Emberi test

Férfi és női test. A férfi anatómiai alaphelyzetben

Jan van Eyck: Ádám és Éva alakja a Genti oltár táblaképén

Rembrandt van Rijn: Dr. Tulp anatómiája

Leonardo da Vinci Vitruvius-tanulmánya az emberi test arányairól

Fő tájékozódási síkok

Emberi csontváz áttekintő ábrája. A fő részek nevének feltüntetésével

Andreas Vesalius

Az emberi test (Corpus humani) makroszkópos és finomabb szerkezeti felépítése az alapja mindazoknak az életműködéseknek, valamint azok életkorral járó változásainak (Az emberi élet szakaszai), amire az ember fizikailag és szellemileg képes. Az ember alakilag és működésileg a törzsfejlődés (phylogenesis) során emelkedett ki a többi emlős faj közül, és agyának fejlettsége, valamint a két lábon járás és a kezek eszközhasználatra alkalmassá válása révén válhatott fejlett közösséget, társadalmat alkotó, a céltudatos munkát létalapjává tévő, történelemben és kultúrában élő, bár a biológiai törvényszerűségeknek alapjaiban alávetett lénnyé. Az emberre jellemző a felegyenesedett, álló testtartás, ami a test felépítésében is megmutatkozó jellegzetességekkel jár

Tájékozódás az emberi testen

Mivel az alábbi szócikkben vázlatosan áttekintésre kerül az emberi test anatómiai felépítése, szükségesnek látszik az emberi test anatómiájának leírásában alkalmazott főbb szabályok áttekintése, mivel a szakmai korrektség szempontjai elengedhetetlenné teszik, (még ha kisebb engedményekkel is), az ehhez a szabályrendszerhez való igazodást.

Az anatómia hivatalos nyelve a latin, (részben görög eredetű szavakkal), minden anatómiailag jól meghatározható alakzatnak, képződménynek (anatómiai „képletnek”), megvan a pontos, nemzetközileg elfogadott nevezéktanban rögzített elnevezése. Ez a nemzetközi kompatibilitáson kívül azért is jelentős, mert sajnos a magyar nyelvben ezekre nincsenek megfelelően pontos kifejezések. Az általánosan elfogadott magyar elnevezéseket, vagy a latin elnevezés megkönnyítésére alkalmas magyarosítást – sokszor párhuzamosan - természetesen használják. Mivel a nemzetközi nevezéktan is időközönként nemzetközi fórumokon megújításra kerül, (bár ezt a gyakorlatot sok tekintélyes szakember is nagyon kritikusan fogadja), ebben a szócikkben a jelenleg érvényben lévő Terminologia Anatomica (1998) elnevezései az alapvetően irányadóak.

Az emberi testen való tájékozódás egyik alapelve, hogy mindig az anatómiai alaphelyzetben lévő emberre vonatkozik, legyen a paciens vagy egy adott testrész bármilyen más helyzetben. Ez az alaphelyzet: nyugalmi álló testhelyzet előre néző tenyerekkel.

A testen való tájékozódásra, a testrészek, képződmények általános és egymáshoz viszonyított helyzetének meghatározására a következőek szolgálnak

Irányok és síkok

(zárójelben, dőlt betűvel a latin megnevezések, a ragozás mellőzésével):

– függőleges; (verticalis)

– hosszirányú; (longitudinalis)

– haránt, vízszintes; (transversalis, horizontalis)

– „nyílirányú”, elölről hátra irányuló; (sagittalis) sík

– középsík, „szimmetriasík”, (median sagittalis)

– fejvégi; (cranialis)

– felső; (superior)

– farokcsontvégi; (caudalis)

– alsó; (inferior)

– hátoldali; (dorsalis)

– hátsó; (posterior)

– hasoldali; (ventralis)

– elülső; (anterior)

– középsíkhoz közelebbi; (medialis)

– középsíktól távolabbi; (lateralis)

– mély; (profondus)

– felszínes; (superficialis)

– valami alatti; (sub) (előtag)

– valami fölötti; (supra) (előtag)

– jobb oldali; (dexter)

– bal oldali; (sinister)

– testhez közelebbi; végtagokon (proximalis)

– testtől távolabbi; végtagokon (distalis)

– kéz ill. lábháti; (dorsalis)

– tenyéri felszíni; (volaris, palmaris)

– orsócsonti (hüvelykujji) oldali; (radialis)

