Szent Jobb
A Szent Jobb nemzeti és keresztény ereklye, feltételezetten Szent István király természetes úton mumifikálódott jobb keze. Az ereklyét a budapesti Szent István-bazilikában lévő Szent Jobb-kápolnában őrzík.[1]
 |
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát – részletek a cikk vitalapján. |
A Szent István halálát követő trónviszály idején a fehérvári káptalan, aki aggódott, hogy a holttestet megszentségtelenítik, kiemelte a testet a bazilika közepén álló márványszarkofágból és a bazilika alatti sírkamrába rejtette. Ekkor választották le róla a mumifikálódott jobb kezet, amit a bazilika kincstárába vittek. Innen a kincstár őre, Merkur eltulajdonította és elrejtette. 1083-ban, mikor István király szentté avatási eljárása zajlott, I. László hallott az ereklyéről, meglátogatta Merkurt bihari birtokán, ahol az ereklyét őrizte, megbocsátott neki, és itt alapította az ereklye őrzésére a szentjobbi apátságot, melyről Szentjobb település (ma Romániában) a nevét kapta.
Hartvik legendája a lopásról nem tesz említést. Szerinte a Szent Jobbot a szentté avatási eljárás során Szent László király emeltette ki a sírból, ahol 45 éve nyugodott.
Évszázadokon át zarándokoltak a hívek a Szent Jobbhoz. A török hódoltság idején az ereklyét előbb Fehérvárra menekítették, majd Boszniába került, ahol keresztény kereskedők vásárolták meg drága pénzen és 1590 körül a raguzai dominikánus kolostorba vitték. A Szent Jobb holléte Magyarországon kétszáz éven át ismeretlen volt, majd magyar főurak akadtak a nyomára véletlenül. Ők figyelmeztették I. Lipót császárt, majd Mária Terézia császárnét, akinek hosszú diplomáciai tárgyalások után sikerült visszaszereznie az ereklyét. 1771. április 16-án előbb Schönbrunnban, majd Budán helyeztette el, ahol a Budavári Palota Zsigmond-kápolnájának prépostja (egyben udvari plébános) és az angolkisasszonyok zárdája főnöknőjének őrizetére bízta. A visszaszerzés emlékére pénzt is veretett. A Szent Jobb megtalálásának emléknapja május 30.
II. József császár parancsára az ereklye őrzéséről a többnyire cseh „vörös csillagos vitézek” gondoskodtak. 1865-től az Esztergomi főegyházmegye, 1882 óta pedig a király által kinevezett budai királyi palota plébánosa őrizte. 1862-ben a magyar püspöki kar új ereklyetartót készíttetett. Az eredeti az Esztergomi bazilikában látható, most Szent Kőrösi Márk ereklyéit őrzi.
A Szent Jobbot 1900 és 1944 között ismét a Zsigmond-kápolnában őrizték. 1938-ban, a Szent István halálának 900. évfordulójára rendezett szentévben megemlékezésként körbehordozták az országban. Az ünnepségsorozatot május 30-án nyitották meg, közvetlenül az eucharisztikus világkongresszus után.
A második világháború alatt Pajtás Ernő ezredes vezetésével a Koronaőrség a Szent Jobbot a koronázási jelvényekkel együtt egy salzburgi barlangban rejtette el. A jelvényeket később az amerikai hadseregnél helyezték biztonságba, akik Salzburg érsekének adták át megőrzésre. Magyarországra az Amerikai Katonai Misszió hozta vissza, és az 1945.augusztus 20-i körmeneten már körbehordozhatták. A Szent Jobbot 1950-ig, a rend feloszlatásáig a budapesti angolkisasszonyok zárdájában őrizték. A kommunista időkben betiltották a körmenetet, és a Szent Jobbot a Szent István-bazilika páncélszekrényében rejtették el.
1987. augusztus 20-án Paskai László bíboros, esztergomi érsek szentelte fel a Szent Jobb-kápolnát a Szent István-bazilikában, és itt helyezték el az ereklyét. Szent István halálának 950. évfordulóján ismét körbehordozták az országban, eljutott az érseki és püspöki székhelyekre, valamint Pannonhalmára. 1989 óta ismét megrendezik az augusztus 20-i körmenetet.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Elveszett és megtaláltatott
Szent ereklyénk viszontagságos történetében több ellentmondással is találkozhatunk. Az első lényeges esemény a kar megtalálása és ebből adódóan a természetes mumifikálódás lehetséges magyarázata.
