Romolhatatlan szentek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A romolhatatlanság számos vallás szentjeinél megfigyelhető, hogy az emberi test balzsamozási módszerek alkalmazása nélkül is rendelkezhet azzal a tulajdonsággal, hogy a halál után nem bomlik le. A kereszténységben, így a katolikus és ortodox egyházakban hiszik, hogy egyes holttesteket természetfeletti beavatkozás óv meg attól, hogy a lebomlás folyamata végbemenjen rajtuk. A katolicizmusban, ha egy testet a halál után romolhatatlannak ítélnek meg, ez hitük szerint leggyakrabban annak a jele, hogy az egyén szent. A romolhatatlanság nem áll fenn akkor, ha a testet bebalzsamozzák.

Európa-szerte több keresztény templomban láthatjuk az üvegkoporsóba helyezett, több száz éve halott szentek el nem bomló múmiáit vagy kiemelkedő ereklyeként[1] tisztelt mumifikálódott testrészeit. Ezek a romolhatatlan szentek a mai napig ámulatba ejtik az embereket, hívők milliói különleges isteni csodaként tekintenek rájuk, tisztelik őket, és hisznek gyógyító erejükben. „A vallástörténet tanúsága szerint a körmenetekben, érintésben, csókban kifejeződő ereklyetisztelet alapja a hit, hogy a próféták, üdvhozók, hithősök és más szentek ereje haláluk után is hat; a hívők célja az ebben az erőben való részesedés.”[2] A hívek nem egyszerűen azért zarándokolnak el a szentek sírjához, vagy ereklyéjüket őrző templomhoz, hogy kegyes pártfogásukért könyörögjenek, hanem azért, hogy személyesen találkozhassanak velük. Megérinthessék a szentek testéhez (vagy néha csak testének egyetlen darabkájához) hozzáérő tárgyakat, és az érintés által maguk is részesüljenek a szentségben.[3][4]

Szent Bernadett az üvegkoporsóban
Pietrelcinai Szent Pio
Sor María de Jesús, Sziénai Szent Katalin kolostor
XXIII. János pápa múmiája, a vatikáni Szent Péter Bazilikában
Labouré Szent Katalin
Páli Szent Vince
Szent Zita
Ricci Szent Katalin
Borromei Szent Károly sírja a milánói Dómban

A romolhatatlanság leírása[szerkesztés]

A katolikus egyház romolhatatlanoknak[5] tekinti mindazokat, akiknek holtteste balzsamozás vagy mumifikálás, illetve a természetes mumifikálódást magyarázó környezeti hatások nélkül ellenáll a természet törvényeinek: a normális körülmények között bomlást előidéző közegben is ép marad, illetve tetemük lágy szövetei élethűen megőrzik rugalmasságukat.[6]

A témakört először dr. Imbert Gourbeyre pszichiáter írta le, aki a stigmatizált szentekről szóló vizsgáltai alapján, 1895-ben megjelent La Stigmatisation című munkájában megemlíti, hogy az általa összegyűjtött szentek között olyan esetek is előfordulnak, amelyek holtteste sokáig nem bomlott el. Az ő munkáját bővítette ki 1930-ban Herbert Thurston atya,[7] aki az enyészetnek ellenálló szentek sorának kibővítésén túl, a romolhatatlanság hat jelenségét fogalmazza meg – a test kellemes illatot áraszt, a test meleg marad, nincs hullamerevség, nem indul meg a bomlás, a halál után vérezni kezdenek a stigmák vagy a vértanúság sebei és a végtagok rituális mozgást végeznek[8][9] –, amelyek közül nem mindegyik jelenség teljesül minden esetben. A témát tárgyaló legfrissebb munka, Joan Caroll Cruz, a sarutlan karmeliták világi rendjének nővére, 1977-ben megjelent The Incorruptibles[10] című könyve, amely 102 olyan esetet mutat be, amelyet a katolikus egyház szentté avató kongregációja megerősített.

Példák[szerkesztés]

Bővebben: Romolhatatlan szentek listája

A legszebb romolhatatlan szent az 1879-ben Lourdes-ban eltemetett Szent Bernadett, akinek tetemét 1909-es boldoggá avatásakor hantolták ki először, és csodálatos módon testét teljes épségben találták. Az ekkor végzett vizsgálat nem talált mesterséges mumifikálásra utaló nyomokat. Visszatemették, majd még kétszer exhumálták: 1919-ben és 1925-ben, ám testén az oszlásnak semmilyen jelét sem tapasztalták. Boldoggá avatása kapcsán 1925. augusztus 3-án múmiáját ünnepélyes keretek között a Saint-Gilgard kolostor templomában üvegkoporsóba helyezték, ahol ma is bárki megtekintheti. Arcát és kezeit vékony viaszréteggel vonták be, hogy még életszerűbb legyen. Mindmáig nem derült ki, hogy mi rejlik e csodálatos jelenség mögött.

