Ókeresztúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ókeresztúr
(Српски Крстур / Srpski Krstur)
Panoramic view of Srpski Krstur.jpg
Ókeresztúr címere
Ókeresztúr
címere
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Észak-bánsági
Község Törökkanizsa
Rang falu
Irányítószám 23334
Körzethívószám +381 230
Népesség
Teljes népesség 1321 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 30 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 75 m
Terület 54,9 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ókeresztúr  (Szerbia)
Ókeresztúr
Ókeresztúr
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 46° 08′ 00″, k. h. 20° 06′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 08′ 00″, k. h. 20° 06′ 00″

Ókeresztúr (szerbül Српски Крстур / Srpski Krstur, régebbi magyar nevén Szerbkeresztúr) falu a szerbiai Vajdaság tartomány Észak-bánsági körzetében, közigazgatásilag Törökkanizsa község része.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szegedtől délre, a Tisza bal partján, Gyála és Martonos közt fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókeresztúr nevét a 14. században említette először oklevél. Akkor Papkeresztúr-nak nevezték. Első birtokosa a 14. század második feléből ismert; aki Bernátfia Lőrinc volt, aki mivel utódja nem maradt, az akkor Papkeresztúrnak nevezett települést a csanádi társas káptalanra hagyta.

1456-ban a káptalan birtoka volt és V. László király a káptalan jobbágyait felmentette a szegedi várnagyoknak addig fizetett adók alól. E kiváltságát később Mátyás király is megerősítette.

1557-1558-ban a török hódoltság alatt a temesvári defterdár 10 házat írt itt össze, melynek lakosai magyarok voltak. A község azonban csakhamar elnéptelenedett, és 1647-ben már a puszta telkek között szerepelt.

1648-ban Dőry István és Török András kapták meg adományként.

1701-ben Dolny István csanádi püspök jelentette be igényét e pusztára, melyet 1702-ben meg is ítélt neki, de a puszta a Magyarország területéből elszakított temesvári bánságba került, és Temesvár visszavétele után szerbek kezdtek ide letelepedni.

Egy 1717. évi jegyzék a falut Kistúr néven említi.

1735-ben ismét puszta lett, majd 1752-ben a tisza-marosi határőröké lett és ekkor újra benépesült.

1774-ben a nagykikindai kerülethez csatolták, majd 1876-ban annak feloszlatása után Torontál vármegyéhez került.

1910-ben 3053 lakosából 507 magyar, 2511 szerb volt. Ebből 454 római katolikus, 2558 görögkeleti ortodox, 31 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott.

Örvösfalu[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókeresztúr a középkorban határos volt a valószínűleg a középkorban elpusztult Örvösfalu-val, melynek 1419-ben Örvösi Pál fia István, Mihály fia Gergely, Miklós fia Tamás, Mátyás fia Simon és István fia Tamás voltak birtokosai.

1450-ben a falu földesurai az Örvösi családból János, Benedek és Simon fia Pál, továbbá Keserü János és Pánczél Pál.

Örvösi Pál neve 1469-ben tűnt fel utoljára, mikor a budai káptalant Temerkény birtokába beiktatták.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
2642 2585 2415 2201 1794 1552 1620[2] 1321[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 1131 69,81
Cigányok 220 13,58
Magyarok 152 9,38
Jugoszlávok 36 2,22
Horvátok 10 0,61
Macedónok 8 0,49
Montenegróiak 4 0,24
Ukránok 2 0,12
Szlovákok 2 0,12
Muzulmánok 2 0,12
Bunyevácok 2 0,12
Oroszok 1 0,06
Románok 1 0,06
Bosnyákok 1 0,06
Egyéb/Ismeretlen[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima PDF, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004. (szerbül) ISBN 86-84433-14-9
  3. Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]