Kumán
| Kumán (Кумане / Kumane) | |
 |
|
| A főutca a görögkeleti templommal | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Közép-bánsági |
| Község | Törökbecse |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 23271 |
| Körzethívószám | +381 23 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3284 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 39 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 80 m |
| Terület | 98,8 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
.png)
 Kumán
Pozíció Szerbia térképén
|
|
| é. sz. 45° 32′ 12″, k. h. 20° 13′ 25″ | |
Kumán (szerbül Кумане / Kumane) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, Törökbecse községben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Nagybecskerektől északnyugatra, Törökbecse, Tiszatarrós és Melence közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
Kumán-ról az első adatok a középkorból maradtak fenn. A település átvészelte a török hódoltságot is, nem néptelenedett el ekkor sem.
1717-ben a becskereki kerülethez tartozott, ekkor 13 házat írtak itt össze. A Mercy-féle térképen Kuman néven az elpusztult helységek között sorolták fel.
1750-ben a délmagyarországi kincstári puszták bérlő-társasága bérelte.
1752-ben szerb határőrök költöztek ide a tisza-marosi Határőrvidékről és század-székhely lett. 1774-ben a Nagykikindai kerülethez csatolták. 1775-1778 között szerb lakosai közül 36 család az éppen alakuló dunai Határőrvidékre vándorolt ki, 1788-ban pedig a török háború kitörése után a Balkánról menekülő családok közül 18 szerb család telepedett le itt.
1817-ben, a kikindai szabad kerület községeivel együtt kiváltságlevelet nyert.
1818-ban a kamara volt a helység földesura. 1876-ban Torontál vármegyéhez csatolták. 1854-ben a község fele egy nagy tűzvészben leégett.
1873-ban pedig lakosai közül sokan haltak el kolerában.
1910-ben 6136 lakosából 150 magyar, 5913 szerb volt. Ebből 173 római katolikus, 5939 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökbecsei járásához tartozott.
Népesség[szerkesztés]
Demográfiai változások[szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 5201 | 5288 | 5233 | 4778 | 4321 | 4068 | 3814[2] | 3284[1] |
Etnikai összetétel[szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 3296 | 86,41 |
| Cigányok | 198 | 5,19 |
| Magyarok | 127 | 3,32 |
| Jugoszlávok | 65 | 1,70 |
| Horvátok | 15 | 0,39 |
| Oroszok | 5 | 0,13 |
| Szlovákok | 4 | 0,10 |
| Románok | 3 | 0,07 |
| Macedónok | 3 | 0,07 |
| Montenegróiak | 2 | 0,05 |
| Csehek | 1 | 0,02 |
| Szlovének | 1 | 0,02 |
| Németek | 1 | 0,02 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkeleti temploma - 1823-ban épült
Jegyzetek[szerkesztés]
- ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. Retrieved 2012-11-30. ISBN 978-86-6161-023-3 (szerbül és angolul)
- ↑ Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004, - ISBN 86-84433-14-9
- ↑ Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források[szerkesztés]
- Borovszky Samu: Torontál vármegye
|
|||||||||||||||||
