Bánátnagyfalu
| Bánátnagyfalu (Банатско Велико Село / Banatsko Veliko Selo) |
|
 |
|
| Emlékház Bánátnagyfalun | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Észak-bánsági |
| Község | Nagykikinda |
| Rang | falu |
| Polgármester | Olga Kovačević |
| Irányítószám | 23312 |
| Körzethívószám | +381 230 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2512 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 71 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 70 m |
| Terület | 42,7 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
.png)
 Bánátnagyfalu
Pozíció Szerbia térképén
|
|
| é. sz. 45° 49′ 23″, k. h. 20° 35′ 34″ | |
Bánátnagyfalu (szerbül Банатско Велико Село / Banatsko Veliko Selo) település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben, Nagykikinda községben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Nagykikinda keleti szomszédságában fekszik, Torontáltószeg és Nákófalva között.
Története [szerkesztés]
Szenthubert, Szentborbála és Károlyliget település Mária Terézia királynő rendeletére 1770-1771-ben települt. A telepítést Neumann temesvári igazgatósági tanácsos végezte Lotaringiából származó francia, és délnyugat Németországból származó sváb telepesekkel.
A falvak a 18. század során többször is gazdát cseréltek és idővel a francia telepesek is beleolvadtak a német lakosságba.
A II. világháború után a sváb lakosság Németországba menekült, helyükbe szerb családok költöztek Boszniából.
A három német falu 1948-ban egyesült, Bánátnagyfalu néven.
Szenthubert [szerkesztés]
Szenthubert (Sankt Hubert) falut Neumann temesvári igazgatósági tanácsos 1771-ben telepítette be francia és német telepesekkel. A franciák Lotaringiából a metzi, besançoni, párizsi és luxemburgi egyházmegyékből, a németek, pedig Mainz, Trier, Nassau, Würzburg, Ingolstadt városokból és a környező falvakból érkeztek. Az új telepeseknek 1770-ben plébániájuk, 1771-ben pedig már iskolájuk is épült.
1781. után Szenthubertet a gróf Ferraris család vásárolta meg, majd a gróf Zichy-Ferraris család birtoka lett, 1838-ban pedig gróf Zichy-Ferraris Ferencz lett a földesura. A falu római katolikus temploma 1806-ban épült.
A település határában feküdt egykor Hollósvár, melyet egy 1429-ből való oklevél is említett.
1910-ben 1497 lakosából 80 magyar, 1351 német, 37 román volt. Ebből 1439 római katolikus, 39 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott.
Szentborbála [szerkesztés]
Szentborbála (Seultour) helyén a török hódoltság előtt Seultourn állt. A hódoltság alatt elpusztult régi falu helyére, melyből csak egy csonka torony maradt meg 1770-1771-ben Neumann temesvári igazgatósági tanácsos felügyelete alatt épült fel az új falu, melyet azután a Lotaringiából származó első francia telepesei Seultourn-nak neveztek el. A temesvári igazgatóság az első települőknek 64 házat és mellé iskolát is építtetett. Később a francia telepesekhez rajnamelléki németek csatlakoztak, eleinte külön, a Deutsch-Gasse-nak nevezett utcában telepedtek le. Később a francia telepesek beolvadtak a német lakosságba.
1910-ben 961 lakosából 13 magyar, 925 német, 23 román volt. Ebből 938 római katolikus, 23 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott.
Károlyliget [szerkesztés]
Károlyliget előző nevén Charleville Mária Terézia királynő rendeletére épült 1770-1771-ben ugyancsak Neumann temesvári igazgatósági tanácsos felügyelete alatt, aki az első letelepülőknek 64 házat építtetett. Elsőként Lotaringiából származó franciák érkeztek, hozzájuk németek is csatlakoztak és eleinte a franciák voltak többségben. A német települők a franciáktól elkülönülve, a Deutsch-Gasse nevű utcában laktak és 1771-ben a temesvári igazgatóság már elemi iskolát is építtetett részükre.
1838-ban Károlyliget birtokosa a gróf Zichy-Ferrary család volt.
Károlyliget határában feküdt a középkorban Horogszeg falu is, amely 1429-ben Szilágyi László birtoka volt. A falu a török hódoltság alatt pusztult el, a gróf Mercy-féle térképen is pusztaként van feltüntetve Orosin néven. 1750-től a délmagyarországi kincstári puszták bérlők-társasága bérelte. Az 1783-as térképen Mali Orosin néven írták.
1910-ben 757 lakosából 5 magyar, 726 német, 26 román volt. Ebből 731 római katolikus, 26 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott.
Népesség [szerkesztés]
Demográfiai változások [szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 4388 | 4276 | 4310 | 3603 | 3322 | 3134 | 3034[2] | 2512[1] |
Etnikai összetétel [szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 2922 | 96,30 |
| Magyarok | 26 | 0,85 |
| Cigányok | 14 | 0,46 |
| Horvátok | 10 | 0,32 |
| Macedónok | 10 | 0,32 |
| Montenegróiak | 8 | 0,26 |
| Jugoszlávok | 7 | 0,23 |
| Muzulmánok | 3 | 0,09 |
| Ukránok | 2 | 0,06 |
| Szlovákok | 1 | 0,03 |
| Albánok | 1 | 0,03 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. Retrieved 2012-11-30. ISBN 978-86-6161-023-3 (szerbül és angolul)
- ↑ Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004, - ISBN 86-84433-14-9
- ↑ Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források [szerkesztés]
- Borovszky Samu: Torontál vármegye
|
||||||||||||||||||||
