Tiszatarrós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiszatarrós (Тараш / Taraš)
Taraš, Orthodox Church.jpg
A görögkeleti templom
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Közép-bánsági
Község Nagybecskerek
Rang falu
Irányítószám 23209
Körzethívószám +381 23
Népesség
Teljes népesség 1009 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 22 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 72 m
Terület 52,5 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tiszatarrós  (Szerbia)
Tiszatarrós
Tiszatarrós
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 28′ 03″, k. h. 20° 11′ 32″Koordináták: é. sz. 45° 28′ 03″, k. h. 20° 11′ 32″

Tiszatarrós (szerbül Тараш / Taraš) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Bánságban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagybecskerektől északnyugatra, a Tisza bal partján, Kumán, Csurog és Elemér közt fekszik, közigazgatásilag Nagybecskerek községhez tartozik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tiszatarrós, Tiszatarros, Tarras a vármegye legrégibb helységeinek egyike, melyről már IV. Béla király névtelen jegyzője is megemlékezett 1200. körül írt művében, mely szerint a honfoglalás idején Árpád vezér Bojtának a bolgárok fölött aratott győzelme miatt vitézségéért Tornus mezőt, a mai Tiszatarrost adta jutalmul, ahova az később hunokat telepített.

Neve már szerepelt az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékekben is Tarhus néven, az egyházas helyek között.

1422-ben az egyik oklevélben az innen származó a Tarrosi család egyik tagja királyi emberként szerepelt, majd 1439-ben szintén királyi emberként szerepelt egy oklevélben a Tarhosi Kenéz család tagjai közül való Miklós is.

A falu a török hódoltság alatt elpusztult és az 1723-1725-ös gróf Mercy térképén is a becskereki kerületben az elpusztult helységek között találjuk.

1750-ben a délmagyarországi kincstári pusztákat bérlő társaság bérelte, majd 1752-ben a tisza-marosi határőrök részére jelölték ki letelepedési helyül, majd 1774-ben a kikindai kiváltságos kerülethez csatolták.

1775-1778. között 20 család költözött el innen a dunai Határőrvidékre.

1817. augusztus 1-jén a kerülethez tartozó többi településsel együtt Tiszatarrós is kiváltságlevelet nyert, majd 1876-ban Torontál vármegyéhez csatolták.

1910-ben 2107 lakosából 28 magyar, 2063 szerb volt. Ebből 33 római katolikus, 2064 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökbecsei járásához tartozott.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
1956 1956 1779 1612 1328 1174 1140[2] 1009[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 1100 96,49
Cigányok 15 1,31
Magyarok 8 0,70
Montenegróiak 2 0,17
Horvátok 2 0,17
Jugoszlávok 2 0,17
Ruszinok 1 0,08
Oroszok 1 0,08
Románok 1 0,08
Egyéb/Ismeretlen[3]

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tiszatarrós egy régi térképen
  • Görögkeleti temploma - 1851-ben épült

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima PDF, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004. (szerbül) ISBN 86-84433-14-9
  3. Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]