Magyarmajdány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarmajdány (Мајдан / Majdan)
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Észak-bánsági
Község Törökkanizsa
Rang falu
Irányítószám 23333
Körzethívószám +381 23
Népesség
Teljes népesség 210 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 17 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 80 m
Terület 25,0 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Magyarmajdány  (Szerbia)
Magyarmajdány
Magyarmajdány
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 46° 06′ 00″, k. h. 20° 16′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 06′ 00″, k. h. 20° 16′ 00″

Magyarmajdány (szerbül Мајдан / Majdan) Törökkanizsa községhez tartozó település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben. Közigazgatásilag hozzá tartozik a szomszédos Rábé is.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar-román-szerb hármashatártól délre, Törökkanizsától északkeletre fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarmajdányi Állami általános iskola 1900. körül

Magyarmajdány Árpád-kori település. Helyén a középkorban Oroszlámos, vagy mint eleinte nevezték Oroszlámos-monostora állt. Egykor Oroszlámos részeként említették, a település alapítója a Csanád nemzetségbeli Oroszlámos volt.

1247-ben Kelemenös bán fiának, Pongrác ispánnak itt egy jobbágytelke volt.

Oroszlámos monostoráról a Csanád nemzetség 1256. évi osztálylevele, mint fennállóról emlékezett meg. E monostor volt egyúttal a Csanád nemzetség temetkező helye is. Valószínű, hogy 1280-ban a kunok pusztították el.

1337-ben a Csanád nemzetség tagjai, a Makófalviak és a Thelegdyek Oroszlámost kettéosztották egymás közt; a birtok úttól nyugatra eső fele a Makófalviaké, míg az attól keletre eső rész a Telegdieké lett, és ebből alakult ki később Magyarmajdány település, Oroszlámosmonostort azonban az egész nemzetség közös birtokának hagyták.

A monostor elpusztulása után azonban 1337. június 11-én Oroszlámost is felosztották. A Thelegdyek kapták a keleti részét, a Makófalviak a nyugatit.

1360-ban a Thelegdy-rész Miklós főispán fiaié Györgyé és Miklósé lett. A Thelegdyek azonban lassanként eladogatták itteni birtokaikat, így a 16. század elején már csak Thelegdy Istvánnak voltak itt részei, amelyekre 1508 május 22-én királyi megerősítő levelet eszközölt ki.

1536-ban még jelentékeny helység volt; Oláh Miklós a vidék legnevezetesebb falvai között sorolta fel. Ekkoriban épült fel kőfalakkal megerősített kastélya is, melynek nyomai Magyarmajdány község temetőjében és környékén az 1900-as évek elején még láthatók voltak.

1550. szeptemberében a települést a törökök ellenállás nélkül birtokukba kerítették, és átadták Petrovics Péternek, aki ide őrséget helyezett. Néhány hét múlva Varkocs Tamás kiverte innen Petrovics embereit, de az erőd nem sokáig lehetett Ferdinánd birtokában, mert 1557-1558-ban már a temesvári vilajetba tartozott s ekkor a temesvári defterdár 45 magyar családfőt írt itt össze.

1559-ben földesurai János Zsigmondhoz pártoltak, ezért I. Ferdinánd megfosztotta őket itteni birtokaiktól és azokat az 1559-1560. között többeknek eladományozta, 1561-ben Kerecsényi László is kapott itt egy részt, aki azonban az egészet, mely ekkor városként szerepelt, Gyula vára számára foglalta el.

1562-ben a város egy része Osztopáni Balassa Bálint birtokába jutott, de a Thelegdy család még 1568-1570-ben is fenntartotta jogát e birtokra.

1582-ben a török hódoltság alatt még 9 magyar pásztorember lakta. Mikor a magyarság innen kiveszett, szerbek telepedtek le a helyükre.

1647-ben Voxith-Horváth István, Petőfalvi Pető és Ladányi Ferenc nyertek rá adománylevet.

A település a 17. század végén elpusztult, de csakhamar új települők szállták meg és a helység régi magyar neve helyett a török Majdán név terjedt el, mely piacot jelent. A lakosok azonban nem voltak megelégedve helyzetükkel, 1748-ban lejjebb akartak költözködni.

1773-ban a csanádi tiszttartói hivatal Magyarmajdányba dohánytermelő magyarokat telepített a Kunságból, Szegedről és Hódmezővásárhelyről. A bébi uradalommal együtt azután Batthyány Ignác erdélyi püspök birtokába került.

1882-ben gróf Batthyány József a dézsmatized és a szolgálmányok megváltását követelte a községtől, amit azonban a lakosok megtagadtak. Ebből hosszú per keletkezett, mely után a lakosokat mintegy 180.000 forint megfizetésére kötelezték.

A 20. század elején Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott.

1910-ben 758 lakosából 747 volt magyar. Ebből 732 római katolikus, 9 református, 8 görögkeleti ortodox volt.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
747 824 717 624 451 387 292[2] 210[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiség Szám %
Magyarok 251 85,95
Szerbek 16 5,47
Cigányok 12 4,10
Jugoszlávok 4 1,36
Horvátok 3 1,02
Macedónok 1 0,34[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima PDF, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004. (szerbül) ISBN 86-84433-14-9
  3. Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]