Kéz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jávai mókuscickány lábai emberi kézen

A kéz a főemlősök felső végtagjának fogószerve. A legtöbb főemlős hüvelykujjának szembeállíthatósága a pontos fogást segíti. A többi szárazföldi állat megfelelő testrészét inkább mellső lábnak, vagy mancsnak nevezik.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csontjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emberi kéz röntgenfelvétele a kéztőcsontok megjelölésével:
A sajkacsont Os scaphoideum
B holdascsont Os lunatum
C háromszögletű csont Os triquetrum
D borsócsont Os pisiforme
E trapézcsont Os trapezium
F kis trapézcsont Os trapezoideum
G fejescsont Os capitatum
H horgascsont Os hamatum

A kéz csontos vázát különálló csontok alkotják. Számuk függ a fajtól; az emberi kéznek 27 csontja van, vagyis a két kézben található az ember csontjainak negyede. A kéztő nyolc csontja két sorban ízesül. A disztális sort a trapézcsont, a kis trapézcsont, a fejescsont és a horgascsont alkotja. A működés szempontjából fontosabb proximális csuklóban négy csont található (sajkacsont, holdascsont, háromszögletű csont, borsócsont). A singcsont és a kéztőcsontok között ízületi porckorong teremt kapcsolatot. A kézközép öt csontot tartalmaz.

Az emberi kéz ujjai a kéz szabadon mozgatható részei. A hüvelykujjban két, a többi ujjban három-három csont található, összesen 14.

Izmai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kéz izomzata nagyon összetett. A 33 izom nagy része az alkarban helyezkedik el, és inakkal kapcsolódik a kézhez. A magában a kézben levő erősebb izmok alkotják a hüvelykujj izompárnáját és a kisujjpárnát. A kisebb izomok a kézközépcsontokhoz kapcsolódnak.

Beidegzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezet három ideg idegzi be: a nervus ulnaris, a nervus medianus és a nervus radialis. A nervus medianus az ujjhajlítókkal együtt a kéztőtől a tenyér oldalára a karpális csatornán halad át. A vérellátást az arteria radialis és az arteria ulnaris kettős hurka biztosítja.

Fogás és érzékelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kéz, különösen a tenyér izmait lapos inas lemez (aponeurosis) védi, ami lehetővé teszi az erősebb fogást. A kéz, különösen az ujjbegyek bőre gazdag különféle receptorokban, például szabad idegvégződésekben és Merkel sejtekben, ami érzékennyé teszi a kezet a tapintási ingerekre. A tenyér oldalán 17 000 érzékelősejt (cm²-enként 140) képes mozgást, nyomásváltozást és rezgést érzékelni.

Más fajokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi gerinces állatfaj testfelépítése is az életmódhoz igazodik, ezért egyes fajoknál eltűnt vagy összenőtt néhány csont. A kézközépcsontok és az ujjak csontjai is átmehettek ezeken a változásokon. Így a madarakon három ujj csontjai, a lovakon egy ujj maradt meg.

Szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy orángután keze

Alapvetően kétféle fogás létezik: a pontos és az erős fogás. A fogás igazodik a tágy alakjához, méretékhez és súlyához: az erős fogás a nagyobb és a nehezebb tárgyak megragadására, a pontos fogás a kisebb vagy törékeny tárgyak, finom szerszámok megfogására való.

Erős fogáskor az egész tenyér meghajlik, és az hüvelykujj a tenyérrel szembe kerül. Így a kéz több száz Newton erő kifejtésére képes. Nehéz tárgyak, például kövek, edények megtartására és szállítására használatos. Ha a hüvelykujj nem áll szembe a tenyérrel, akkor majomfogás jön létre, ami megfigyelhető a fán élő majmoknál, amikor ágról ágra haladnak.

Pontos fogáskor a tárgyakat lényegében három ujj tartja és vezeti: a hüvelyujj, a mutatóujj és a középső ujj. Az érintett ujjak szerint további altípusai különböztethetők meg, amelyek a fogott tárgy alakjához, a vele végzendő mozgáshoz és a szükséges erőkifejtéshez igazodnak.

Az emberi kéz a többi főemlős kezétől eltérően ökölbe zárható.[1]

A behajlításával a tenyéren bemélyedés alakul ki, amit az ujjak behajlítása egészít ki. Megfigyelhető például folyadékok öntésekor, vagy labda feltartásakor.

A két kéz között általában munkamegosztás alakul ki; az egyik kéz bonyolultabb mozdulatokat képes végezni, mint a másik. Ezt hívják kezességnek; eszerint lesz jobb- vagy balkezes valaki.

Kommunikáció és számolás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyengédség. Egy kislány játszik az apja kezével

A munka, játék és hasonló tevékenységek mellett a kéz a kommunikációban is részt vesz. Ide tartoznak a rámutatás, a gesztusok, a jelnyelv és a jelbeszéd, valamint a kézírás és a gépelés. Többnyire a számítógéppel is a kéz veszi fel a kapcsolatot, a billentyűzet, az egér, a trackball és az érintőképernyő segítségével.

A számok felfedezése óta az ember a kezet számolásra is használja. A tízes számrendszer elterjedése is a két kéz ujjainak számán alapul, bár sok nép sokáig más számrendszert használt. Ezekhez kialakítottak rendszereket, amelyekkel nagy számokat is meg tudtak jeleníteni, és amelyek a számtani műveletekben is segítettek. Az első írásban fennmaradt ábrázolás Beda Venerabilis (672/673–735) angolszász Benedek-rendi szerzetestől származik.

A kéz bonyolult fogó- és tapintószervvé való alakulása az emberré válás fontos előfeltétele volt. A törzsfejlődés különböző fázisaiban ez az agyterületek arányaiban is megjelenik.

Egyebek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A kéz ujjai egy ember életében 25 milliószor hajlanak be és egyenesednek ki.
  • A Guinness rekordok könyve szerint a leghosszabb férfikéz 32,3 cm, a leghosszabb női kéz 25,5 cm volt.
  • A bajor Wolnzachban található Museum Kulturgeschichte der Hand úgy 800 műalkotást állít ki. A Lausanne-i Musée de la main orvosi és kultúrtörténeti szempontból foglalkozik a kézzel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Frank R. Wilson: Die Hand – Geniestreich der Evolution. Ihr Einfluss auf Gehirn, Sprache und Kultur der Menschen (= rororo Sachbuch. rororo science 61338). Rowohlt-Taschenbuch-Verlag, Reinbek bei Hamburg 2002, ISBN 3-499-61338-7 (Originalausgabe: The Hand. Pantheon Books, New York NY 1998, ISBN 0-679-41249-2).
  • Marco Wehr, Martin Weinmann (Hrsg.): Die Hand. Werkzeug des Geistes. Elsevier, Spektrum Akademischer Verlag, München u. a. 2005, ISBN 3-8274-1517-9.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. eurekalert.org vom 19. Dezember 2012: Fine hands, fists of fury. Our hands evolved for punching, not just dexterity.