Homokbálványos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Homokbálványos
(Баваниште / Bavanište)
A görögkeleti templom
A görögkeleti templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bánsági
KözségKevevára
Rangfalu
Irányítószám26222
Körzethívószám+381 13
Népesség
Teljes népesség5820 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség67 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság82 m
Terület90,8 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 49′ 05″, k. h. 20° 52′ 20″Koordináták: é. sz. 44° 49′ 05″, k. h. 20° 52′ 20″
A Wikimédia Commons tartalmaz Homokbálványos
témájú médiaállományokat.

Homokbálványos (szerbül Баваниште / Bavanište, németül Bawanischte) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Kevevára községben.

Fekvése[szerkesztés]

Pancsovától keletre, Kevevárától északnyugatra, Dolova és Székelykeve közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Homokbálványos Bavaniste nevét már a középkorban is Bálványos néven említették az oklevelek. A település az elpusztult Keve vármegyéhez tartozott.

1412-ben még néptelen puszta volt, Zsigmond király ekkor Keve városának adományozta. 1428-ban, mikor Zsigmond király Keve városának új kiváltságokat adott, már önálló helységként szerepelt.

1453-1455-ben a Keve város részére kiállított megerősítő levelekben pedig ismét pusztának mondták.

Az 1717-es kamarai jegyzékben két ilyen nevű helység is volt a pancsovai kerületben egymás mellett, Malo-Balvaniste néven négy és Veliko-Balvaniste néven 30 házzal.

1723-1725-ben gróf Mercy térképén Palfsanista alakban, pusztaként volt megjelölve.

Homokbálványos egy régi térképen

1765-1768. között a dunavölgyi Határőrvidék területének kiterjesztésekor a német-szerb határőrök letelepedési helye lett.

II. József császár első délmagyarországi körútjakor, 1768. május 6-án érkezett Homokbálványosra, ahonnan másnap Beresztócz felé vette útját. A császár a piactér sarkán levő Stojanovics-féle házban töltötte az éjszakát.

1788-ban a török hadjárat alatt a törökök megtámadták a falut és kifosztották.

1873-ban Temes vármegyéhez csatolták.

Ekkor Deszpinics Áronnak, Abelsberg Lajosnak, Huber Frigyes örököseinek és Dinusz Jánosnak volt itt nagyobb birtokuk.

1873-ban nagy kolerajárvány volt a településen, melyben 170-en haltak meg.

Egykor a mai Homokbálványos és Kevevára között feküdt Skronovetz falu, melyet Zsigmond király 1412-ben szintén Keve városnak adományozott. Ekkor még csak puszta földterület volt, de 1428-ban már királyi helységként említették, majd az 1435-1440. közötti években kelt oklevelek már falunak mondták.

Népesség[szerkesztés]

1910-ben 6849 lakosából 194 fő magyar, 325 fő német, 21 fő szlovák, 46 fő román, 1 fő rutén, 6 fő horvát, 6115 fő szerb, 133 fő egyéb (legnagyobbrészt cigány) anyanyelvű volt. Ebből 311 fő római katolikus, 2 fő görögkatolikus, 2 fő református, 210 fő ág. hitv. evangélikus, 6219 fő görögkeleti ortodox, 12 fő izraelita, 85 fő egyéb ( felekezeten kívüli "nazarénus") vallású volt. A lakosok közül 3389 fő tudott írni és olvasni, 941 lakos tudott magyarul.

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
5805 6053 6133 6322 6412 6517 6106[2] 5820[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 5467 89,37
Cigányok 411 6,73
Magyarok 37 0,60
Macedónok 36 0,58
Románok 16 0,26
Jugoszlávok 16 0,26
Muzulmánok 9 0,14
Horvátok 8 0,13
Szlovákok 5 0,08
Bolgárok 5 0,08
Ukránok 2 0,03
Szlovének 2 0,03
Németek 2 0,03
Csehek 1 0,01
Ruszinok 1 0,01
Egyéb/Ismeretlen[3]

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkeleti temploma - 1776-ban épült

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.