Emberi test

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Férfi és női test anatómiai alaphelyzetben
Jan van Eyck: Ádám és Éva alakja a Genti oltár táblaképén
Rembrandt van Rijn: Dr. Tulp anatómiája
Leonardo da Vinci Vitruvius-tanulmánya az emberi test arányairól
Fő tájékozódási síkok
Emberi csontváz áttekintő ábrája. A fő részek nevének feltüntetésével

Az emberi test (Corpus humani) makroszkópos és finomabb szerkezeti felépítése [1][2][3] [4][5] az alapja mindazoknak az életműködéseknek, valamint azok életkorral járó változásainak (Az emberi élet szakaszai), amire az ember fizikailag és szellemileg képes. Az ember alakilag és működésileg a törzsfejlődés (phylogenesis)[6] során emelkedett ki a többi emlős faj közül, és agyának fejlettsége, valamint a két lábon járás és a kezek eszközhasználatra alkalmassá válása révén válhatott fejlett közösséget, társadalmat alkotó, a céltudatos munkát létalapjává tévő, történelemben és kultúrában élő, bár a biológiai törvényszerűségeknek alapjaiban alávetett lénnyé. Az emberre jellemző a felegyenesedett, álló testtartás, ami a test felépítésében is megmutatkozó jellegzetességekkel jár[7]

Tájékozódás az emberi testen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel az alábbi szócikkben vázlatosan áttekintésre kerül az emberi test anatómiai felépítése, szükségesnek látszik az emberi test anatómiájának leírásában alkalmazott főbb szabályok[1][3] áttekintése, mivel a szakmai korrektség szempontjai elengedhetetlenné teszik, (még ha kisebb engedményekkel is), az ehhez a szabályrendszerhez való igazodást.

Az anatómia hivatalos nyelve[8][9] a latin, (részben görög eredetű szavakkal), minden anatómiailag jól meghatározható alakzatnak, képződménynek (anatómiai „képletnek”), megvan a pontos, nemzetközileg elfogadott nevezéktanban rögzített elnevezése. Ez a nemzetközi kompatibilitáson kívül azért is jelentős, mert sajnos a magyar nyelvben ezekre nincsenek megfelelően pontos kifejezések. Az általánosan elfogadott magyar elnevezéseket, vagy a latin elnevezés megkönnyítésére alkalmas magyarosítást – sokszor párhuzamosan - természetesen használják. Mivel a nemzetközi nevezéktan is időközönként nemzetközi fórumokon megújításra kerül, (bár ezt a gyakorlatot sok tekintélyes szakember is nagyon kritikusan fogadja), ebben a szócikkben a jelenleg érvényben lévő Terminologia Anatomica (1998) elnevezései az alapvetően irányadóak.

Az emberi testen való tájékozódás egyik alapelve, hogy mindig az anatómiai alaphelyzetben[10] lévő emberre vonatkozik, legyen a paciens vagy egy adott testrész bármilyen más helyzetben. Ez az alaphelyzet: nyugalmi álló testhelyzet előre néző tenyerekkel.

A testen való tájékozódásra, a testrészek, képződmények általános és egymáshoz viszonyított helyzetének meghatározására a következőek szolgálnak[1][3][10][11][12]

Irányok és síkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben, dőlt betűvel a latin megnevezések, a ragozás mellőzésével):

– függőleges; (verticalis)
– hosszirányú; (longitudinalis)
– haránt, vízszintes; (transversalis, horizontalis)
– „nyílirányú”, elölről hátra irányuló; (sagittalis) sík
– középsík, „szimmetriasík”, (median sagittalis)
– fejvégi; (cranialis)
– felső; (superior)
– farokcsontvégi; (caudalis)
– alsó; (inferior)
– hátoldali; (dorsalis)
– hátsó; (posterior)
– hasoldali; (ventralis)
– elülső; (anterior)
– középsíkhoz közelebbi; (medialis)
– középsíktól távolabbi; (lateralis)
– mély; (profondus)
– felszínes; (superficialis)
– valami alatti; (sub-) (hypo-) (előtag)
– valami fölötti; (supra) (hyper-) (előtag)
– jobb oldali; (dexter)
– bal oldali; (sinister)
– testhez közelebbi; végtagokon (proximalis)
– testtől távolabbi; végtagokon (distalis)
– kéz ill. lábháti; (dorsalis)
– tenyéri felszíni; (volaris, palmaris)
– orsócsonti (hüvelykujji) oldali; (radialis)
– singcsonti (kisujji oldali); (ulnaris)
– sípcsonti (öregujji) oldali: (tibialis)
– szárkapocs csonti (kisujji) oldali; (fibularis)
– talpi felszíni; (plantaris)
– a test hossztengelyéhez, ill. a gerinchez (vagy valamely képződmény) hossztengelyéhez igen közeli; (axialis)
– nyaki; (cervicalis)
– mellkasi; (thoracalis)
- hasi; (abdominalis)
– ágyéki; (lumbalis)
– keresztcsonti; (sacralis)
– farkcsonti; (coccygealis)

Az emberi test fő részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(caput)fej
(cervix, collum)nyak
(truncus) - törzs
(thorax)mellkas
(abdomen)has
(pelvis)medence
(membri (extremitates) superiores) – felső végtagok (vállöv, felkar, könyök, alkar, csukló, kéz)
(membri (extremitates) inferiores) - alsó végtagok (medenceöv, comb, térd, lábszár, boka, lábfej)

A fej részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(facies) - arc
(frons) - homlok
(vertex) - koponyatető "csúcsa"
(occiput) - tarkó, nyakszirt
(tempora) - halántékok

Szerkezeti elvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két fontos szerkezeti elv érvényesül részlegesen a test felépítésében: kétoldali (bilateralis) szimmetria [13] és a szelvényezettség (metameria)[14][1].

Szervrendszerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hasonlítanak az emlősök más fajainak analóg szervrendszereihez, de természetesen módosultak az álló testhelyzet, a két lábon járás és az életmódbeli eltérések miatt. A legfontosabb eltérés az agynak a testmérethez viszonyított nagy mérete, funkcionálisan pedig az agykéreg működésének minőségileg új, emberre jellemző szintje[1].

A szervrendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

csontvázrendszer (systema skeleti)
izomrendszer (systema musculorum)
keringési rendszer (systema vasorum)
idegrendszer (systema nervorum)
érzékszervek (organa sensuum)

A zsigeri rendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

emésztőrendszer (apparatus digestorius)
légzőrendszer (apparatus respiratorius)
húgyivar rendszer (apparatus urogenitalis)
belső elválasztású mirigyek (endokrin) rendszere (glandulae sine ductibus).

A szervrendszereket képező szerveket a sejtekből és sejtközötti állományból álló szövetek gyakran igen változatos összetételű, de rendezett szerkezetű együttese alkotja.

Működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberi test normális működéseivel az élettan (physiologia) foglalkozik[10][15]. (Bár az anatómia és az élettan között számos átfedés van). Külön tudományágak foglalkoznak a méhen belüli fejlődés történéseivel (embryologia)[16] és az időskor jellemzőivel (gerontologia)[17]. Mindezek megismerése lényegében annak alapjául szolgál, hogy segítsen a kóros eltérések (betegségek)[18] felismerésében, és azok megfelelő gyógyításában.

Az emberrel foglalkozó más tudományágak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberi test szerkezetét és működését elsősorban orvosi szempontokból megközelítő tudományágak mellett az emberrel, vagy az emberrel (is) foglalkoznak többek között: az örökléstan/genetika[19], az embertan/antropológia[20], a törzsfejlődéstan (phylogenetika)[21]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Szentágothai János - Réthelyi Miklós. Funkcionális anatómia (magyar nyelven). Medicina Kiadó. ISBN 963-241-789-5 (1989) 
  2. Henry Gray. Anatomy of the human body (angol nyelven). Bartleby.com; Great Books Online 
  3. ^ a b c Kiss Ferenc. Rendszeres bonctan. Medicina Kiadó (1967) 
  4. Kiss Ferenc - Szentágothai János. Az ember anatómiájának atlasza (magyar nyelven). Medicina Kiadó (1959) 
  5. Lenhossék Mihály. Az ember anatomiája (magyar nyelven). Pantheon Irodalmi Intézet Rt., Budapest (1922) 
  6. Phylogenesis (angol nyelven)
  7. Emberré válás (magyar nyelven)
  8. Donáth Tibor. Anatómiai nevek (magyar nyelven). Medicina Kiadó. ISBN 963-243-178-7 (2005) 
  9. Terminologia Anatomica (angol nyelven)
  10. ^ a b c Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna. Human anatomy & physiology ed. 2nd (angol nyelven). Sunders College Publishing, Philadelphia. ISBN 0-03-011914-6 (1990) 
  11. Tömböl Teréz, Ed.. Tájanatómia (magyar nyelven). Medicina Kiadó. ISBN 978-963-242-752-2 (2001) 
  12. McMinn R. M. H - Hutchings R. T. - Pegington J. - Abrahams P.. A humán anatómia színes atlasza (magyar nyelven). Medicina Kiadó. ISBN 963-242-366-6 (1996) 
  13. Bilateralis szimmetria (magyar nyelven)
  14. Szelvényezettség (angol nyelven)
  15. William F. Ganong. Az orvosi élettan alapjai (magyar nyelven). Medicina Kiadó. ISBN 963-241-783-6 (1990) 
  16. Embriológia (angol nyelven)
  17. Gerontológia (angol nyelven)
  18. Betegség (angol nyelven)
  19. Genetika (magyar nyelven)
  20. Antropológia (angol nyelven)
  21. Törzsfejlődéstan (angol nyelven)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Donáth Tibor: Anatómiai nevek (Medicina Kiadó 2005) ISBN 963-243-178-7
  • Henry Gray: Anatomy of the human body (Bartleby.com; Great Books Online)
  • Kiss Ferenc: Rendszeres bonctan (Medicina Kiadó 1967)
  • Kiss Ferenc - Szentágothai János: Az ember anatómiájának atlasza (Medicina Kiadó 1959)
  • Lenhossék Mihály: Az ember anatomiája (Pantheon Irodalmi Intézet Rt.) (Budapest 1922)
  • Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5.)
  • Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human anatomy & physiology ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing, Philadelphia) ISBN 0-03-011914-6
  • Tömböl Teréz, Ed.: Tájanatómia (Medicina Kiadó 2001) ISBN 978-963-242-752-2
  • McMinn R. M. H - Hutchings R. T. - Pegington J. - Abrahams P.: A humán anatómia színes atlasza (Medicína Kiadó 1996) ISBN 963-242-366-6

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Emberi test témájú médiaállományokat.

Weboldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]