Budavári Palota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budavári Palota
River Beatrice (ship, 2007) 005.jpg
Település Budapest
Épült 14. századtól a 20. századig
Stílus gótikus, reneszánsz, barokk

Jelenlegi funkció a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár otthona
Fenntartó Magyarország Kormánya
Világörökségi adatok
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, VI
Felvétel éve 1987
Elhelyezkedése
Budavári Palota (Budapest)
Budavári Palota
Budavári Palota
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 46″, k. h. 19° 02′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 46″, k. h. 19° 02′ 23″

A Budavári Palota (németül Burgpalast, törökül Budin Kalesi) Budapest egyik legfőbb kulturális és turisztikai központja, egyben a volt királyi palota. A Budai Várnegyed részeként 1987 óta része Budapest világörökségi helyszíneinek.

A gótikus stílusú királyi palota már az 1300-as évek közepétől épült és építése eltartott az 1400-as évek végéig, így Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás királyaink idején is mindvégig bővítették és díszítették a magyar uralkodók lakhelyét. 1541-től a törökök megszállásának idején a palota állapota romlásnak indult, és az 1686-os ostrom és visszafoglalás során is igen komoly károk keletkeztek a várban és a Várnegyed épületeiben egyaránt. A helyreállítás során már a barokk stílusjegyek érvényesültek, ám megmaradtak a gótikus és a reneszánsz stílus részei is. 1715-ben megkezdődött a palota bővítése egy kisebb méretű barokk kastéllyal, majd a 19. század végén Ybl Miklós és Hauszmann Alajos közreműködésével hozzáépült egy hátsó szárny, mellyel megkétszereződött a palota területe. A Mária Terézia-szárny Duna felé néző homlokzata is meg lett növelve és ekkor kapta meg a barokk és neobarokk kupoláját.

A palota épületében a szecessziós elemekkel díszített úgynevezett Krisztinavárosi-szárnyban 1985-től található meg az Országos Széchényi Könyvtár, valamint a palotában székel a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum is.[1]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A budai oldalon, Budapest I. kerületében, a Várhegyen található. A Szent György térrel és a történelmi lakónegyeddel együtt a Budai Várnegyedet vagy Budai várat, köznyelvben röviden „a Várat” alkotja.

A Budavári Palota nyugatról

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár királyi székhelyeink sorában Esztergom és Visegrád után csak harmadikként szerepel, Magyarország számára mégis nagy fontossággal bír. Megismerése és feltárása a második világháborúban lebombázott és elpusztult korábbi neobarokk királyi palota helyreállítását megelőzően került sor 1948-1963 között. A régészeti kutatások során kerültek napvilágra a középkori királyi székhely föld alá temetett és ez időben már teljesen elfelejtett részletei, többek között a királyi kápolna és a lovagterem is.

Számos kőfaragványt, pompás töredékeket, művészeti értékeket is rejtett és óvott a föld mélye, így ismertük meg 1974-ben a ma már világhírűvé vált gótikus szobrokat is.Az újkori palota helyreállítása hosszas vajúdás után csak 1959-ben indult meg ténylegesen. A középkori erődrendszer helyreállításával párhuzamosan a Palota déli szárnyában kapott otthont a Budapesti Történeti Múzeum, magába foglalva a középkori épületrészeket, míg kiállításain az addig csak leírásokból ismert fénykorának leleteit ismerheti meg a látogató.A többi újkori épületszárnyba a Kortárs Művészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és az Országos Széchényi Könyvtár került, így az egykori királyi, kormányzati székhely nemzetünk kultúrájának vált tárházává. Az épületegyüttes, iszonyatos pusztulásaival és ismétlődő megújulásaival, hitelesen tükrözi országunk történelmét, nemzeti sorsunkat.

IV. Bélától I. (Anjou Nagy) Lajosig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tatárjárás után - 1243 körül - az újabb mongol betöréstől félő uralkodó, IV. Béla (1235-1270) az addig nagyrészt lakatlan budai Várhegy fennsíkját várfalakkal övezi. A városi kiváltságokkal felruházott település első lakosai magyar és német polgárok voltak, ekkor kezdik Buda, német nyelven „Ofen” néven emlegetni. A régi Budát ezután Óbudaként különböztetik meg az új várostól. Az erődített városban még az Árpád-ház uralkodása idején királyi udvarhely, ún. „Curia” épült. Ennek helye mai ismereteink szerint nem határozható meg pontosan.

