Ernőháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ernőháza
(Банатски Деспотовац /
Banatski Despotovac)
Banatski Despotovac, park in the village centre.jpg
Park a falu központjában. Ezen a helyen állt a katolikus templom az 1940-es évekig
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Közép-bánsági
Község Nagybecskerek
Rang falu
Irányítószám 23242
Körzethívószám +381 23
Népesség
Teljes népesség 1291 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 32 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 53 m
Terület 50,2 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ernőháza (Szerbia)
Ernőháza
Ernőháza
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 21′ 33″, k. h. 20° 39′ 31″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 33″, k. h. 20° 39′ 31″

Ernőháza (1899-ig Ernesztháza, szerbül Банатски Деспотовац / Banatski Despotovac, németül Ernsthausen) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagybecskerektől 22 km-re keletre, a Temes közelében, Lázárföld, Szárcsa, Nezsény és Bótos közt fekszik, közigazgatásilag Nagybecskerek községhez tartozik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar és német neve Kiss Ernő honvédtábornok, aradi vértanú nevét viseli.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1828-ban ittebei Kiss Izsák telepítette a Kenderes nevű puszta helyén. 1910-ben 2206, többségben német lakosa volt jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott. Temploma 1884-ben épült. 1945-ben a templomot földig rombolták. A németek helyére Észak-Boszniából és Montenegróból érkeztek új szerb telepesek. 1983-ban a faluban 3 magyar és 2 horvát katolikus élt. 2002-ben 1620 lakosából 1591 szerb volt, a magyarok száma: 2.

Első birtokosa 1848-ig Kiss Ernő, az Aradon kivégzett vértanú tábornok volt, akinek itteni birtokait a kincstár foglalta le és az ittebei kincstári tiszttartóság vette kezelésbe.

1860-ban a község lakosai vásároltak meg itt 80 telket, az összes ú. n. királyi kisebb haszonvételekkel (regale) és a plébánia kegyúri jogával együtt, a többi birtok pedig 1867-ben részben Kiss Miklós begaszentgyörgyi földesúr és báró Duka Emilné, Beodrai Karátsonyi Katalin birtoka lett.

Kiss Miklós itteni birtokait a Haas és Deutsch cég, ettől pedig Duschnitz Miksa vásárolta meg, és kisebb részletekben eladta a helybeli közbirtokosságnak. Báró Duka Emilné itteni birtokait pedig fia, báró Duka Géza örökölte.

1851-ben Fényes Elek írta a településről:

" Ernőháza, Ernesztháza/Банатски Деспотовац, Banatski Despotovac/Ernsthausen, Torontál vármegyében igen szép német falu, egyenlő körben álló házaival: 1162 katholikus, 32 zsidó lakossal, áldott gazdag határral. Contract. hely. Földesura Kiss Erneszt után a királyi kincstár. Utolsó posta Becskerek."

1910-ben 2206 lakosából 100 magyar, 1981 német, 97 román volt. Ebből 2092 római katolikus, 105 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott.

Vidaegyház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ernőházához tartozik még Nagyvida-puszta is, melynek helyén a középkorban Vidaegyház nevű falu feküdt. E falu eredetileg a kevevára tartozéka volt, 1319-1455 években Keve vármegyéhez tartozott.

1340. előtt Kartali Etele és István elfoglalták; Ittebői Istvánfia János, a nádor előtt ekkor azt állította, hogy e falu, mint kevei várjobbágyot, őt illeti meg. A nádor 1340-ben mégis Kartali Etelének s örököseinek ítélte oda.

1367-ben a falut Nagy Lajos király Macedóniai Dancs Péter és János mestereknek adományozta; de a 15. században mégis az Ittebői-család birtokába került.

A török időkben elpusztult, és Mercy térképén már ezen a helyen Vide és Kenderes lakatlan helyeket jelölik. Az utóbbit kincstári pusztaként egy ideig a délmagyarországi bérlők társasága bérelte. 1781-ben mindkét pusztát Kiss Izsák vásárolta meg.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
3098 2955 2864 2289 1993 1823 1620[2] 1291[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 1591 98,20
Románok 7 0,43
Horvátok 3 0,18
Jugoszlávok 3 0,18
Magyarok 2 0,12
Macedónok 2 0,12
Egyéb/Ismeretlen[3]

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus temploma - 1880-1881-ben épült

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima] [[Portable Document Format|PDF]]. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 8684433149 Knjiga 9 (szerbül)  
  3. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima. Beograd: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 8684433009 1. könyv  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]