Nagykárolyfalva
| Nagykárolyfalva (Банатски Карловац / Banatski Karlovac) | |
 | |
| A Borromeo Szent Károly római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Alibunár |
| Rang | városi jellegű település |
| Alapítás éve | 1802 |
| Irányítószám | 26320 |
| Körzethívószám | +381 13 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 5820 fő (2002) |
| Népsűrűség | 97 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 99 m |
| Terület | 60,2 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 02′ 50″, k. h. 21° 00′ 58″Koordináták: é. sz. 45° 02′ 50″, k. h. 21° 00′ 58″ | |
| Nagykárolyfalva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykárolyfalva témájú médiaállományokat. | |
Nagykárolyfalva (szerbül Банатски Карловац / Banatski Karlovac, németül Karlsdorf) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben. Közigazgatásilag Alibunár községhez tartozik.
A II. világháború végéig Nagykárolyfalva német többségű település volt, ezután kitelepítették a német lakosságot. Római katolikus templomuk ma is áll a felújításra várva, a kevés magyar hívő nem tudja saját erejéből a templomot felújítani.
Fekvése[szerkesztés]
Alibunár délkeleti szomszédjában fekvő település.
Népesség[szerkesztés]
1910-ben 3885 lakosából 151 fő magyar, 3491 fő német, 2 fő szlovák, 105 fő román, 1 fő horvát, 57 szerb, 27 fő egyéb anyanyelvűnek vallotta magát. Vallási tekintetben 3627 fő római katolikus, 2 fő görögkatolikus, 11 fő református, 14 fő ág. hitv. evangélikus, 163 fő görög keleti ortodox, 1 fő unitárius, 22 fő izraelita vallású volt. A lakosok közül 2634 fő tudott írni és olvasni, 1016 fő tudott magyarul.
Demográfiai változások[szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 5834 | 5186 | 6025 | 6273 | 6319 | 6286 | 5820[1] | 5082[2] |
Etnikai összetétel 2002-ben[szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 5336 | 91,68 |
| Magyarok | 103 | 1,76 |
| Románok | 71 | 1,21 |
| Jugoszlávok | 53 | 0,91 |
| Macedónok | 37 | 0,63 |
| Cigányok | 33 | 0,56 |
| Montenegróiak | 20 | 0,34 |
| Horvátok | 15 | 0,25 |
| Szlovákok | 15 | 0,25 |
| Szlovének | 7 | 0,12 |
| Németek | 7 | 0,12 |
| Vlachok | 7 | 0,12 |
| Bolgárok | 7 | 0,12 |
| Csehek | 4 | 0,06 |
| Muzulmánok | 4 | 0,06 |
| Oroszok | 3 | 0,05 |
| Ukránok | 1 | 0,01 |
| Goránok | 1 | 0,01 |
| Bunyevácok | 1 | 0,01 |
| Albánok | 1 | 0,01 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források[szerkesztés]
- Nagykárolyfalva története Archiválva 2010. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
.svg){kind=small}
