Torontálvásárhely
| Torontálvásárhely (Дебељача / Debeljača) | |
 | |
| A református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Antalfalva |
| Rang | város |
| Irányítószám | 26214 |
| Körzethívószám | +381 13 |
| Rendszám | PA |
| Testvérvárosok | Lista |
| Népesség | |
| Teljes népesség |
|
| Népsűrűség | 100 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 75 m |
| Terület | 53,5 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 04′ 16″, k. h. 20° 36′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 04′ 16″, k. h. 20° 36′ 00″ | |
| Torontálvásárhely weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Torontálvásárhely témájú médiaállományokat. | |
Torontálvásárhely (szerbül Дебељача / Debeljača) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Antalfalva községben.
Fekvése[szerkesztés]
Pancsovától északra, Antalfalva és Cserépalja közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
Torontálvásárhely eredeti nevén Develák, később Debelják és Debeljácska.
A falu jelenlegi nevét 1888-ban kapta. Kincstári birtok volt, melyet 1750-ben a délmagyarországi kincstári puszták bérlő társasága bérelte, majd 1766-ban a kamara a tiszai és a marosi szerb határőröknek engedte át, az áttelepítés az 1768-1774 közötti években történt meg, a szerbek azonban néhány év múlva már elköltözködtek a településről és a község 1783-ban ismét pusztává lett, majd 1794-ben a kincstár tiszavidéki református magyarokat telepített ide.
1832-ben a településen kolerajárvány pusztított.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején az itteni magyarok a délvidéki szerb lázadás tengerében valósággal szigetet alkottak. A falu máig őrzi Szemere Bertalan belügyminiszternek 1848. március 28-án a község polgáraihoz intézett leiratát, a melyben e vészes időkben tanúsított vitéz, állhatatos "maguktartását" dicséri és a kormány további jóakaratáról biztosította őket. Szeptember 8-án azonban Knicsanin szerb felkelő vezér rátört a településre, ekkor a lakosság a túlerő elől elmenekült, és a szerbek az üresen talált falut felgyújtották, a református templomot kifosztották s még a harangokat is elvitték. A harangok egyike 1851-ben került vissza Szerbiából. Az elmenekültek 1849. november havában tértek ismét vissza.
A szabadságharc után a község ismét felépült és a járás egyik legnépesebb települése lett.
1910-ben 5180 lakosából 4848 magyar, 105 német, 130 szerb volt. Ebből 498 római katolikus, 4138 református, 288 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Antalfalvai járásához tartozott.
Itt szolgált 1923-1944. között Gachal János, a mártírhalált halt református püspök (1942-1944).
Népesség[szerkesztés]
Demográfiai változások[szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 6143 | 6433 | 6789 | 6413 | 6413 | 5734 | 5325[1] | 4913[2] |
Etnikai összetétel[szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Magyarok | 2836 | 53,25 |
| Szerbek | 1735 | 32,58 |
| Jugoszlávok | 196 | 3,68 |
| Cigányok | 170 | 3,19 |
| Szlovákok | 85 | 1,59 |
| Horvátok | 39 | 0,73 |
| Montenegróiak | 20 | 0,37 |
| Macedónok | 13 | 0,24 |
| Románok | 7 | 0,13 |
| Albánok | 7 | 0,13 |
| Németek | 5 | 0,09 |
| Muzulmánok | 4 | 0,07 |
| Szlovének | 3 | 0,05 |
| Oroszok | 3 | 0,05 |
| Ruszinok | 2 | 0,03 |
| Ukránok | 1 | 0,01 |
| Bolgárok | 1 | 0,01 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Nevezetességek[szerkesztés]
- Református temploma - 1838-ban épült. Később 76m magass toronnyal bővúlt.
Testvérvárosai[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Попис становништва, домаћинстава и станова 2011. у Републици Србији: Старост и пол – Подаци по насељима / 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia: Age and sex – Data by settlements. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-028-8 Hozzáférés: 2021. november 1. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
- ↑ Turizmus – Testvérvárosok. Hódmezővásárhely önkormányzata. [2021. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 20.)
Források[szerkesztés]
- Borovszky Samu: Torontál vármegye.
Hivatkozások[szerkesztés]
- Torontálvásárhely története Archiválva 2011. július 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
