Bánátnagyfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bánátnagyfalu
(Банатско Велико Село /
Banatsko Veliko Selo)
Bvselo.jpg
Emlékház Bánátnagyfalu
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Észak-bánsági
Község Nagykikinda
Rang falu
Polgármester Olga Kovačević
Irányítószám 23312
Körzethívószám +381 230
Népesség
Teljes népesség 2512 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 71 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 70 m
Terület 42,7 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bánátnagyfalu  (Szerbia)
Bánátnagyfalu
Bánátnagyfalu
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 49′ 23″, k. h. 20° 35′ 34″Koordináták: é. sz. 45° 49′ 23″, k. h. 20° 35′ 34″

Bánátnagyfalu (szerbül Банатско Велико Село / Banatsko Veliko Selo) település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben, Nagykikinda községben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykikinda keleti szomszédságában fekszik, Torontáltószeg és Nákófalva között.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szenthubert, Szentborbála és Károlyliget település Mária Terézia királynő rendeletére 1770-1771-ben települt. A telepítést Neumann temesvári igazgatósági tanácsos végezte Lotaringiából származó francia, és délnyugat Németországból származó sváb telepesekkel.

A falvak a 18. század során többször is gazdát cseréltek és idővel a francia telepesek is beleolvadtak a német lakosságba.

A II. világháború után a sváb lakosság Németországba menekült, helyükbe szerb családok költöztek Boszniából.

A három német falu 1948-ban egyesült (Banatsko) Veliko Selo (Bánátnagyfalu) néven.

Szenthubert[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szenthubert (Sankt Hubert) falut Neumann temesvári igazgatósági tanácsos 1771-ben telepítette be francia és német telepesekkel. A franciák Lotaringiából a metzi, besançoni, párizsi és luxemburgi egyházmegyékből, a németek, pedig Mainz, Trier, Nassau, Würzburg, Ingolstadt városokból és a környező falvakból érkeztek. Az új telepeseknek 1770-ben plébániájuk, 1771-ben pedig már iskolájuk is épült.

1781. után Szenthubertet a gróf Ferraris család vásárolta meg, majd a gróf Zichy-Ferraris család birtoka lett, 1838-ban pedig gróf Zichy-Ferraris Ferencz lett a földesura. A falu római katolikus temploma 1806-ban épült.

A település határában feküdt egykor Hollósvár, melyet egy 1429-ből való oklevél is említett.

1910-ben 1497 lakosából 80 magyar, 1351 német, 37 román volt. Ebből 1439 római katolikus, 39 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott.

Szentborbála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentborbála (Seultour) helyén a török hódoltság előtt Seultourn állt. A hódoltság alatt elpusztult régi falu helyére, melyből csak egy csonka torony maradt meg 1770-1771-ben Neumann temesvári igazgatósági tanácsos felügyelete alatt épült fel az új falu, melyet azután a Lotaringiából származó első francia telepesei Seultourn-nak neveztek el. A temesvári igazgatóság az első települőknek 64 házat és mellé iskolát is építtetett. Később a francia telepesekhez rajnamelléki németek csatlakoztak, eleinte külön, a Deutsch-Gasse-nak nevezett utcában telepedtek le. Később a francia telepesek beolvadtak a német lakosságba.

1910-ben 961 lakosából 13 magyar, 925 német, 23 román volt. Ebből 938 római katolikus, 23 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott.

Károlyliget[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károlyliget (Charleville) Mária Terézia királynő rendeletére épült 1770-1771-ben ugyancsak Neumann temesvári igazgatósági tanácsos felügyelete alatt, aki az első letelepülőknek 64 házat építtetett. Elsőként Lotaringiából származó franciák érkeztek, hozzájuk németek is csatlakoztak és eleinte a franciák voltak többségben. A német települők a franciáktól elkülönülve, a Deutsch-Gasse nevű utcában laktak és 1771-ben a temesvári igazgatóság már elemi iskolát is építtetett részükre.

1838-ban Károlyliget birtokosa a gróf Zichy-Ferrary család volt.

Károlyliget határában feküdt a középkorban Horogszeg falu is, amely 1429-ben Szilágyi László birtoka volt. A falu a török hódoltság alatt pusztult el, a gróf Mercy-féle térképen is pusztaként van feltüntetve Orosin néven. 1750-től a délmagyarországi kincstári puszták bérlők-társasága bérelte. Az 1783-as térképen Mali Orosin néven írták.

1910-ben 757 lakosából 5 magyar, 726 német, 26 román volt. Ebből 731 római katolikus, 26 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
4388 4276 4310 3603 3322 3134 3034[2] 2512[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 2922 96,30
Magyarok 26 0,85
Cigányok 14 0,46
Horvátok 10 0,32
Macedónok 10 0,32
Montenegróiak 8 0,26
Jugoszlávok 7 0,23
Muzulmánok 3 0,09
Ukránok 2 0,06
Szlovákok 1 0,03
Albánok 1 0,03
Egyéb/Ismeretlen[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szenthubert, Szentborbála és Károlyliget környéke 1769-72 között
  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima PDF, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004. (szerbül) ISBN 86-84433-14-9
  3. Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánátnagyfalu témájú médiaállományokat.