Rábé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rábé (Рабе / Rabe)
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Észak-bánsági
Község Törökkanizsa
Rang falu
Körzethívószám +381 230
Népesség
Teljes népesség 106 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Rábé (Szerbia)
Rábé
Rábé
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 46° 06′ 00″, k. h. 20° 16′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 06′ 00″, k. h. 20° 16′ 00″

Rábé (szerbül Рабе / Rabe) Törökkanizsa községhez tartozó település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben. Közigazgatásilag nem önálló település, hanem a magyarmajdányi Helyi közösséghez tartozik.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar-román-szerb hármashatár mellett, Törökkanizsától északkeletre, Óbéba és Magyarmajdány közt fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rábé Árpád-kori település. Nevét az oklevelek 1256-ban említették először Rabey néven.

1285-ben Rabe, 1333-ban és 1337-ben Rabe, 1482 Belsew Rabe, Kylsew Rabe, 1494-ben predia Kylsew Rabe, Belsew Rabe néven írták.

Rábé a Csanád nemzetség birtokai közé tartozott. 1256-ban a nemzetség tagjai közt kétfelé volt osztva: az Oroszlámos felé eső fele a Thelegdyeké, a másik fele pedig a Makófalvi családé volt. 1337-ben említették az itt lévő malmot is, melyet a két család közösen használt. 1333-ban neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is. Papja ekkor 5 garas pápai tizedet fizetett. Egyházát valószínűleg a Csanád nemzetség alapította.

A török időkben, Temesvár eleste után a falu szintén behódolt a töröknek. A temesvári defterdár 1557-1558-ban 27 magyar lakost talált a faluban.

1561-ben Nádasdy Tamás nádor, a János Zsigmondhoz pártolt Thelegdy Mihály részét Kerecsényi Lászlónak adományozta.

1564-ben Jász Lukács, a királyi kincstár és Thelegdy Mihály voltak a földesurai. A török hódoltság alatt magyar jobbágysága kipusztult. 1582-ben csak 3 szerb juhász lakta, de nemsokára ezek is tovább vonultak és Rábéből puszta lett, melyet Wesselényi nádor 1655-ben Horváth-Kissevits György királyi titkárnak, Czorgáll Ferencnek és Csór Györgynek adományozott, 1701-ben pedig igényt jelentett be rá a csanádi püspök is, majd 1723-ban temesvári igazgatóság bérbe adta Veliki Vászó szegedi kapitánynak.

A mai helység lakosait a csanádi tiszttartóság 1777-ben telepítette, Szegedről való dohánytermelő lakosokból.

1783-ban a királyi kamara bérbe adta Szeged városának és ettől fogva lakossága egyre szaporodott. Önálló községgé az 1800-as évek vége, 1900 eleje körüli időkben alakult.

1875-ben az árvíz az egész határt elöntötte.

A 20. század elején Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott.

1910-ben 478 lakosából 469 magyar, 7 román volt. Ebből 471 római katolikus, 7 görögkeleti ortodox volt.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
400 407 390 306 221 195 135[2] 106[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiség Szám %
Magyarok 123 91,11
Jugoszlávok 5 3,70
Szerbek 4 2,96
Egyéb/Ismeretlen[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima PDF, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004. (szerbül) ISBN 86-84433-14-9
  3. Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]