Ernőháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ernőháza
(Банатски Деспотовац /
Banatski Despotovac)
Banatski Despotovac, park in the village centre.jpg
Park a falu központjában. Ezen a helyen állt a katolikus templom az 1940-es évekig
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Közép-bánsági
Község Nagybecskerek
Rang falu
Irányítószám 23242
Körzethívószám +381 23
Népesség
Teljes népesség 1291 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 32 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 53 m
Terület 50,2 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ernőháza  (Szerbia)
Ernőháza
Ernőháza
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 21′ 33″, k. h. 20° 39′ 31″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 33″, k. h. 20° 39′ 31″

Ernőháza (1899-ig Ernesztháza, szerbül Банатски Деспотовац / Banatski Despotovac, németül Ernsthausen) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagybecskerektől 22 km-re keletre, a Temes közelében, Lázárföld, Szárcsa, Nezsény és Bótos közt fekszik, közigazgatásilag Nagybecskerek községhez tartozik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar és német neve Kiss Ernő honvédtábornok, aradi vértanú nevét viseli.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1828-ban ittebei Kiss Izsák telepítette a Kenderes nevű puszta helyén. 1910-ben 2206, többségben német lakosa volt jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott. Temploma 1884-ben épült. 1945-ben a templomot földig rombolták. A németek helyére Észak-Boszniából és Montenegróból érkeztek új szerb telepesek. 1983-ban a faluban 3 magyar és 2 horvát katolikus élt. 2002-ben 1620 lakosából 1591 szerb volt, a magyarok száma: 2.

Első birtokosa 1848-ig Kiss Ernő, az Aradon kivégzett vértanú tábornok volt, akinek itteni birtokait a kincstár foglalta le és az ittebei kincstári tiszttartóság vette kezelésbe.

1860-ban a község lakosai vásároltak meg itt 80 telket, az összes ú. n. királyi kisebb haszonvételekkel (regale) és a plébánia kegyúri jogával együtt, a többi birtok pedig 1867-ben részben Kiss Miklós begaszentgyörgyi földesúr és báró Duka Emilné, Beodrai Karátsonyi Katalin birtoka lett.

Kiss Miklós itteni birtokait a Haas és Deutsch cég, ettől pedig Duschnitz Miksa vásárolta meg, és kisebb részletekben eladta a helybeli közbirtokosságnak. Báró Duka Emilné itteni birtokait pedig fia, báró Duka Géza örökölte.

1851-ben Fényes Elek írta a településről:

" Ernőháza, Ernesztháza/Банатски Деспотовац, Banatski Despotovac/Ernsthausen, Torontál vármegyében igen szép német falu, egyenlő körben álló házaival: 1162 katholikus, 32 zsidó lakossal, áldott gazdag határral. Contract. hely. Földesura Kiss Erneszt után a királyi kincstár. Utolsó posta Becskerek."

1910-ben 2206 lakosából 100 magyar, 1981 német, 97 román volt. Ebből 2092 római katolikus, 105 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott.

Vidaegyház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ernőházához tartozik még Nagyvida-puszta is, melynek helyén a középkorban Vidaegyház nevű falu feküdt. E falu eredetileg a kevevára tartozéka volt, 1319-1455 években Keve vármegyéhez tartozott.

1340. előtt Kartali Etele és István elfoglalták; Ittebői Istvánfia János, a nádor előtt ekkor azt állította, hogy e falu, mint kevei várjobbágyot, őt illeti meg. A nádor 1340-ben mégis Kartali Etelének s örököseinek ítélte oda.

1367-ben a falut Nagy Lajos király Macedóniai Dancs Péter és János mestereknek adományozta; de a 15. században mégis az Ittebői-család birtokába került.

A török időkben elpusztult, és Mercy térképén már ezen a helyen Vide és Kenderes lakatlan helyeket jelölik. Az utóbbit kincstári pusztaként egy ideig a délmagyarországi bérlők társasága bérelte. 1781-ben mindkét pusztát Kiss Izsák vásárolta meg.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
3098 2955 2864 2289 1993 1823 1620[2] 1291[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 1591 98,20
Románok 7 0,43
Horvátok 3 0,18
Jugoszlávok 3 0,18
Magyarok 2 0,12
Macedónok 2 0,12
Egyéb/Ismeretlen[3]

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus temploma - 1880-1881-ben épült

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima PDF, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004. (szerbül) ISBN 86-84433-14-9
  3. Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]