Tiszatarrós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiszatarrós (Тараш / Taraš)
Taraš, Orthodox Church.jpg
A görögkeleti templom
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Közép-bánsági
Község Nagybecskerek
Rang falu
Irányítószám 23209
Körzethívószám +381 23
Népesség
Teljes népesség 1009 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 22 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 72 m
Terület 52,5 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tiszatarrós (Szerbia)
Tiszatarrós
Tiszatarrós
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 28′ 03″, k. h. 20° 11′ 32″Koordináták: é. sz. 45° 28′ 03″, k. h. 20° 11′ 32″

Tiszatarrós (szerbül Тараш / Taraš) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Bánságban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagybecskerektől északnyugatra, a Tisza bal partján, Kumán, Csurog és Elemér közt fekszik, közigazgatásilag Nagybecskerek községhez tartozik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tiszatarrós, Tiszatarros, Tarras a vármegye legrégibb helységeinek egyike, melyről már IV. Béla király névtelen jegyzője is megemlékezett 1200. körül írt művében, mely szerint a honfoglalás idején Árpád vezér Bojtának a bolgárok fölött aratott győzelme miatt vitézségéért Tornus mezőt, a mai Tiszatarrost adta jutalmul, ahova az később hunokat telepített.

Neve már szerepelt az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékekben is Tarhus néven, az egyházas helyek között.

1422-ben az egyik oklevélben az innen származó a Tarrosi család egyik tagja királyi emberként szerepelt, majd 1439-ben szintén királyi emberként szerepelt egy oklevélben a Tarhosi Kenéz család tagjai közül való Miklós is.

A falu a török hódoltság alatt elpusztult és az 1723-1725-ös gróf Mercy térképén is a becskereki kerületben az elpusztult helységek között találjuk.

1750-ben a délmagyarországi kincstári pusztákat bérlő társaság bérelte, majd 1752-ben a tisza-marosi határőrök részére jelölték ki letelepedési helyül, majd 1774-ben a kikindai kiváltságos kerülethez csatolták.

1775-1778. között 20 család költözött el innen a dunai Határőrvidékre.

1817. augusztus 1-jén a kerülethez tartozó többi településsel együtt Tiszatarrós is kiváltságlevelet nyert, majd 1876-ban Torontál vármegyéhez csatolták.

1910-ben 2107 lakosából 28 magyar, 2063 szerb volt. Ebből 33 római katolikus, 2064 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökbecsei járásához tartozott.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
1956 1956 1779 1612 1328 1174 1140[2] 1009[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 1100 96,49
Cigányok 15 1,31
Magyarok 8 0,70
Montenegróiak 2 0,17
Horvátok 2 0,17
Jugoszlávok 2 0,17
Ruszinok 1 0,08
Oroszok 1 0,08
Románok 1 0,08
Egyéb/Ismeretlen[3]

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tiszatarrós egy régi térképen
  • Görögkeleti temploma - 1851-ben épült

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima] [[Portable Document Format|PDF]]. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 8684433149 Knjiga 9 (szerbül)  
  3. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 8684433009 1. könyv  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]