Ilonc
| Ilonc (Иланџа / Ilandža) | |
 |
|
| A görögkeleti templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Alibunár |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 26352 |
| Körzethívószám | +381 13 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1422 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 26 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 59 m |
| Terület | 66,3 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
.png)
 Ilonc
Pozíció Szerbia térképén
|
|
| é. sz. 45° 10′ 06″, k. h. 20° 55′ 06″ | |
Ilonc (szerbül Иланџа / Ilandža, németül Ilantsch, románul Ilangea) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben. Közigazgatásilag Alibunár községhez tartozik.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Pancsovától északkeletre, Ferdinándfalva, Keviszöllős és Újsándorfalva közt fekvő település.
Története [szerkesztés]
Ilonc (Iláncsa) már a középkorban is létezett. Nevét 1385-ben említette először oklevél. Ekkor már egyházas hely volt és Keve vármegyéhez tartozott.
A török hódoltság alatt a szerbek foglalták el, és az 1723-1725-ös gróf Mercy térképen is Ilonza néven, a lakott helyek között tüntették fel.
1767-1769. között Steinlein és Koszta mérnökök a falut körülvevő alibunári mocsár alsó részét átvágták és Végszentmihály felé egészen Alibunárig erős töltésekkel vették körül.
1768-1773. között, a német-bánsági Határőrvidék szervezésekor, a Határőrvidékhez csatolták, majd a 12. számú német-bánsági határőrezred egyik századának székhelye lett 1872-ig.
A Határőrvidék feloszlatása után Torontál vármegyéhez csatolták.
1848. október 13-án, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a falu határában véres harc volt az Arány százados vezérlete alatt álló nemzetőrök és a szerb felkelők között, mely az utóbbiak vereségével végződött. A szerbek 30 halott hátrahagyásával megfutamodtak.
1888-ban a Terézia-csatorna kiöntött, s a határ fél részét elárasztotta.
1812-ben a település határában, a falu közelében egy forrás támadt, melynek a szerbek különös gyógyerőt tulajdonítanak, föléje épületet is emeltek.
1910-ben 3173 lakosából 71 magyar, 75 német, 2959 szerb volt. Ebből 103 római katolikus, 39 evangélikus, 2990 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Alibunári járásához tartozott.
Népesség [szerkesztés]
Demográfiai változások [szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3132 | 2896 | 2926 | 2805 | 2426 | 2023 | 1727[2] | 1422[1] |
Etnikai összetétel [szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 1492 | 86,39 |
| Cigányok | 97 | 5,61 |
| Montenegróiak | 33 | 1,91 |
| Macedónok | 18 | 1,04 |
| Szlovákok | 17 | 0,98 |
| Románok | 14 | 0,81 |
| Magyarok | 12 | 0,69 |
| Jugoszlávok | 12 | 0,69 |
| Horvátok | 9 | 0,52 |
| Muzulmánok | 1 | 0,05 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Híres személyek [szerkesztés]
- Miloš Crnjanski szerb író - itt élt fiatalkorában
Nevezetességek [szerkesztés]
- Görögkeleti temploma - 1793-ban épült
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. Retrieved 2012-11-30. ISBN 978-86-6161-023-3 (szerbül és angolul)
- ↑ Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004, - ISBN 86-84433-14-9
- ↑ Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források [szerkesztés]
- Borovszky Samu: Torontál vármegye
- A magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. - Bp., 1912.
|
||||||||||||||||||||||||||
