Gálya (település)
| Gálya (Гај / Gaj) | |
 | |
| A görögkeleti templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Kevevára |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 26223 |
| Körzethívószám | +381 13 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2929 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 35,6 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 64 m |
| Terület | 92,8 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 47′ 46″, k. h. 21° 03′ 60″Koordináták: é. sz. 44° 47′ 46″, k. h. 21° 03′ 60″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gálya témájú médiaállományokat. | |
Gálya (szerbül Гај / Gaj, németül Galja) vajdasági falu a Dél-bánsági körzet kevevárai községében.
Fekvése[szerkesztés]
Kevevárától 9 km-re északkeletre, a Duna közelében, Deliblát déli szomszédságában fekvő település.
Története[szerkesztés]
Gályáról az első adatok a török hódoltság végéről ismertek, ekkor már a lakott helységek közé tartozott.
Az 1717-es kamarai jegyzékben a verseczi kerületben, Gaisch néven, 20 házzal említették, gróf Mercy térképén pedig Gay alakban, de már a pancsovai kerületben volt feltüntetve. Később azonban a Duna kiöntései következtében elpusztult, az 1761-es hivatalos térképen már nem volt feltüntetve.
1765-1768. között a Duna-völgyi Határőrvidék szervezésekor a német rokkant katonákból álló határőrezred számára jelölték ki letelepedési helyül, 1873-ban pedig Temes vármegyéhez csatolták.
A régi falu a dunai ártér közepén feküdt, a mai Staro Selo nevű dűlő helyén, ahol a kolostor ma is fennáll.
A község 1765-1768. között telepedett jelenlegi helyére.
A 20. század elején Temes vármegye Kevevárai járásához tartozott.
1910-ben 2322 lakosából 139 fő magyar, 52 fő német, 261 fő román, 2 fő horvát, 1715 fő szerb, 156 fő egyéb (legnagyobbrészt cigány) anyanyelvű volt. Ebből 170 fő római katolikus, 11 fő református, 13 fő ág. hitv. evangélikus, 2131 fő görögkeleti ortodox vallású volt. A lakosok közül 1116 fő tudott írni és olvasni, 259 lakos tudott magyarul.
A település Dolčinac nevű dűlőjében egy fakereszttel megjelölt forrás van. A forrás vizének a nép gyógyító erőt tulajdonít.
A régi faluhelyen álló templomról a néphagyomány azt tartja, hogy ha valamely beteg ott meghál, az felgyógyul; ezért azután messze vidékről is fel szokták keresni a betegek.
Gályai magyarok[szerkesztés]
Habár szerb többségű falu, Gálya magyarlakta településnek is számít. Gályán a magyarok szórványban élnek. Nikola F. Pavković szerb helytörténész a 2009-ben megjelent "Bánáti falu, társadalmi és kulturális változások - Gálya és Dunadombó" (Banatsko selo, društvene i kulturne promene - Gaj i Dubovac) c. tanulmánykötetében azt állítja, hogy a magyarság Bánátban való letelepdésére legfontosabb volt a 19. század. Pavković a következő gályai magyar családokat tartja számon:
- Antal, 1 háztartás, 1960. körül telepedett át Székelykevéről.
- Bakos, 7 háztartás, Bácskából származik, az első világháború előtt telepedett át. Pavković különösen kiemeli Bakos Károlyt, aki szerb felesége révén áttért az ortodox hitre, buzgó hívő, valamint a fiát (nevét nem említi), aki a falubeli egyházi tanács tagja.
- Varnyú, 1 háztartás, a család egyik sarja átköltözött Kevevárára.
- Jónás, 1 háztartás, 1918. táján telepedett át Apatinból.
- Lajkó, 2 háztartás, Bácskából származik, egyik sarja átköltözött Kostolacra.
- Nagy, 1 háztartás, ismeretlen a származása.
- Rideg, 2 háztartás, a család egyik sarja átköltözött Kostolacra.
- Szőke, 3 háztartás, ismeretlen a származása.
- Tandi, 4 háztartás, ismeretlen a származása.
- Czeglédi, 2 háztartás, ismeretlen a származása.
Ezek mellett említés esik még három, Gályáról elköltözött magyar családról: Ábrahám, Gajdás és Sági.
Bevallása szerint, a gályai magyar családokról szóló adatokat Pavković 2004. augusztus 2-án a falubeli Jónás Gézától (született 1927-ben, befejezett 6 éves elemi iskolát) és feleségétől (nevét nem említi) gyűjtötte össze.
Népesség[szerkesztés]
Demográfiai változások[szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3139 | 3275 | 3532 | 3701 | 3661 | 3432 | 3302[2] | 2929[1] |
Etnikai összetétel[szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 2619 | 79,31 |
| Cigányok | 191 | 5,78 |
| Csehek | 137 | 4,14 |
| Magyarok | 120 | 3,63 |
| Románok | 32 | 0,96 |
| Horvátok | 8 | 0,24 |
| Macedónok | 8 | 0,24 |
| Jugoszlávok | 8 | 0,24 |
| Vlachok | 4 | 0,12 |
| Montenegróiak | 3 | 0,09 |
| Szlovákok | 2 | 0,06 |
| Németek | 1 | 0,03 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források[szerkesztés]
- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- Nikola F. Pavković: Banatsko selo, društvene i kulturne promene - Gaj i Dubovac, Matica srpska, 2009.