A mai palota helyén az első ismert épületeket a 14. század első felében emelték. Építtetője Károly Róbert (1308-1342) kisebbik fia, Anjou István herceg volt. A Várhegy déli platóján magasodó, öregtoronyból, dongás pincékből és palotaszárnyból álló, a kortársak által „István-várnak” nevezett épület uralkodói székhellyé történő kiépítését I. (Nagy) Lajos (1342-1382) kezdte meg. Bár a király első időben Temesvárott, majd Visegrádon tartotta udvarát, az 1360-as években a budai építkezések már előrehaladott állapotban voltak, amint azt a korabeli oklevelekből ismerjük. A palotát észak felé bővítették ekkor, ennek emlékét őrzi a gótikus királyi Várkápolna fennmaradt alsó szintje is.Az Árpád-kori erődrendszert is növelték, ekkor épült a Dunára néző keleti falszoros, valamint a folyóig húzódó, a víz felhordását biztosító és a kereskedelmi utakat illetve a kikötőt ellenőrző fal is.

Zsigmond korában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buda látképe egy 1493-as illusztráción (balra a vár)

Bár Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt szinte folyamatosan úton volt, s gyakran járta be országát vagy tartózkodott huzamosabb ideig külföldön, mégis nagy gondot fordított arra, hogy tovább építse az Anjouktól örökölt székhelyeket. Uralkodása első tizenöt évében Budán és Visegrádon tartotta udvarát. Mindkét helyen már uralma legelején építkezésekbe fogott.

Budán a Duna felé néző keleti oldalon húzódó építménysorral párhuzamosan egy új, nyugati szárny felépítésével lezárta az addig nyílt teret. Az új épület belső homlokzata oszlopcsarnokos volt, trapéz alakú díszudvarán szoborfejekkel díszített kút épült. Az így kialakult udvar északnyugati sarkán, szorosan a nyugati szárnyhoz kapcsolódva nagy lakótorony épült.

Buda látképe Georg Houfnagel holland festő színezett rézmetszetén 1617-ből

A nagyjából négyzet alaprajzú torony egy-egy oldala 36 méter hosszú volt, falai négy méter vastagok voltak, s hat helyiséget zártak körül, melyeknek válaszfalai is majdnem két méter vastagságúak voltak. Zsigmond apjának, IV. Károly német-római császár karlsteini öregtornyának mintájára épült, s itt őrizték a császári hatalmi jelvényeket. Azonban a torony befejezetlen maradt, ezért Bonfini korában Csonka-torony néven emlegették.

A várat a várostól elválasztó száraz árok mentén húzódott az új palota, mely a vár legészakibb épülete volt. Friss-palotának nevezték el, utalva ezzel késői keletkezésére. Legnevezetesebb tere egy valószínűleg fadongával fedett római lovagterem volt. Már 1424-ben készen állhatott, mintegy 70 méter hosszú és 17,5 – 20 méter széles, kéthajós terem, boltozatát nyolc oszlop tartotta. Ezen kívül több lakosztály és egy nagyobb, fűthető terem (hypocaustum) is helyet kapott. Homlokzatára a késő francia gótika nyomta rá bélyegét: ajtó- és ablakkeretei, erkélyei és folyosói a 15. századi gótikus profán építészet kiemelkedő alkotásai.

Az építkezés mellett gondolni kellett a vár vízzel való ellátására is. Hartmann, nürnbergi csőkovácsmester munkájának eredményeként 1416-ra a víz Budán feljutott a hegyre. Nagyjából ekkorra érlelődhetett a várhegy legdélibb részének átalakítási terve, aminek eredményeképpen a Nagy Lajos-kori épületegyüttes – az István-torony bevonásával – tömör szerkezetet nyert. A teljessé lett királyi palotának a Friss-palota megépülésével létrejött második udvarában Zsigmond aranyozott bronzszobra állott, feltehetőleg a Nagyváradról Budára került bronzöntő műhelyek alkotása. Sajnos azonban ez a szobor nem maradt fenn az utókor számára.