Hasonlóan romolhatatlan szent Merici Szent Angéla, Montefalcói Szent Klára, Szent Cuthbert, Sziénai Szent Katalin, Szent Zita, Bobola Szent András,[11] Bosco Szent János, XI. Boldog Ince pápa, XXIII. János pápa[12] vagy a legifjabb 2002-ben II. János Pál pápa által szentté avatott Pio atya. Ez a kapucinus szerzetes, aki felnőtt életében végig Krisztus stigmáit viselte, 50 évvel ezelőtt hunyt el. A sokak által támadott, ám még többek által még életében is szentként tisztelt Pio atya holttestét az egyház 2008 márciusában kihantoltatta és 9 hónapra nyilvános tiszteletre helyezte.[13][14]

Cortonai Szent Margit[szerkesztés]

Sokáig a romolhatatlanok sorába tartozónak tekintették Szent Margitot, azt a harmadrendi ferences nővért, aki 1297. február 22-én hunyt el, és azóta a cortonai bazilikában nyugszik.[15] Az emberek sokáig úgy hitték, hogy különös isteni kegy óvta meg testét a bomlástól. Néhány éve azonban egy orvos megvizsgálhatta a tetemet, és a szent hasán és mellkasán mély vágásokat fedezett fel, amelyeket fekete fonállal varrtak össze. Margitot tehát mesterségesen mumifikálták. Feltételezetten az egyház megbízásából próbálták megóvni testét, hogy a hívők továbbra is közvetlenül a szenthez fordulhassanak kéréseikkel, imáikkal.

Csoda-e?[szerkesztés]

Sok esetben mindmáig nem derült ki, vajon valóban csodáról van-e szó, ahogy az egyház állítja, vagy azoknak a vegyészeknek van igazuk, akik szerint nem zárható ki, hogy a holttesteket titokban konzerválták?

Igaz, hogy a szentek kihantolásain a hivatalos tanúk között orvos megfigyelők is jelen vannak, ám a világi támadások és néhány leleplező vizsgálat miatt az egyház nem járul hozzá, hogy romolhatatlan szentjeit és ereklyéit[16] közvetlenül megvizsgálhassák.

A keresztény vallásvezetők minden csoda megjelenését a Bibliával összeegyeztethetősége alapján döntik el. Már az Ószövetség is előírja, hogy halott embert a temetésén kívül ne bolygassa az ember. Másrészről az evangéliumban Jézus kijelenti, hogy aki elveszti életét ő érte, az megtartja azt,[17] és bár itt csak a sejtek a test megmaradásának lehetünk szemtanúi, az bizonyos hogy ezek az emberek hívők voltak, akik Jézusban hittek.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ kiemelkedő ereklye (reliquiae insignes): a Szent Kereszt és a szenvedés eszközei, illetve a szentek egész teste, feje, karja, keze, szíve, nyelve, lábszára és kínzott testrésze – Katolikus lexikon – ereklye Archiválva 2008. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. ↑ Katolikus lexikon – ereklyetisztelet'. [2008. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 15.)
  3. ↑ Peter Brown: A szentkultusz kialakulása és szerepe a latin kereszténységben – Kifejlett középkori ereklyetisztelet
  4. ↑ Kulcsár Árpád, Ruff Tibor: Ereklyék kultusza és a bibliai hit'. [2007. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 15.)
  5. ↑ Az elnevezés a feltámadáshoz kötődik, amikor – a Szentírás szerint – minden hívő romolhatatlan anyagból, istenben újjászületik. Lásd: 1Kor 9,25; 1Kor 15,42; 1Kor 15,50; 1Kor 15,52; 1Kor 15,53; 1Kor 15,54; 1Pt 1,4; 1Pt 1,23; 1Pt 3,4.
  6. ↑ Múlt-kor: A romolhatatlan szentek titkai 2007. július 3.
  7. ↑ Karl Keating: Thurston atya'. [2008. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 15.)
  8. ↑ Zöld újság – Romolhatatlanok[halott link]
  9. ↑ 'Szentek'. [2008. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 15.)
  10. ↑ Joan Carol Cruz: The Incorruptibles: A Study of the Incorruption of the Bodies of Various Catholic Saints and Beati
  11. ↑ Magyar Jezsuita Rendtartomány honlapja – Bobola Szent András'. [2007. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 15.)
  12. ↑ XXIII. János pápa holttestét hivatalos források szerint mumifikálták. lásd: Németh Magdolna: Fáraók nyomán – A pápai balzsamozás folyamata, 2005. április 6.
  13. ↑ Radnóti Anna: Kihantolták Pió atya holttestét; RTL Hírek, 2008. április 24.. [2009. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 15.)
  14. ↑ Kisfilm Pio atya exhumálásáról 2008. április 11.,
  15. ↑ 'Szent Margit múmiája'. [2009. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 15.)
  16. ↑ A megvizsgált ereklyék többségéről kiderült, hogy hamisítványok Vallás – Szent ereklyék – A megvizsgált ereklyék Archiválva 2008. december 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (Megszűnt a lap. Te is segíthetsz megfelelő hivatkozást találni!)
  17. ↑ Mai morzsa - Az elengedés -. mindennapi. [2016. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 16.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Romolhatatlan_szentek&oldid=26591831”