A megtalálást két krónika is megörökíti. Az egyik, Hartvik győri püspök 1116-ban írott krónikája, aki Szent István király életrajzírásában arról tudósít, hogy a szentté avatáskor, 1083. augusztus 20-án „…felbontották a kősírt, amelyben a szent király földi maradványai »balzsamillatú« vízben úsztak. A magas talajvíz a kőlapokból álló koporsót[2][3] félig elborította, s hiába merték, újból megtelt. István király szétesett hamvait tiszta gyolcsba szedték össze, és ezüstládában helyezték el, de nevezetes gyűrűjét, amellyel eltemették, hiába keresték a folyadékban.”[4][5] A másik elbeszélést az első magyar nyomtatású könyv, az 1473-ban megjelent Pannónia Krónikája (Chronica Hungarorum) örökíti meg: „István király jobbját valaki még a tetem felemeltetése előtt eltulajdonította, magyarán ellopta és bihari birtokán rejtegette.” [6]
Mindkét krónika további leírásai szerint István karmaradványát a kincstartó klerikus – Merkúr – Berettyó melletti birtokán álló családi monostorból vette vissza I. László király 1084. május 30-án (ez a nap a Szent Jobb megtalálásának emléknapja). A jobb minden kétséget kizáró azonosítási jele, István király gyűrűje volt, ami e leválasztott kezet ékesítette.
A korabeli kódexképek és István király temetéséről szóló metszetek alapján, a királyt nyitott tenyérrel és teste mellé kinyújtott karral temették el. Az alsó kar meghajlásának és a kézfej ökölbe szorulásának okát Szántó Konrád történész azzal magyarázza, hogy a „bazilika közepén elhelyezett szarkofág belső hőmérséklete az egyik nagyon forró, hosszú és száraz nyáron annyira megváltozott, hogy ennek hatására a meleg levegővel leginkább érintkező jobb karból igen gyorsan eltávozott minden nedvesség. A hirtelen kiszáradás a kar összehúzódását eredményezte. Az alsó kar könyöktől fogva meghajlott, a tenyér pedig ökölbe szorult.”[7]
Györffy György – az egyik legtekintélyesebb István-kutató – véleménye szerint a „szent jobb épségben való fennmaradása csak a kettős eltemetés ismeretében indokolható. Amikor István királynak a szarkofágban elhelyezett és mumifikálódott tetemét az országos zűrzavarok idején kiemelték, hogy a bazilika padozata alá rejtsék, akkor következett be a jobb kar leválasztása.”[8]
[szerkesztés] Kar és kézfej
15. századi pecsétek[9] alapján következtettek arra, hogy az eredeti ereklye az egész jobb kart magában foglalja a kézzel együtt.
A felső kar leválasztása és Lengyelországba vitele valószínűleg 1370-ben, Nagy Lajos uralkodásának idején, a lengyel-magyar perszonálunió megkötésekor, az unió szimbolikus megerősítése végett történt.[10] A kar Lemberg (Lviv) városában való őrzéséről az ottani ferences hagyomány tudósít. Az ereklye részére 1634-ben II. János Kázmér lengyel király értékes arany tartót készíttetett.”[7]
Hasonló okokból adományozta Zsigmond király az 1411-ben létrejött magyar–német perszonálunió, vagy 1421-ben Erzsébet nevű leányának V. Habsburg Alberttel kötött házasságának megpecsételéseként a hercegnek, a kar alsó részét. Az ereklyéről a bécsi Szent István (első vértanúról elnevezett) dóm kincstárának 1457-es leltára tesz említést.[7] Ma a bécsi Hofburg császári kincstárában (Schatzkammer) őrzik.