A budai építkezésekkel nagyszabású szobrászi díszítés darabjai függnek össze: közöttük előkelő lovagoknak, királyi dámáknak és főpapoknak feltehetőleg portrénak szánt alakjait és kísérőiket, udvari lovagjaikat és címertartó csatlósaikat ismerhetjük meg, valamint a Szűzanyának, az apostoloknak és a szenteknek nagyobb sorozatát. A Friss-palota azonban nem fejeződött be az eredeti elképzelés alapján, mert az 1420-as évek vége felé Zsigmond úgy döntött, Buda helyett ezentúl inkább Pozsonyt részesíti előnyben.

A palota virágkora Mátyás alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buda látképe a 16. században (Györgyi Géza grafikája korabeli feljegyzések és rajzok alapján, 1900)

Buda fénykorának csúcsát Hunyadi Mátyás (1458-1490) uralkodása idején élte meg. Jelentős bővítésére nem, de átépítésére, gazdagítására nagy súlyt fektetett a király. Az európai udvarok közül szinte itt honosodott meg elsőként az Itáliában született reneszánsz építészeti stílus, majd innen terjedt tovább északnak, Prága és Krakkó felé. Meghonosítása elsősorban annak köszönhető, hogy 1476-ban Mátyás a nápolyi király leányát, Beatrixot vette feleségül, s vele a kor kiváló építészei, szobrászai, s egyéb művészei érkeztek Itáliából. Ez időben létesült Mátyás világhírű könyvtára, a Bibliotheca Corviniana. A pompás díszítésű corvinák azóta szétszóródtak szerte a világban, híres gyűjtemények féltett kincseként emlékeztetve létrehozójukra. Mátyás pompás könyvtárépületének, lakosztályainak fényét a korabeli leírásokon túl csak a föld alól kiásott töredékek őrzik. Építkezései közül ma már csak egyetlen részlet látható: az egykori víztároló – Cisterna Regina – hatalmas belső tere, amelynek tetején egykor fényes függőkertek voltak. A királyi székhely ez időben nemcsak a művészeteknek, de a tudományoknak is nagy hírű otthona. Történészek, csillagászok, tudósok népesítik be az udvart, ennek köszönhető ismereteink nagyobb része.

A hanyatlás és a török hódítás kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A virágzás Mátyás király halálával megszakadt, s a Jagellók királysága idején (1490-1526) már jelentős építkezések nem történtek.

Befejeződött az északi előudvar elválasztása a várostól, a hatalmas zárófal a Koldus-kapuval ez időben nyerte el végleges formáját. A Jagellók utáni korszak (1526-1541) már egyértelműen a hanyatlás ideje. A mohácsi csata hírére a királyi udvar fejvesztve menekül el Budáról. Bár a kettős királyság (Habsburg Ferdinánd és János király) idején az erődítéseket korszerűsítik, de ezek a fejlesztések nem pótolták azt az erőt, amit korábban az egységes magyar állam jelentett. A királyi székhely komolyabb ostrom nélkül 1541. augusztus 29-én a törökök birtokába került, s ekkor végképp megpecsételődött a sorsa. A törökök a palota állapotával különösebben nem foglalkoztak, csak kisebb átépítéseket eszközöltek, ami az iszlám szokásoknak megfelelően történt. Ez által néhány évtized alatt az európai hírű királyi városból egy közel-keleti stílusú bazárváros lett, amelynek látképét szervesen meghatározta a minaretek sokasága és a müezzinek imára hívó hangja. A keresztény Habsburg-magyar hadak ennek ellenére többször is megpróbálták visszafoglalni Budát. Ennek során 1578-ban és 1686-ban lőporrobbanások által semmisült meg a középkori királyi palota legnagyobb része.

Korabeli rézmetszet Buda 1686-os ostromáról

A török kiűzése és az újjáépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1686 szeptemberében többhetes ostrom után az egyesült keresztény seregek Lotaringiai Károly császári hadvezér irányítása alatt sikeresen visszafoglalták Buda várát a töröktől. Csakhogy a sikeres ostromnak nagy ára volt: az egykori királyi székhely gyakorlatilag teljesen megsemmisült. A még részben épen maradt épületeket elbontották, majd a romokra az első kisméretű palotát 1714-23 között építették fel. Az új, ún. Mária-Terézia-palota 1760 táján készült el. Kezdetben az Angolkisasszonyok székháza, majd 1779-1789 között a Nagyszombatról Budára költözött egyetem otthona. Ezt követően a nádori család lakja.