– singcsonti (kisujji oldali); (ulnaris)

– sípcsonti (öregujji) oldali: (tibialis)

– szárkapocs csonti (kisujji) oldali; (fibularis)

– talpi felszíni; (plantaris)

– a test hossztengelyéhez, ill. a gerinchez (vagy valamely képződmény) hossztengelyéhez igen közeli; (axialis)

– koponyai (feji); (cranialis)

– nyaki; (cervicalis)

– mellkasi; (thoracalis)

- hasi; (abdominalis)

– ágyéki; (lumbalis)

– keresztcsonti; (sacralis)

– farkcsonti; (coccygealis)

Az emberi test fő részei

(caput) – fej

(cervix, collum) – nyak

(truncus) - törzs

(thorax) – mellkas

(abdomen) – has

(pelvis) – medence

(membri (extremitates) superiores) – felső végtagok (vállöv, felkar, könyök, alkar, csukló, kéz)

(membri (extremitates) inferiores) - alsó végtagok (medenceöv, comb, térd, lábszár, boka, lábfej)

A fej részei

(facies) - arc

(frons) - homlok

(vertex) - koponyatető "csúcsa"

(occiput) - tarkó, nyakszirt

(tempora) - halántékok

Szerkezeti elvei

Két fontos szerkezeti elv érvényesül részlegesen a test felépítésében: kétoldali (bilateralis) szimmetria és a szelvényezettség (metameria).

Szervrendszerei

Hasonlítanak az emlősök más fajainak analóg szervrendszereihez, de természetesen módosultak az álló testhelyzet, a két lábon járás és az életmódbeli eltérések miatt. A legfontosabb eltérés az agynak a testmérethez viszonyított nagy mérete, funkcionálisan pedig az agykéreg működésének minőségileg új, emberre jellemző szintje.

A szervrendszerek

csontvázrendszer (systema skeleti)

izomrendszer (systema musculorum)

keringési rendszer (systema vasorum)

idegrendszer (systema nervorum)

érzékszervek (organa sensuum)

A zsigeri rendszerek

emésztőrendszer (apparatus digestorius)

légzőrendszer (apparatus respiratorius)

húgyivar rendszer (apparatus urogenitalis)

belső elválasztású mirigyek (endokrin) rendszere (glandulae sine ductibus).

A szervrendszereket képező szerveket a sejtekből és sejtközötti állományból álló szövetek gyakran igen változatos összetételű, de rendezett szerkezetű együttese alkotja.

Működése

Az emberi test normális működéseivel az élettan (physiologia) foglalkozik. (Bár az anatómia és az élettan között számos átfedés van). Külön tudományágak foglalkoznak a méhen belüli fejlődés történéseivel (embryologia) és az időskor jellemzőivel (gerontologia). Mindezek megismerése lényegében annak alapjául szolgál, hogy segítsen a kóros eltérések (betegségek) felismerésében, és azok megfelelő gyógyításában.

Az emberrel foglalkozó más tudományágak

Az emberi test szerkezetét és működését elsősorban orvosi szempontokból megközelítő tudományágak mellett az emberrel, vagy az emberrel (is) foglalkoznak többek között: az örökléstan/genetika, az embertan/antropológia, a törzsfejlődéstan (phylogenetika)

Források

• Donáth Tibor: Anatómiai nevek (Medicina Kiadó 2005) ISBN 963-243-178-7
• Henry Gray: Anatomy of the human body (Bartleby.com; Great Books Online)
• Kiss Ferenc: Rendszeres bonctan (Medicina Kiadó 1967)
• Kiss Ferenc - Szentágothai János: Az ember anatómiájának atlasza (Medicina Kiadó 1959)
• Lenhossék Mihály: Az ember anatomiája (Pantheon Irodalmi Intézet Rt.) (Budapest 1922)
• Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5.)
• Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human anatomy & physiology ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing, Philadelphia) ISBN 0-03-011914-6
• Tömböl Teréz, Ed.: Tájanatómia (Medicina Kiadó 2001) ISBN 978-963-242-752-2
• McMinn R. M. H - Hutchings R. T. - Pegington J. - Abrahams P.: A humán anatómia színes atlasza (Medicína Kiadó 1996) ISBN 963-242-366-6

Kapcsolódó cikkek

• Szövet (biológia)
• Szerv

Weboldalak

• SKELETAL SYSTEM | human anatomy THE SKELETAL SYSTEM