Écska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Écska (Ечка / Ečka)
Ecka-church3.jpg
A római katolikus templom
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Közép-bánsági
Község Nagybecskerek
Rang falu
Irányítószám 23203
Körzethívószám +381 23
Népesség
Teljes népesség 3999 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 177 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 71 m
Terület 25,5 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Écska  (Szerbia)
Écska
Écska
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 19′ 04″, k. h. 20° 26′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 19′ 04″, k. h. 20° 26′ 20″

Écska (szerbül Ечка / Ečka, románul Ecica, németül Etschka) település Szerbiában a Vajdaságban a Közép-bánsági körzetben, Nagybecskerek községben. Korábban két településből állt, ezek: Écska (1899-ig Német-Écska (Deutsch-Etschka)) és Ecsehida (Alt-Etschka).

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagybecskerektől 10 km-re délre, a Béga bal partján, Lukácsfalva, Zsigmondfalva és Óécska közt fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település az 1718. évi pozsareváci béke után keletkezett, első említése III. Károly király 1718. szeptember 12-én kelt rendeletében történt[forrás?], amely a települést a nagybecskereki járásba sorolta. Écskát, és a hozzá tartozó 30 000 holdas birtokot 1781-ben az örmény származású Lázár Lukács jószágkereskedő vásárolta meg 217 000 forintért egy bécsi árverésen. Ezt követően kezdődik a mocsaras, jórészt lakatlan vidék felvirágzása: mindössze néhány évtized alatt az écskai uradalom neves mintagazdaság lett, és 160 esztendőn keresztül marad a Lázár család tulajdonában. A falu első telepesei magyarajkú katolikusok voltak, majd 1793-ban bolgárkertészettel foglalkozó katolikusok érkeztek.[forrás?] Ebben az évben alapították a plénániát is, és a következő évben elkészült a falu vertfalú temploma.[2]

1848. július 15-én itt verte vissza Kiss Ernő ezredes, későbbi aradi vértanú, a Nagybecskerek elfoglalására induló Stratimirović 8000 főnyi szerb seregét. 1910-ben 1680, többségben német lakosa volt, jelentős román és magyar kisebbséggel.

A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
3934 4188 4323 4621 5293 5172 4513[3] 3999[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 2483 55,01
Románok 1325 29,35
Magyarok 196 4,34
Jugoszlávok 123 2,72
Cigányok 72 1,59
Montenegróiak 21 0,46
Horvátok 14 0,31
Bolgárok 12 0,26
Szlovákok 9 0,19
Németek 9 0,19
Macedónok 5 0,11
Szlovének 4 0,08
Muzulmánok 4 0,08
Ukránok 3 0,06
Albánok 1 0,02
Egyéb/Ismeretlen[4]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Harnoncourt-kastély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kastélyt 1817-ben építette Lázár János. A kastélyt környező területet Lázár Lukács örmény származású kereskedő vásárolta meg az állami kincstártól. A kastély impozáns épülete idővel Bánát egyik jelentős művelődési központjává vált. Számos neves előadóművész mellett a kastély megnyitásakor 1820-ban a kilenc éves Liszt Ferenc is hangversenyt adott. A kastély éveken át a hazai és külföldi vadászok találkozójának helyszíne volt. Gyakori vendég volt itt Ferenc Ferdinánd trónörökös és I. Sándor szerb kormányzó is.

A Keresztelő Szent János római katolikus templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A néhai écskai templom helyén, amely több falusi épülettel együtt leégett 1836-ban, Lázár földbirtokos 1864-ben újat épített, a mai templomot. Építészeti szempontból tekintve, a templom nagy kiterjedésű egyhajós épület, félköralakú oltár háttérrel és igen magas harangtoronnyal. A templom térbeli helyzete és méreteinek összhangja, kivételes esztétikai élményt nyújt. A templom Kansky építészmérnök tervei alapján készült, az építkezés kivitelezője pedig a becskereki Stevan Đorđević volt. Lázár Zsigmondot, templomépítési vállalkozásáért IX. Piusz pápa a Szent György érdemrenddel tüntette ki.

A görögkeleti (szerb) templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templom 1711-ben épült Szent Miklós tiszteletére, és a legöregebb megőrzött művelődéstörténelmi emlékművek egyike ezen a területen. Közvetlenül a szerbek nagy vándorlása utáni időben épült. Megrázó egyszerűsége, sima díszítőelemek nélküli falaival, fával borított dobozelemes mennyezetével óhatatlanul Miloš Crnjanski, a szerb irodalom nagyságának Vándorlások című regénybeli hangulatára utalnak. Jelenleg a templomban egy 1786-ban készült barokk stílusú ikonosztáz áll.

A görögkeleti (román) templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templom neoklasszicista stílusban a falu központjában épült fel 1844-1850. között. Az egyhajós templomépületek sorába tartozik, félköralakú oltártérrel a keleti, és magas harangtoronnyal a déli részén.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Magyar katolikus lexikon
  3. Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima PDF, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004. (szerbül) ISBN 86-84433-14-9
  4. Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Écska témájú médiaállományokat.