A szabadságharc alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A császári csapatok 1849. január 5-én vonultak be a magyar kormány által kiürített Budára. A palota parancsnokságát Hentzi osztrák főparancsnok vette át.

Hentzi főparancsnok később innen is lövette a reformkori pesti rakpartot. A magyar honvédsereg 1849. május 21-én foglalta el a várat, a tavaszi hadjárat részeként.

A palota az 1880-as években, az átépítése előtt

Az Osztrák–Magyar Monarchia idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A palota átépítését 1896 körül előbb Ybl Miklós, majd halála után Hauszmann Alajos tervei alapján kezdték el. Ybl Miklós eredeti terveiből a Krisztinavárosi-szárny (ma OSZK) valósult meg. Hauszmann Alajos a Mária Terézia-szárny tömegét megduplázta, a Duna felé eső homlokzaton, és a középső összekötő szárnyra új, barokk-neobarokk jellegű kupolát tervezett. Kisebb változtatásokkal, de az egész épületegyüttesen lemásolta a Mária Terézia-szárny homlokzati struktúráját. Az átépítés 1905-re készült el.

Az épületben több mint 1000 gazdagon díszített királyi lakosztály volt. Híresebbek:

Az épületet Ferenc József király avatta fel, azonban az épületben ő maga soha nem aludt, így budapesti rezidenciaként sem működött.

Az I. világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két világháború között Horthy Miklós kormányzó rezidenciája volt.

A palota az 1930-as években
A magyar királyi vár ünnepi terme
A magyar királyi vár Szent István terme

A II. világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború során a Budavári Palota is hadszíntérré vált, a harcokban súlyosan megsérült. 1945 január és február hónapjában a német csapatok és a velük harcoló magyarok a Várnegyedbe szorultak vissza. A területért folytatott harc során a palotát és közvetlen környezetét súlyos találatok érték, bombázások, szovjet tüzérségi tűz. A harcok után a palota még napokig égett, a legsúlyosabb károk ekkor keletkeztek benne. A neobarokk kupolaszerkezet kiégett. A Mária Terézia-szárnyból szinte csak a homlokzati falak maradtak állva. A díszes tetőszerkezet szinte maradéktalanul tönkrement. Teljesen elpusztult a Vártemplom. A Szent Jobb kápolnát később lebontották. A kápolna oltárának mozaikja (Lotz Károly tervezte) ma Balatonalmádiban található. A háború után a palota berendezési tárgyait széthordták.

Előtérben a Lánchíd, háttérben a szétlőtt és leégett palota

A helyreállítás során lehetőség nyílt a középkori palota maradványainak kutatására. Az ásatások számtalan érdekes lelettel szolgáltak, főként a Mátyás korabeli palota korából. Az egykor elegáns parkokból és teraszokból álló Várkertben a feltárások után kiegészítették a felszínre hozott középkori falakat, bástyákat, a Várkert zárhatóságát pedig megszüntették. A Sándor-palota és a Várszínház kivételével lebontották a Szent György tér körüli palotanegyed épületeit.

A palota helyreállítása évtizedekig húzódott, miközben számtalan elképzelés látott napvilágot a funkcióját vesztett és tönkrement épület kapcsán. (Volt olyan terv is, mely szerint az egészet elbontották volna, és a helyére egy új egyetemi negyedet építenek).

Végül a nagy nehezen az 1960-as évekre meginduló rekonstrukció során a háború előtti formáját nem kapta vissza, pedig sok helyen menthető állapotban maradtak meg termek. Szűk költségvetésből, puritánabb megoldásokkal újították fel a palotát. A döntés szerint kulturális funkciókkal kívánták ellátni az épületegyüttest. Sajnos a díszes termek rekonstrukciója helyett a helyreállítás során modern szellemiségű belsőépítészeti megoldásokat követtek, elsősorban a múzeumi igényeket követve. A Budapesti Történeti Múzeumban a középkori emlékek és leletek bemutatására nagy hangsúlyt fektettek. Eredeti formájában csupán a Nádori kripta maradt meg, ám sírjait kifosztották.

