Hypocaustum
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A hypocaustum az ókori római lakóházak padló alatti fűtési rendszere volt.
Tartalomjegyzék |
Működési elve [szerkesztés]
A rendszer meleg levegő áramoltatásával fűtötte ki az épületet. Három részből állt:
- praefurnium - egy épületen kívüli fűtőház, rendszerint egy kőből kirakott, süllyesztett helyiség.
- suspensura - tulajdonképpeni kis oszlopkákra helyezett, lebegtetett padló, amely alatt a meleg levegő keringett. Ennek magassága változó volt, annak fügvényében, hogy az épületet mennyire kellett kifűteni a padló magasabb volt. Mivel nem minden esetben volt szükség a teljes felület kifűtésére, ilyenkor padló alatti keskenyebb vagy szélesebb csatornákban áramoltatták a levegőt.
- tubulatio - a falakba épített szellőző rendszer, amelyen át a részlegesen erejét vesztett meleg levegő távozott. Ez ott készült, ahol a lebegtetett padló a falhoz csatlakozott.
Elterjedése [szerkesztés]
A hypocaustum a Római Birodalom északi provinciáiban terjedt el. Maradványok láthatók például Aquincum és Intercisa romjai között is. A leginkább fürdőkben használták. A caldariumokban lévő hypocaustumot két napig fűtötték megállás nélkül, mire a megfelelõ hőmérséklet kialakult. Ilyenkor a padló olyan meleg volt, hogy a fürdőzőknek speciális cipőt kellett viselniük, hogy a lábuk meg ne égjen.
A hypocaustumok használata a Római Birodalom bukása után is fennmaradt még jóideig. A kályhák elterjedése előtt így próbálták fűteni a középkori Európa kolostorait, királyi palotáit is.
Források [szerkesztés]
- Művészeti lexikon II. (F–K). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 431. o.
- A hypocaustum
