967-ben látogatást tett az aurillaci apátságban és az apát arra kérte, hogy védencét, Aurillaci Gerbertet vigye magával, hogy ott matematikát tanulhasson. Gerbert ezután Ato püspök irányítása alatt a Barcelonától kb. 60 km-re található Santa Maria de Ripoll apátságban folytatta tanulmányait.[7] Borrell védencét magával vitte 970-ben a római útra is, ahol XIII. János pápa rávette Ottó német-római császárt, hogy Gerbertet felfogadja fia, a leendő II. Ottó német-római császár házitanítójává.

985-ben azonban az egész hispán határvidéket megtámadta a muszlim hadvezér, al-Mansur, aki ebben az évben elfgolalta és feldúlta Barcelonát, a város lakosait pedig foglyul ejtette és elhurcolta.[8] Borrell III. Lothár frank királytól kért segítséget,[9] de Lothárnak nem állt módjában segíteni.[10]

Borrel ekkor Capet Hugó francia királyhoz fordult, aki ugyan segítséget ígért,[11] de végül nem tudta rávenni hűbéreseit, hogy egy déli hadjáratban támogassák.[12] Korábban Katalónia a frank királyság hűbéresének számított, de mivel hugó nem sietett Borrell segítségére, a katalán történészek szerint ez a pillanat jelzi az önálló katalán nemzet megszületését (amit 1987-ben számos konferenciával és kiadvánnyal ünnepeltek). A valóságban azonban a hispán határvidék többi grófsága még ezután is fenntartotta kapcsolatait a francia királyi udvarral.[13]

988 után Borrel két fia örökölte a grófságot, méghozzá felosztva a korábban egységes területeket: Ramon Borrell lett Barcelona, Girona és Osona grófja, míg Ermengol lett Urgell grófja.[14] Borrell azonban ezután is adott ki okmányokat és látogatta az uralma alá eső területeket. 993-ban azonban megbetegedett és a la Seu d'Urgell-hez közel eső Castellciutat-ba vitték lábadozni, azonban hamarosan meghalt.[15][16]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Egyes források összekeverték Borrell apját, Sunyer-t Sunifreddel, aki Cerdanya grófja volt (928-966). A katalán grófok családfáját Prosper de Bofarull állította össze: Los Condes de Barcelona Vindicados, y Cronología y Genealogía de los Reyes de España considerados como Soberianos Independientes de su Marca. Tomo I: abraza los siete primeros, desde el año 874 al 1035. Barcelona, 1836 (újra nyomva 1990-ben).
  2. Jonathan Jarrett, Pathways of Power in late-Carolingian Catalonia. Ph. D. thesis, University of London, 2005, pp. 192–93.
  3. Catalunya Carolíngia V: els comtats de Girona, Besalú, Empúries i Peralada. Editors Santiago Sobrequés i Vidal, S. Riera i Viader, Manuel Rovira i Solà, completed by Ramon Ordeig i Mata. Barcelona: Institut d'Estudis Catalans 2005. Doc. no. 457.
  4. Pierre de Marca, Marca Hispanica sive Limes Hispanicus, hoc est geographica & historica descriptio cataloniae, ruscinonis, & circumiacentium populorum. Edited by Étienne Baluze. Paris 1688; reprinted Barcelona 1972 & 1989. Translated by J. Icart as Marca Hispànica, o País de la Frontera Hispanica: versió catalana. Barcelona 1965. Appendix no. CXXXIII.
  5. Philippe Sénac, "Note sur les relations diplomatiques entre les comtes de Barcelone et le califat de Cordoue au Xe siècle". Histoire et Archéologie des Terres Catalanes au Moyen Âge. Edited by Philippe Sénac. Perpignan 1995, pp. 87–101.
  6. Richer, Histories, cap. III.43. Edited as Richer von Sankt-Remi: Historiae'. Editor Harmut Hoffmann. Monumenta Germaniae Historica: Scriptores 38. Hannover: Hahn 2000.
  7. Betty Mayfield, "Gerbert d'Aurillac and the March of Spain: A Convergence of Cultures"
  8. Gaspar Feliu i Montfort, La presa de Barcelona per Almansor. Història i mitificació. Barcelona: Institut d'Estudis Catalans 2007.
  9. The Letters of Gerbert with his Papal Privileges as Sylvester II, translated with an introduction. Translated by H. P. Lattin. Records of Civilisation: sources and studies 60. New York 1961. No. 77
  10. Diplomatari de la vila de Cardona, anys 966–1276: Arxiu Parroquial de Sant Miquel i Sant Vicenç de Cardona, Arxiu Abacial de Cardona, Arxiu Históric de Cardona, Arxius Patrimonials de les masies Garriga de Bergus, Pala de Coma i Pinell. Edited by A. Galera i Pedrosa. Colleció Diplomataris 15. Barcelona: Fundació Noguera 1998. Doc. no. 7
  11. Lattin, Letters, no. 120.
  12. Richer, Historiae IV.12.
  13. J. Dufour, "Obédience respective des Carolingiens et des Capétiens (fin Xe siècle–début XIe siècle)". Catalunya i França Meridional a l'entorn de l'any mil: la Catalogne et la France méridionale autour de l'an mil. Colloque International du D. N. R. S./Generalitat de Catalunya « Hugues Capet 987-1987 : la France de l'an mil », Barcelona 2-5 juliol 1987. Edited by Xavier Barral i Altet, Dominique Iogna-Prat, Anscari M. Mundó, Josep María Salrach & Michel Zimmermann. Col·lecció Actes de Congressos 2. Barcelona 1991, pp. 21–44.
  14. Bofarull, Condes, I pp. 139–53.
  15. "Els documents, dels anys 981–1010, de l'Arxiu Capitular de la Seu d'Urgell". Edited by Cebrià Baraut. Urgellia Vol. 3. Montserrat 1980. Pages 7–166. Doc. no 232.
  16. Cebrià Baraut, "La data i el lloc de la mort del comte Borrell II de Barcelona-Urgell". Urgellia Vol. 10. Montserrat 1990, pp. 469–72.


Előző
Sunyer
Barcelona grófja
947–993
with I. Miro (947–966)
Következő
Ramon Borrell