Miloš Crnjanski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miloš Crnjanski
Miloš Crnjanski 1914.jpg
Élete
Született 1893. október 26.
Csongrád
Elhunyt 1977. november 30. (84 évesen)
Belgrád
Nemzetiség szerb
Pályafutása
Jellemző műfajok próza

Miloš Crnjanski (szerbül: Милош Црњански) (Csongrád, 1893. október 26.Belgrád, 1977. november 30.) magyarországi szerb költő, író, diplomata.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miloš Crnjanski (magyarul: Czernyászky Milos) édesapja Toma Crnjanski az Osztrák–Magyar Monarchia egyik alacsonyrendű tisztviselőjeként kereste meg mindennapi kenyerét. Az alacsony növésű, ám bohém természetű és a gyakran forrófejű Tomát, politikai nézetei miatt a bánsági Iláncsáról a távoli Csongrádba száműzték. Édesanyja Marija Vujić háztartásbeli volt és csak szerbül beszélt, aminek Csongrádon nem sok hasznát vehette. Távol a szerb közösségtől született 1893. október 26-án Csongrádon a 20. századi szerb irodalom egyik legjelentősebb képviselője – Miloš Crnjanski.

Crnjanskinak a Csongrádon eltöltött éveiről nem maradtak emlékei, de a csongrádi emberekről, édesanyját idézve, mindig szépen beszélt.

A Crnjanski család 1896-ban Temesvárra költözött. A kis Miloš először a temesvári szerb ortodox általános iskolába jár. Berić tanító úr meghatározó személyiség volt a felcseperedő Miloš életében. A gimnáziumot már a temesvári piaristáknál végzi el, akikről Crnjanski igen elismerően írt későbbi Lirika Itake i komentari című művében.

Első verseit gimnazistaként írta és a zombori „Golub” címet viselő szerb nyelvű ifjúsági lapban jelentette meg 1908-1911 között. 1912-ben a szarajevói „Bosanska vila” újságban jelenik meg a "U početku beše sjaj" című költeménye. Ugyanebben az évben beiratkozik a rijekai (Fiume) Export Akadémiára. Ám itt nem sokáig marad, 1913-ban Bécsben már orvostant hallgat.

1914-ben kitör az első világháború és a fiatal Crnjanski mint megannyi honfitársa a Osztrák–Magyar Monarchia csukaszürke zubbonyában 1915-ben Galíciába kerül, a véres orosz frontra. Itt hamarosan megsebesül és Bécsben ápolják. Felépülése után 1916-ban Szegedre a MÁV igazgatóságára vezénylik. 1917-ben Komáromban, majd Esztergomban szolgál. Majd Olaszországba vezénylik és itt várja meg a háború befejeztét. A szörnyű háborús élmény és az „elveszett generáció” tudata, erősen meghatározta Crnjanski költészetét és prózáját (Lirika Itake /Ithaka lírája/ a hiábavalóság lírája, és a Dnevnik o Čarnojeviću /Čarnojević naplója/ – a háborús kiábrándultság, a világégés utáni lét értelmének megkérdőjelezése, a kallódó ifjúság és a szumátraizmus kisregénye).

Miloš Crnjanski 1918-ban még egy rövid időre beiratkozik a bécsi Export Akadémiára, ám hamarosan szakít a felbomló Osztrák–Magyar Monarchiával. 1919-ben végleg elhagyja Magyarországot, és mint megannyi hazai szerb értelmiségi Szerbiába költözik. Belgrádban telepedett le és az itteni Filológiai Egyetemen irodalmat hallgat. Eközben a "Dan" című újságot is szerkeszti.

1921-ben feleségül veszi a szépreményű Vidosava Ružić kisasszonyt. 1922-ben Pancsován (Pančevo) az ottani gimnáziumban tanít és ír.

1928-ban a berlini a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság Nagykövetségének sajtó attaséjaként dolgozik. 1935-ben a német fővárosban már tudósítóként keresi kenyerét. 1938-ban Rómából tudósít. 1941-ben Madridon és Lisszabonon keresztül Londonba érkezik. A második világháborút itt vészeli át, ám a világégés befejezése után, mint királypárti, nem kíván a kommunista Titó Jugoszláviájában élni, így Londonban marad. Az önként felvállalt számüzetés évei alatt a Crnjanski család nehéz anyagi gondok között tengeti életét. Közben folyamatosan ír. Különösen érdekli a magyarországi szerbek történelme és két legmarkánsabb regénye a XVIII. században játszódik (Seobe, Seobe druga knjiga) (Örökös vándorlás).

1965-ban tér vissza Jugoszláviába. Belgrádban él 1977-ben bekövetkezett haláláig.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Maska, poetična komedija (Zagráb, 1918)
  • Lirika Itake (Ithaka lírája)(Belgrád, 1919)
  • Dnevnik o Čarnojeviću (Čarnojević naplója) (Belgrád, 1921) - lírizált modern kisregény
  • Podzemni klub (Földalatti klub)(Pancsova, 1921)
  • Naše plaže na Jadranu (A mi adriai partjaink) (Belgrád, 1927)
  • Boka Kotorska (Belgrád, 1927)
  • Seobe (Örökös vándorlás) (Belgrád, 1929) - a hazájából elűzött szerb nép hányattatásai
  • Ljubav u Toskani (Szerelem Toszkánában) (Belgrád, 1930)
  • Sabrana dela (Összegyűjtött művek) (Belgrád, 1930)
  • Knjiga o Nemačkoj (Németország könyve) (Belgrád, 1931)
  • Sveti Sava (Szent Száva) (Belgrád, 1934)- a szerb egyház megalapítójának élete
  • Odabrani stihovi (Válogatott versek) (Párizs, 1954)
  • Konak (Szabadka, 1958)
  • Itaka i komentari (Ithaka és magyarázatok)( (Belgrád, 1959) - önéletrajzi mű
  • Seobe druga knjiga (Örökös vándorlás második könyv) (Belgrád, 1962)- a szerbek a katolikus Habsburg Birodalomból az ortodox Oroszországba költözéséről szóló regény
  • Lament nad Beogradom (Lamentáció Belgrádért) (Johannesburg, 1962) - költői hattyúdal
  • Tri poeme (Három költemény) (Belgrád, 1965)
  • Kap španske krvi (Egy csepp spanyol vér) (Belgrád, 1971) - regény
  • Roman o Londonu (London regénye) (Belgrád, 1971) - a száműzetésben élő ember magányáról, tragédiájáról szóló, önéletrajzi motívumokkal megtüzdelt regény
  • Knjiga o Mikelanđelu (Michelangelo könyve) (Belgrád, 1981)
  • Embahade (Nagykövetségek) (Belgrád, 1985)

Szumátraizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Crnjanski "szumátraizmusa" a kozmopilitizmus és a panteizmus ötvözete, új lírai életérzés, amely a messzeség motívumát és a távoli dolgok, történések öszzefüggéseit, egymásra utaltságát, illetve hatását hirdeti (Lirika Itake, Dnevnik o Čarnojeviću, Lament nad Beogradom).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gordana Vučinić: Miloš Crnjanski seobe kao sudbina (Beograd, 1993)
  • Sto najznamenitijih Srba (Beograd, 1993)
  • Jovan Deretić: Istorija srpske književnosti (Beograd, 1982)
  • Milosevits Péter: A szerb irodalom története (Budapest, 1998)