Athéni Hercegség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Athéni Hercegség
Δουκᾶτον Ἀθηνῶν
1205 – 1458
Coat of Arms of the Duchy of Athens (de la Roche family).svg
LatinEmpire2.png
Angol nyelvű térkép. Az államalakulatot a "Duchy of Athens" jelöli.
Általános adatok
Fővárosa Athén, majd Thébai
Hivatalos nyelvek francia, katalán, görög
Vallás katolicizmus, ortodox kereszténység
Kormányzat
Államforma monarchia
Elődállam
Utódállam
 Bizánci Birodalom
Oszmán Birodalom 

Az Athéni Hercegség az egyik keresztes utódállama volt a Bizánci Császárságnak. Az országot 1205-ben alapította Otto de la Roche, a negyedik keresztes hadjárat egy kisebb burgundi lovagja. Eleinte címe „Théba és Athén hercege” volt, bár a titulus csak 1280-tól vált hivatalossá. A Thesszalonikéi Királyság 1224-ig a hercegség hűbérura volt, azonban ekkor I. Theodor epiruszi despota elfoglalta, és szerepét az Akháj Fejedelemség vette át.

A hercegség fővárosa Athén volt (az uralkodó az Akropoliszon lakott), és az Attikai-félszigetet, illetve Makedónia egy részét birtokolta. Határa bizonytalan volt először Thesszaloníkivel, majd az Epiruszi Despotátussal. Az Égei-tenger szigetei nem tartoztak a hercegség területéhez, hiszen azokat Velence uralta.

A hercegi címet 1308-ig a de la Roche-család birtokolta, amikor Walter de Brienne lépett a trónra. Országa védelme érdekében felbérelte Roger de Flor katalánjait, hogy harcoljanak az epiruszi despoták és a bizánci császárok ellen, de a katonák, akiket megpróbált megrövidíteni, 1311-ben megdöntötték hatalmát, és átvették az ország irányítását. A katalánt tették hivatalos nyelvvé, és a katalán jogrendet is átvették, megszüntetve a frank és görög eredetű törvényeket. A hercegség urai az aragóniai és szicíliai királyok, Katalónia birtokosai voltak 1388-ig, amikor a firenzei Acciajuoli-család hódította meg a területet. Egy kis ideig (13951402) a velenceiek is uralták az országot. 1444-ben Palaiologosz Konstantin, a bizánci trónörökös és moreai despota hűbéresévé tette az Athéni Hercegséget. Konstantinápoly bukása után három évvel, 1456-ban II. Mohamed a kis ország utolsó maradványait is meghódította.

Athén hercegei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vikáriusok 1381–1388

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Runciman, Steven, Sir: A keresztes háborúk története. Budapest, 2002. Osiris Kiadó ISBN 978-963-389-347-0
  • G. Ostrogorsky: A bizánci állam története, Osiris, Budapest, 2003.
  • Louis Bréhier: Bizánc tündöklése és hanyatlása, Varia Byzantina. Bizánc világa I. kötet, Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, Budapest, 1999
  • Louis Bréhier: A Bizánci Birodalom intézményei, Varia Byzantina. Bizánc világa VII. kötet, Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, Budapest, 2003
  • Warren Treadgold: A History of the Byzantine State and Society, Stanford, 1997.
  • Helene Ahrweiler: Studies on the Internal Diaspora of the Byzantine Empire, Harvard University Press, 1998.
  • John Julius Norwich: Byzantium, Viking, 1991
  • Helene Ahrweiler: Les Europeens, Herman (Párizs), 2000