Régi budai városháza
|
A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út világörökségi helyszín része |
| Régi budai városháza | |
 | |
| Az épület keleti homlokzata (2007-ben) | |
| Település | Budai várnegyed |
| Cím | 1011 Szentháromság u. 2. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1692/1702–1710 |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | városháza |
| Egyéb jellemzők | |
| Emeletek száma | 2 |
| Elhelyezkedése | |
 Régi budai városháza
Pozíció Budapest I. kerülete térképén
| |
 é. sz. 47° 30′ 05″, k. h. 19° 02′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 05″, k. h. 19° 02′ 01″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Régi budai városháza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A régi budai városháza egyemeletes barokk stílusú műemlék épület Budapest I. kerületében, a Szentháromság utca 2. szám alatt. Több mint 160 évig Buda városának, további 70 éven át a főváros I. kerületének közigazgatási központja volt, a 21. század első évtizedében nemzetközi kutatóintézet működött falai között.
Az épület fekvése, jellege[szerkesztés]
A budai Várnegyed egyik leglátogatottabb helyén, a volt polgárváros közepén áll. Három homlokzata közül a leghosszabb a Szentháromság utca vonalában húzódik, a nyugati az Úri utcára, a keleti a Tárnok utcára és a Szentháromság térre néz. Az egyszerű vonalvezetésű, egységes stílusú épület két sarkán egy-egy előreugró, díszesen faragott kőkonzolokkal alátámasztott zárt erkély, a keleti szárny tetején kis harang- és óratorony látható. A Szentháromság térre néző sarkon a falba vágott mélyedésben Pallasz Athéné szobra áll, pajzsát Buda város címere díszíti.
Az épületnek két belső udvara van. A kapualjban középkori ülőfülkék maradványai láthatók, innen faragott kőkorláttal szegélyezett lépcső vezet fel az emeletre. Az emelet egyik központi helyiségének mennyezetét többalakos gazdag stukkódíszítés borítja.
Történeti áttekintés[szerkesztés]
Buda 1686. évi visszafoglalása után a vár építményeinek nagy része elpusztult, házainak többsége romokban hevert. A Buda városházának szánt épületet kisebb középkori lakóházak maradványain 1702-ben (vagy már 1692-ben) kezdték építeni Venerio Ceresola itáliai építőmester vezetésével. (Ceresola alapította a budai kőművesek céhét, és ő építette a budai várban a Dísz tér 3. szám alatti házat is.) Kevéssel ezután a városházát tovább bővítették, és a budai magisztrátus 1710. június 6-án tartotta meg benne első ülését. 1714-ben Johann Hölbling az emeleten kis kápolnát épített. 1723-ban Budán tűzvész pusztított, a városháza is megsérült, de egy-két év alatt helyreállították.
Néhány évtizeddel később Nöpauer Máté tervei szerint és irányításával az épületet kibővítették: ekkor készült a napjainkban is látható díszes rokokó lépcsőház, 1770–1774 között pedig a nyugati, Úri utcai szárny emeleti része. Az itteni sarokerkély a korábban készült keleti erkély mása, csak faragott díszítése különbözik attól. Lényegében ezzel a bővítéssel fejeződött be a városháza építése, alakult ki mai formája. Az emeleti kápolnát 1785-ben II. József bezáratta, 1824-ben ismét megnyitották, majd 1851-ben végleg megszüntették, a kápolna kis harangtornya azonban a helyén maradt.
Budapest ostroma idején, 1945-ben az egykori városháza súlyosan megrongálódott, tetőzete beszakadt, nyugati szárnya leomlott. A teljes helyreállítás során (1950–1952) többek között új kapuszárnyakat készítettek, restaurálták, illetve részben újrafaragták a leomlott nyugati sarokerkélyt és az ablakok kőkereteit.
A régi pesti városháza lebontása (1900) után ennek az épületnek az aulájában helyezték el az egykor a pesti közigazgatási épületének főpárkányzatát díszítő allegorikus kőszobrok közül a négy, egy-egy erényt ábrázolót.[1]
Az épület gazdái, használata[szerkesztés]
Felépítésétől fogva Pest, Buda és Óbuda 1873-ban történt egyesítéséig az épület gazdája a budai magisztrátus volt. 1944-ig a főváros I. kerületének elöljárósága működött falai között, eközben a régi berendezés java részének nyoma veszett. Közvetlenül a háború után a még teljesen helyre sem állított épületet múzeumnak jelölték ki, és a (mai nevén) Budapesti Történeti Múzeum középkori osztálya kapta meg, itt nyílt meg később a Vármúzeum. Miután azt a várpalotába költöztették át, a hajdani városháza a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéé lett. 1992-től 2011. szeptember 30-áig[2] egy felsőfokú, doktorális és posztdoktorális szintű tanulmányok folytatására létrehozott nemzetközi intézmény, a Collegium Budapest használatában volt. 2014-ben az épület a Magyar Nemzeti Bank által működtetett alapítvány tulajdonába került, jelenleg a Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítvány működik benne.[3][4]
Galéria[szerkesztés]
-
A régi budai városháza -
A lépcsőház részlete -
Sarokerkély a Szentháromság térnél -
Pallasz Athéné szobra -
A 2017-es felújítás után
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Budavári Városháza. Kulturális Örökség Napjai. [2019. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ 'Announcement'. [2011. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 15.)
- ↑ Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítvány (PADS). Magyar Nemzeti Bank. [2019. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 25.)
- ↑ Hiába a bírósági ítélet, továbbra sem zárták be Matolcsyék doktori iskoláját a Budai Várban. 168 óra. (Hozzáférés: 2019. október 25.)
Források[szerkesztés]
- Gy. Balogh Ágnes: Nöpauer Máté élete és munkássága. Építészettörténet, I. évf. 3. sz. (1999. október) Hozzáférés: 2017. május 16.
- Szatmári Gizella: Budavári séták. Budapest: Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala. 2001. 37–38. o. ISBN 963-9170-34-8
- Pogány Frigyes – Horler Miklós: Budapest műemlékei I. Budapest: Akadémiai. 1955.
- A Collegium Budapest honlapja
További információk[szerkesztés]
- Végh András: Városháza, Collegium Budapest Archiválva 2017. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben a A budai vár című digitális adatbázisban