Ez a Bécsben őrzött, díszes ereklyetartóba foglalt csont, a Magyar Millennium alkalmából 2000. október elsejéig az esztergomi Keresztény Múzeumban volt megtekinthető. A kiállításról adott interjúban Éry Kinga antropológus így nyilatkozik: „Természetesen én is megtekintettem az esztergomi Keresztény Múzeum időszaki kiállításán az ereklyéket, és engem is meglepett, hogy a bécsi ereklyetartóban, amelyre az van ráírva, hogy a szent király karcsontja, egy jobb alsó lábszárcsont van. […] Köztudott, hogy Szent István csontvázát szentté avatása után kiemelték a sírjából. Oltárra emelték, és ereklyéket készítettek belőle. Ezek közül többet is ismerünk, a legalaposabban a Szent Jobbot. Sem ennek, sem a többi Szent István-ereklyének nem lehet kétségbe vonni a vallási hitelességét, de tudományos vizsgálatot igényelne, hogy összetartoznak-e vagy sem. A székesfehérvári püspöki székesegyházban őrzött koponyatető-darab hitelességében mindenesetre nincs okunk kételkedni.”[11]
Györffy György szerint a „pecséten ábrázolt ereklyeképnek nagy fontosságot nem tulajdoníthatunk, mert a mai szent jobb kicsiny ábrázolásban nem is volna felismerhető, s a pecsétre olyan képet kellett faragni, amire az olvasni nem tudó ember is ráismer.” Véleménye szerint a „mohácsi vésszel köszönt be a szent jobb történetének »igazolatlan« korszaka.” 1541-ben a törökök elfoglalták Székesfehérvárt, majd „szabad rablás kezdődött”.[12] Az ereklyének ettől kezdve nyoma veszett.
Egyesek szerint még a tatárok elől menekülő IV. Béla király vitte magával Dalmáciába,[13] és azóta ott őrizték. A másik – elfogadottabb – változat szerint a török uralom alatt Boszniába került,[12][14] és más ereklyékkel együtt, kereskedők révén jutott a dalmát tengerparti kikötő- és kereskedővárosba, Raguzába.[5]
47 évvel később, 1590-ben Raguzában (a mai Dubrovnik) a domonkos-rendi szerzetesek egy jobb kézfej-ereklyét vásároltak, amely számára ezüst ereklyetartót készítettek és 1618-ban Szent István jobbjaként leltárba vettek. Az azonosítás körülményeiről semmit sem lehet tudni.
„A Szent Jobb történetében ez a fél évszázad homályos ugyan, de a XV. század folyamán szintén Fehérvárott őrzött koponyaereklye ugyancsak Raguzában bukkant fel, és ez az együttes megjelenés áttételesen világot vet arra, hogy Raguza városában 1590-től Szent István hiteles Jobbját tisztelték a városköztársaság kereskedő polgárai, meg az ide vetődött magyarok.”[5]
Hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után a domonkos-rendtől vásárolta vissza Mária Terézia királynő a koponyaereklyét 1769-ben és a Szent Jobbot 1771. április 16-án. A kézereklyét először Bécsbe, majd még ez év őszén ceremoniális pompával Budára szállították. (A koponyaereklye először Pozsonyba, majd Székesfehérvárra került, ma Esztergomban van.)
[szerkesztés] …hol a gyűrű?
„Az ereklye hitelességével szemben igen erőteljes kétségek merülnek fel: az ökölbe szorított puszta kézfej minden azonosításra szolgáló, hitelesítő jel nélkül került a szerzetesek birtokába, török kereskedőktől történt vásárlás útján. (Egyes kutatók szerint az akkoriban török uralom alatt álló Egyiptomból származó múmiadarab lehet.) Kérdés az is, hogy miként rövidült a Mohácsig következetesen teljes jobb karként emlegetett ereklye kézfejjé. A legnyomósabb érv az ereklye hitelességével szemben, hogy hiányzik róla az a nevezetes gyűrű, amely alapján a Hartvik-féle leírás szerint már László korában is azonosították. Csaknem bizonyosan állítható az is, hogy e kézfejen soha nem is volt ilyen gyűrű: az ökölbe szorított ujjak kizárják ezt a lehetőséget. Semmi sérülés nincs rajtuk, ami a gyűrű esetleges eltávolítására utalna.”[15]
„A szentjobbot 1971-ben alkalmam volt közelről megszemlélni. Kerestem rajta a gyűrű nyomát, de csupán a hüvelykujjon észlelhető külsérelmi nyom, amelyet esetleg gyűrű lehúzásából lehetne magyarázni. Noha ritkán hüvelykujjon is viseltek gyűrűt, nem tudjuk, hogy melyik ujján viselte István király, az meg éppenséggel valószínű, hogy előbb-utóbb levették az ujjról az ereklyévé vált gyűrűt, talán már László király idejében.”[16] „Ha felmerül az ereklye hitelességének a kérdése, általában elmondhatjuk, hogy írott adatok alapján” – tisztán történeti módszerrel – „az ereklyék azonossága teljes bizonyossággal nem állapítható meg.” – írja Györffy György.
