Ókeresztúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ókeresztúr
(Српски Крстур / Srpski Krstur)
Panoramic view of Srpski Krstur.jpg
Ókeresztúr címere
Ókeresztúr
címere
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Észak-bánsági
Község Törökkanizsa
Rang falu
Irányítószám 23334
Körzethívószám +381 230
Népesség
Teljes népesség 1321 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 30 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 75 m
Terület 54,9 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ókeresztúr (Szerbia)
Ókeresztúr
Ókeresztúr
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 46° 08′ 00″, k. h. 20° 06′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 08′ 00″, k. h. 20° 06′ 00″

Ókeresztúr (szerbül Српски Крстур / Srpski Krstur, régebbi magyar nevén Szerbkeresztúr) falu a szerbiai Vajdaság tartomány Észak-bánsági körzetében, közigazgatásilag Törökkanizsa község része.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szegedtől délre, a Tisza bal partján, Gyála és Martonos közt fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókeresztúr nevét a 14. században említette először oklevél. Akkor Papkeresztúr-nak nevezték. Első birtokosa a 14. század második feléből ismert; aki Bernátfia Lőrinc volt, aki mivel utódja nem maradt, az akkor Papkeresztúrnak nevezett települést a csanádi társas káptalanra hagyta.

1456-ban a káptalan birtoka volt és V. László király a káptalan jobbágyait felmentette a szegedi várnagyoknak addig fizetett adók alól. E kiváltságát később Mátyás király is megerősítette.

1557-1558-ban a török hódoltság alatt a temesvári defterdár 10 házat írt itt össze, melynek lakosai magyarok voltak. A község azonban csakhamar elnéptelenedett, és 1647-ben már a puszta telkek között szerepelt.

1648-ban Dőry István és Török András kapták meg adományként.

1701-ben Dolny István csanádi püspök jelentette be igényét e pusztára, melyet 1702-ben meg is ítélt neki, de a puszta a Magyarország területéből elszakított temesvári bánságba került, és Temesvár visszavétele után szerbek kezdtek ide letelepedni.

Egy 1717. évi jegyzék a falut Kistúr néven említi.

1735-ben ismét puszta lett, majd 1752-ben a tisza-marosi határőröké lett és ekkor újra benépesült.

1774-ben a nagykikindai kerülethez csatolták, majd 1876-ban annak feloszlatása után Torontál vármegyéhez került.

1910-ben 3053 lakosából 507 magyar, 2511 szerb volt. Ebből 454 római katolikus, 2558 görögkeleti ortodox, 31 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott.

Örvösfalu[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókeresztúr a középkorban határos volt a valószínűleg a középkorban elpusztult Örvösfalu-val, melynek 1419-ben Örvösi Pál fia István, Mihály fia Gergely, Miklós fia Tamás, Mátyás fia Simon és István fia Tamás voltak birtokosai.

1450-ben a falu földesurai az Örvösi családból János, Benedek és Simon fia Pál, továbbá Keserü János és Pánczél Pál.

Örvösi Pál neve 1469-ben tűnt fel utoljára, mikor a budai káptalant Temerkény birtokába beiktatták.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
2642 2585 2415 2201 1794 1552 1620[2] 1321[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 1131 69,81
Cigányok 220 13,58
Magyarok 152 9,38
Jugoszlávok 36 2,22
Horvátok 10 0,61
Macedónok 8 0,49
Montenegróiak 4 0,24
Ukránok 2 0,12
Szlovákok 2 0,12
Muzulmánok 2 0,12
Bunyevácok 2 0,12
Oroszok 1 0,06
Románok 1 0,06
Bosnyákok 1 0,06
Egyéb/Ismeretlen[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima] [[Portable Document Format|PDF]]. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 8684433149 Knjiga 9 (szerbül)  
  3. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 8684433009 1. könyv  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]