A Budavári Palota homlokzatain a következő változtatások történtek: Új, magasabb, vasbeton kupolát kapott az épület, a tetőszerkezet díszességét pedig jelentősen csökkentették. A homlokzatokon található szobrokat nagyrészt nem állították vissza eredeti helyükre. Lebontották többek között az impozáns Habsburg-lépcsőt is. Szinte kivétel nélkül kicserélték a külső nyílászárókat modern, egyszerű egytáblás blokkablakokra.

A Budapesti Történeti Múzeumot 1967-ben az E épületben, a Munkásmozgalmi Múzeumot az A épületben és Magyar Nemzeti Galériat a B-D épületben 1975-ben, a Országos Széchényi Könyvtárat 1985-ben az F épületben nyitották meg. A Munkásmozgalmi Múzeum 1989-ben megszűnt és annak helyére került 1991-ben a Ludwig Múzeum. A Ludwig Múzeum 2005-ben a Művészetek Palotájába költözött át, kiállítói tereit a Nemzeti Galéria vette át.

A palota ma és holnap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A palota napjainkban

A palota területe számtalan budapesti rendezvény kiváló helyszíne, többek között az igen népszerű Mesterségek ünnepe és Borfesztivál otthona. Évente turisták százezrei tekintik meg az épületet. A palota alapos felújításra, műemléki rekonstrukcióra szorul. (A krisztinavárosi szárny a gyorslift körül el van kerítve omlásveszély miatt.) A helyreállításra többek között azért is szükség van, mert az 1960-as évek felújítása számtalan előnytelen megoldást is hozott, amit most lenne lehetőség korrigálni. Bár konkrét tervek egyelőre nem láttak napvilágot, a szándék szerint visszatérnének a Hauszmann Alajos tervezte homlokzati kialakításhoz, legalábbis részben. Visszaállítanák az elbontott Habsburg-lépcsőt, többek között kicserélnék a palotától teljesen idegen ablakokat, illetve pótolnák a hiányzó homlokzati díszeket. A belső terek helyreállítása nincs napirenden.

Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter 2011. január 14-én úgy nyilatkozott, hogy az Új Széchenyi Terv által finanszírozva felújítják az egész Budai Várnegyedet és a Budavári Palotából elköltöztetik az Országos Széchényi Könyvtárat. Sem a munkálatok kezdési időpontját, sem a befejeződésüket nem árulta el, kivéve a Várkert Bazárt, amellyel kapcsolatban elmondta, hogy felújítása várhatóan 2014-re készül el.[2]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A palota részei

████████ A-B-C-D: Magyar Nemzeti Galéria

██ E: Budapesti Történeti Múzeum

██ F: Országos Széchényi Könyvtár

Szobrok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A palota területén felállított köztéri szobrok:

  • Donáth Gyula: Turul (1905-ben állították fel a neobarokk kapura)
  • Senyei Károly: Halászó gyerekek kútja
  • Róna József: Savoyai-szobor (1900-ban került mai helyére)
  • Ligeti Miklós: Csongor, Tünde (1903-ban helyezték a két szobrot a lépcsősor pihenőire, ma a MNG bejáratánál vannak)
  • Stróbl Alajos: Mátyás-kút (1904-ben helyezték a Szent Zsigmond-kápolna külső falára)
  • Fadrusz János: Kapuőrző oroszlánok (1901-1902)
  • Senyei Károly: Háború, Béke (eredetileg a Távirda-kapu díszítésére kerültek ide, ma Budapesti Történeti Múzeum bejáratánál állnak)
  • Ifj. Vastagh György: Csikós (1901-ben felállítva)


Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panoráma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Savoyai terasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keleti, Duna felőli oldalon lévő teraszon van a palota főbejárata.

Halászó fiú terasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Duna felőli északi mellékterasz.

Hunyadi udvar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tabán felőli északi udvar.

Oroszlános udvar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A palota belső udvara.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éjszakai képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Budavári Palota információk (magyar nyelven) (html). Budapest városom .hu
  2. Új városközpont a Duna felett – Tv2.hu, 2011. január 14.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Prohászka László: Budavári szoborkalauz (Bp., 1990)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Budavári Palota témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]