Ókeresztúr
| Ókeresztúr (Српски Крстур / Srpski Krstur) |
|||
 |
|||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szerbia |
||
| Tartomány | Vajdaság | ||
| Körzet | Észak-bánsági | ||
| Község | Törökkanizsa | ||
| Rang | falu | ||
| Irányítószám | 23334 | ||
| Körzethívószám | +381 230 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1321 fő (2011)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 30 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 75 m | ||
| Terület | 54,9 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
.png)
 Ókeresztúr
Pozíció Szerbia térképén
|
|||
| é. sz. 46° 08′ 00″, k. h. 20° 06′ 00″ | |||
Ókeresztúr (szerbül Српски Крстур / Srpski Krstur, régebbi magyar nevén Szerbkeresztúr) falu a szerbiai Vajdaság tartomány Észak-bánsági körzetében, közigazgatásilag Törökkanizsa község része.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szegedtől délre, a Tisza bal partján, Gyála és Martonos közt fekvő település.
Története [szerkesztés]
Ókeresztúr nevét a 14. században említette először oklevél. Akkor Papkeresztúr-nak nevezték. Első birtokosa a 14. század második feléből ismert; aki Bernátfia Lőrinc volt, aki mivel utódja nem maradt, az akkor Papkeresztúrnak nevezett települést a csanádi társas káptalanra hagyta.
1456-ban a káptalan birtoka volt és V. László király a káptalan jobbágyait felmentette a szegedi várnagyoknak addig fizetett adók alól. E kiváltságát később Mátyás király is megerősítette.
1557-1558-ban a török hódoltság alatt a temesvári defterdár 10 házat írt itt össze, melynek lakosai magyarok voltak. A község azonban csakhamar elnéptelenedett, és 1647-ben már a puszta telkek között szerepelt.
1648-ban Dőry István és Török András kapták meg adományként.
1701-ben Dolny István csanádi püspök jelentette be igényét e pusztára, melyet 1702-ben meg is ítélt neki, de a puszta a Magyarország területéből elszakított temesvári bánságba került, és Temesvár visszavétele után szerbek kezdtek ide letelepedni.
Egy 1717. évi jegyzék a falut Kistúr néven említi.
1735-ben ismét puszta lett, majd 1752-ben a tisza-marosi határőröké lett és ekkor újra benépesült.
1774-ben a nagykikindai kerülethez csatolták, majd 1876-ban annak feloszlatása után Torontál vármegyéhez került.
1910-ben 3053 lakosából 507 magyar, 2511 szerb volt. Ebből 454 római katolikus, 2558 görögkeleti ortodox, 31 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott.
Örvösfalu [szerkesztés]
Ókeresztúr a középkorban határos volt a valószínűleg a középkorban elpusztult Örvösfalu-val, melynek 1419-ben Örvösi Pál fia István, Mihály fia Gergely, Miklós fia Tamás, Mátyás fia Simon és István fia Tamás voltak birtokosai.
1450-ben a falu földesurai az Örvösi családból János, Benedek és Simon fia Pál, továbbá Keserü János és Pánczél Pál.
Örvösi Pál neve 1469-ben tűnt fel utoljára, mikor a budai káptalant Temerkény birtokába beiktatták.
Népesség [szerkesztés]
Demográfiai változások [szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2642 | 2585 | 2415 | 2201 | 1794 | 1552 | 1620[2] | 1321[1] |
Etnikai összetétel [szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 1131 | 69,81 |
| Cigányok | 220 | 13,58 |
| Magyarok | 152 | 9,38 |
| Jugoszlávok | 36 | 2,22 |
| Horvátok | 10 | 0,61 |
| Macedónok | 8 | 0,49 |
| Montenegróiak | 4 | 0,24 |
| Ukránok | 2 | 0,12 |
| Szlovákok | 2 | 0,12 |
| Muzulmánok | 2 | 0,12 |
| Bunyevácok | 2 | 0,12 |
| Oroszok | 1 | 0,06 |
| Románok | 1 | 0,06 |
| Bosnyákok | 1 | 0,06 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. Retrieved 2012-11-30. ISBN 978-86-6161-023-3 (szerbül és angolul)
- ↑ Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004, - ISBN 86-84433-14-9
- ↑ Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források [szerkesztés]
- Borovszky Samu: Torontál vármegye
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||