[szerkesztés] A Szent Jobb vizsgálatai
A nemzet ereklyéjét napjainkig három tudós bizottság vizsgálta.
„A mumifikálódás kérdéséről Bochkor Ádám orvos írt először, aki 1951-ben megbízást kapott, hogy megvizsgálja a jobbot. Állítása szerint az 1038-tól az áthelyezésig eltelt 45 év elegendő idő volt István király holttestének teljes felbomlásához. A jobb épségét valószínűleg annak köszönheti, hogy a kéz volt a hanyatt fekvő halott legmagasabban lévő testrésze és a meleg levegőben mumifikálódhatott.”[10][17]
„1988-ban, Szentágothai János anatómusprofesszor és Nemeskéri János antropológus közreműködésével, egy huszonötszörös nagyítású preparálómikroszkópot használva”[18] újra vizsgálták az ereklyét.
1999-ben Réthelyi Miklós egyetemi tanár vezetésével röntgen- és endoszkópos vizsgálat is készült a Szent Jobbról, amely vizsgálat után a szakértőkben „a genetikai vizsgálatok elvégzésének a gondolata is felmerült. Jegyzőkönyvbe vették, hogy e minden bizonnyal érdekes eredményekkel járó vizsgálatnak csak akkor van értelme, ha mind az egyház, mind a tudomány részéről kikristályosodnak azok a kérdések, amelyekre szent királyunk testi valójával kapcsolatban egyedül ezektől a genetikai vizsgálatoktól várható felelet. Amit ma az első koronás uralkodónk jobbjáról tudunk, voltaképpen nem több és nem kevesebb: „a közepesnél valamivel kisebb férfikéz a körülményekhez képest igen jól megtartott múmiája”.”[18]
[szerkesztés] Jegyzet
- ↑ <A Szent Jobb hosszú útja
- ↑ Székesfehérvár, Szent István szarkofágja
- ↑ Buzinkay Géza: Kő se mutatja helyét - a királysírok pusztulása
- ↑ A Hartvik legenda leírása Györffy nyomán
- ^ a b c Szent István Társulat – A Szent Jobb története
- ↑ Ezerszáz év
- ^ a b c Szántó Konrád: A Szent Jobb tisztelete a középkorban, História - 1988/04
- ↑ Györffy György: István király és műve, Gondolat Kiadó, Budapest 1977.
- ↑ Szentjobb (románul: Siniob) mezőváros és az ereklye tiszteletére emelt monostor középkori pecsétjein könyökben meghajlított kar látható esküt tevő kézzel; fölötte hol nyitott, hol zárt koronával és köriratában a S(Z)ENT JOG névvel. (A jobb és jog szó hajdan egyet jelentett.)
- ^ a b Épségben megtartottad...
- ↑ Lőcsei Gabriella: Csak a pórnépről tudható meg az igazság? Árpád-házi história az antropológus és az anatómus szemével • Hogyan kell kinézniük Turkia hívő uralkodóinak; Magyar Nemzet, 2003. augusztus 19. 00:00
- ^ a b Györffy György: István király és műve; Budapest, 1977.; Gondolat Könyvkiadó
- ↑ Magyar ereklyék, magyar jelképek, a Szent Jobb története IV. Béla idején
- ↑ Nagy László: Magyar történelmi emlékek Dalmáciában
- ↑ Kulcsár Árpád, Ruff Tibor: Ereklyék kultusza és a bibliai hit(részlet)
- ↑ Györffy György: István király és műve - Szentté avatás, 384-394. oldal
- ↑ A Szent Jobb hosszú útja
- ^ a b Kulcsár Árpád, Ruff Tibor: Ereklyék kultusza és a bibliai hit
[szerkesztés] Forrás
- Szent István király jobbja, Formatív Kiadó, Budapest, 1991
- A Pallas nagy lexikona
- Györffy György: István király és műve; Budapest, 1977.; Gondolat Könyvkiadó, ISBN 9632803604
